Orgovány-Dunaújváros-Várpalota

| Címkék: székesfehérvár kerékpár túra dunaújváros várpalota orgovány |

 Rozsomák -- 2005. július 4.

Objective: Arccal az ipar felé

Orgovány, 6:00

Ismét együtt nyomulunk, büszke vagyok, hogy ismét Lasek Kapitány mellett mehetek. Íme a tökéletes párosítás: a legerősebb kerós, a legjobb másodpilóta és a navigátor (jelzők itt már feleslegesekJ)! Ismét a szokásos felállásban nyomjuk. Én előre ültem, Robi jön szorosan rám tapadva, végül pedig Lasek, addig, amíg felmelegszik. „Dübörög a gép, a sebesség ördöge belédszállt!” Végre a Nap is fényével áraszt el minket! Imre-mama és Imre a kapuban integetett, amikor elvágtattunk. A szél is tűrhető, gyakorlatilag szélcsend van. De, valahogy nem tudok felgyorsulni. De az általam produkált 24km/h már így is száguldás az előző etaphoz képest. Még csak három kilométer? Már fáradok. Levegő! Ütemre! Egy-kettő-három-négy, ritmusra. Öt kilométer. Lasek, ülj be most már előre! Zászlóshajónk előre állt, meg is látszik: egyből elértük a gyors, országúti utazó sebességet. Lasek-féle rakéta-üzemmódban. 28 km/h! Gyerünk!

6:41 Kisizsák után. 17.5 km

A fiúk már megint öltözködnek. Jó, a pulóveremet én is levettem, de mit lehet ennyit szöszmötölni? Jó, inni sem árt olykor.

Jeeeeee, megyünk! Méltó elégtétel a múltkori esővel szemben! Laseknak tök mindegy, milyen az út, megy, mint a golyó! Mi pedig utána! Ezt hívják vontatásnak! Csak úgy röpködnek a mérföldkövek. Meg a kátyúk. Nem, akkor mi röpködünk.

Szabadszállás. Lasek nem igazán tudja, merre is kéne menni, én meg azt sem tudom, hol vagyunk. Menjünk balra. Elértünk valami főutat. Jobbra ott a Petőfi-szobor! Jobbra fordulni! A kis utca láttán Robi nemtetszését fejezte ki, már megint eltévedtem. Nem én! Balra! Voliá! Itt az út! Nem is olyan bonyolult. Csak a szagot kell követni. Meg az iránytűt a fejemben.

Ismét kint vágtatunk. Átmentünk a vasúton. Borsófeldolgozó.

7:21 Borsóföld 150,1 km

118,18 km volt, amikor elindultunk Orgoványból. Most egy borsóföldnél vagyunk. Itt készült az egyik idióta fotó Robiról, meg rólam. Ez a mai második megállónk. Tovább!!!

Valami nyaraló-övezeten megyünk át. Mellettünk valami holtág, vagy csatorna. De miért írták ki, hogy a híd mellett megállni tilos?

Éljen a nehézlovasság!

8:12 Szalkszentmárton 167,5 km

Innen már szépen látszik az Industriegebiet! Lasek fel is hívta az Ágit, lent vár majd minket a kompnál. Kezd meleg lenni, de a víz finom.

Balra fordultunk, rá a baja főútra. Kicsit nagy a forgalom. Nem is erre kell menni! Ez párhuzamosra fordul a Dunával. Álj! Fordulj! Roham!!

Jobbra kellett volna fordulni, csak utána balra. Német kerósok! Köszöntek! Mi is! Magyarország Motorország!

Na, most balra! Még kilenc km a Duna?! Bánya tavak mindkét oldalon, jetskyseknek. Felmásztunk a hatalmas gátra. A túlsó oldalon szép, hűs, árnyas ártéri erdő. Lassan lecsorgunk, bőven van időnk. Elértük a kompot.

Objective: Blues a Mississippin

8:50 Dunújváros-komp 179,08 km

Szemben velünk a város. És a komp. Nyámmogtunk újfent, meg napolajoztunk.

Behajóztunk. Látszik valami délen! Talán az épülő híd pillérje. Látszik Ági a sárga sisakban! Valaki van mellette. Elmegy mellőle. Partraszállás.

Irány felfelé a parton. Ennyire magasra megyünk? Elérünk egy utcát, de még utána is van felfelé. Előtte még találtunk egy kutat utántölteni. Találkoztunk Ági apukájával is, bár nem foglalkozott túl sokat velünk. Robival hatodik nekifutásra sikerült csak átkelni a hatos úton. Lasek már megint eszik. Talált egy pékséget. Robi is. Na, már megint felfelé?! Máris elértük a Bakonyt? Megint fel. Hm. Rendőri irányítás a kereszteződésben. Idióta autósok. Végre egyenes. Most meg lefelé. Hoppá, a lejtő végén forgalmas út. Meg egy vasúti felüljáró. Némi öt éves terves kiírással. Na, most van 10:00 és 184,28 km. Elhagytuk Dunaújvárost.

Autópálya! Lasek, fotóz. Helyes. Figyelem, porvihar szemben. Hála hosszú szemöldökömnek, meg annak a képességnek, hogy fél szemmel is tudok vezetni, ha a másik már telimegy, átjutottam. Szép, dombos vidék. Vörös Macskánk elég érdekesen megy, úgyhogy szépen leelőztük. Elég jól navigált át minket a városon, ügyes, de akkor is furcsán megy.

Tegnap új irányt rajzoltunk, Mezőfalvánál majd jobbra megyünk. De addig még kell menni.

Az út elég forgalmas, ebben a faluban bicaj út van. De miért kell átvezetni a másik oldalra? Akkor játszok tankosat a járdán.

10:34 Mezőfalva 195,5 km

Találtam egy guszta parkot. Egy kanyar után hozott minket ide az út. Van itt egy Coop is, vagy mi. Cucc le, ettünk. Lasek itt is fotózott. Elfelejtettem odaadni neki a barack levét, így kikukázta. Meg kosárba dobott papírgalacsinnal. Időnként nem talált.

11:45-kor indultunk tovább.

Ismét úton. A Nap már magasan van, dől a víz. Az út megy föl-le. Robi egyre kevésbé élvezi a szép Mezőföldet. Hát igen, tavaly még én is így voltam vele. Lasekkal egymást váltogatjuk elöl.

12:00 Sárosd 212,79 km

Csak előre, csak előre, csak előre. Meleg van, de szép az út. És Lasek megy, mint állat

Valami idióta paraszt villogni akar nekünk a hullaszállító-fekete Mericjével, mert ok nélkül nyomta ránk dudát. Megmutattam neki az ujjaimat. Főleg az egyiket. A Colos úgyis megvédJ. Szép lejtők.

12:28 Seregélyes 223,6 km

Jaj. Ez nagyon durva lesz. Itt viszik a követ az M6-ra. És nekünk 13 km-t kell mennünk ezen az úton. Már előre utálom a 62-es utat. Leálltunk egy ház előtt és hűsöltünk az árnyékban. Fel kell készülni a következő rohamra.

Roam!!!! Amikor harminccal száguldasz, nem látsz már semmit a második helyen az útból. Az útpadka elég széles, ráférek, de itt-ott hullámos. Mi lesz, ha nem veszem észre, hogy hirtelen hullámzik? Jesszus, az a kamion tíz centire ment el mellettem. Előre akarok menni! Állj! Némi pisi szünet egy kukoricásnál. És még van bőven az útból.

Beültem előre. Benyomtam a turbót, harminccal fel, le. A többiek is topon lehetnek, mert rám vannak cuppanva. Már szívesen megérkeznék arra az átkozott Fehérvárra. Robinak viszont tetszik. Fene az ízlését.

14:00 Felüljáró! Átmentünk az M7 felett! Megérkeztünk! Na ne! Itt is Miskolc-effektus! Depók a város szélén, de semmi járda. Nem baj, az útpadka elég széles.

Van már járda is. Robiéknak nem tetszik, hogy kissé kacsázok, de a rák akar rámenni a négy sávos útra. Bár, abban is van ráció, hogy itt legalább ki tudnak kerülni minket.

Kicsit tapostattam a járdán, pár kőművesember leanyázott, amikor elhúztam mellettük, de elállták az utam. Megtaláltam, merre mentünk tavaly. Ha itt jobbra fordulnék, bejutnék a buszpályaudvarra és plázához. Vagy mihez. Robi már szeretne megállni. Addig nem, amíg oda nem érünk a várpalotai úthoz.

14:31 Székesfehérvár – kettős körforgalom 245,24 km

Miután végigmentünk egyhosszú felüljárón, ide jutottunk. Egy éve felhős idő volt, teljesen máshogy nézett ki. Most jobb. Lepihentünk egy parkban. Körforgalmakat egy éve építették.

15:00 sikerült lóra terelnem mindenkit. Eléggé el vagyunk pilledve, megértem.

Sárszentmihályon valamiért megálltam a vasút felé vezető útnál. Nem tudtam, merre kell menni. Lasek felvilágosított, hogy tavaly is ugyanezt játszottam el. Akkor már értem. Kissé összekeveredett az idő a fejemben. Látom, amit egy éve is, és eléggé zavar. De itt legalább gyakran vannak way pointok – ismerős helyek, amikor megmondják, jó úton járok.

Kiértünk a faluból. Már látszik Hajni-falva! Előre! Le a lejtőn! Már nem tudok felgyorsulni nagyon. Maximum 24km/h. Pedig most volna jó még vágtatni egyet. De nem megy. A Temetőnél azért még sikerült vizet felvenni az imént. Előtte már kezdtem aggódni, de, amikor megláttam, már tudtam, hogy jó úton járunk.

Robival egymás mellett vágtattunk végig Sárkeszin. Lasek hátul maradt a Vörös Macskával. Nádasladánynál már megörültem, amikor a messziből V-vel kezdődő iránytáblát láttam egy kereszteződésnél. De az csak Veszprémet jelölte. Nekünk amúgy is Ősi kellett.

Elértük Ősit. Robi már nagyon fészkelődik mellettem. Értem már, miért siettet annyira ki a falubólJ. Tudom, hogy a kereszteződés után levisz az út. Lesz egy kocsma, egy elgörbített stop-táblával. Majd egy omladozó templom. Jé, most renoválják! Már tavaly is néztem, hogy nem árthat. Na, jobbra van egy kis út, állj. Lasekék beértek mindet, Robi megdicsőültJ. Átmentünk a lapályon. Ezt mindig utálom, mindig pocsék szél fúj itt, mindig szmebe, és mindig lelassulok tőle. Alig megyünk. Pecató. Pár, nem túl bizalomgerjesztő ház. Nem, Hajniváros még odébb van.

Végre! Tábla! Fottó! Ezaz.

Már alig másztunk, alig 15-tel, de most azért fel tudunk gyorsulni. Jobbra, betonkerítés, út a vasútállomás felé, balra, egy irányú utca. Felfelé. Nyolcas főút. Átkelünk rajta, sikerül még utoljára vonalba terelnem őket. Templom-kanyar, fa és buszmegálló. Végig kell menni, nem tudnék még egyszer elindulni. Robi egyetért. Behajtani tilos ünnepek alkalmával. Most is ünnep van, nekünk. Nekem. Balra fel! Négyen vagyunk, így elengednek minket. Újraaszfaltozták az utat, felfelé. Balra a vár, és a park. Nem látom Hajnit. Balra. Ott a bolt. Utána jobbra. Másodiknál balra. Majdnem megálltam. Ahogy Eisenhower pilótája mondta, miután 1942. november 5-én este leszálltak a giblaltári Sziklára: „Ez az első eset, amikor egy hosszú utazás végén fel kell kapaszkodnom a leszállóhelyre!”. Értem, mire gondolt.

16:39 Várpalota Mátyás út 13-as házzal szemben 274,97 km

Megjött Hajni! Végre!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr131034292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.