Karvina-Ostravice-Vsetin-Zlín - Karvina Burána 1. nap

| Címkék: kerékpár túra Csehország Enterprise Lidérc Boti Karvina Frydek-Místek Ostravice Beszkidek Bumbálka Vsetin Zlín Vizovice |

157km, 6:52

Kétféle túrázás létezik: a romantikus andalgós és amikor darálunk ezerrel. Egy több napos 100km fölötti túra viszont rendes aszfaltot igényelne. Ilyen pedig csak Szerbiában, Romániában, Ausztriában, Svájcban, Horvátországban, Szlovéniában és Csehországban létezik. Emberi számítás szerint kiejtve az eurót és tengerpartot használó országokat, valamint csak Csehországra koncentrálva magától értetődik, hogy hová is kell menni. Tökéletes túránk során előbb kivonatoztunk a lengyel-cseh határ mentén fekvő festői Karvinába, majd négy nap aklimatizálódást követően hozzáláttunk, hogy a Beszkideket legyűrve végigguruljunk a cseh-szlovák határ mentén az osztrák-szlovák-cseh hármas határig, majd Pozsonyon keresztül eljussunk a Rajkán várakozó vonathoz.

utvonal.jpgAz elmúlt napok esőihez képest az ég közepesen borult, 15 fokkal. Az útvonal pedig változatos: az első 50 kilométeren egy dombvidéken kell átkelni, majd az Ostravice-patak völgyét elérve haladunk előre, ahol Ostravice-falu után elérjük a Beszkideket. Innentől egy 30 kilométeres mászás kezdődik egészen a cseh-szlovák határig, ami valahol 890 méter körül helyezkedik el, majd a Vsetinská-patak völgyében zúgunk lefelé 30 km-t. Ezt követően még át kell másznunk egy bő 520 méteres hegyen, majd a Drevnice völgyében ereszkedni Zlinig.beszkidek.jpg Maga a távolság bő 150km, ilyen túrák szoktak lenni. Meg olyan is volt, hogy hegyet kellett mászni (Bakony, Bükk, Pilis). De folyamatos mászókázás, a végén még egy huplival, na olyan csak az ősidőkben, Lacival, Miskolc és Gyöngyös között volt.

Származási hely: Karviná Fotók

Miután kijelentkeztünk a szállodából, Botival felpakoltuk az Enterprise-t és a Lidércet, majd az Olse-folyó gyalogos hídján keltünk át - ahol ezúttal nem a betonszilánkokkal és jómunkásemberekkel zsúfolt, felújítás alatt álló oldalon tekertem, hanem a kicsit tisztábbikon. Ezután elgurultunk az 1000 méter mély feketekőszén bányák mellett, ahonnan a Detmarovicei Hőerőművet látják el szénnel.

Származási hely: Karvina Burana 2015

Szóval az fenti képen kibúvó szenet vasúton átszállítják ide, hogy aztán szépen elégessék.

Származási hely: Karviná Fotók

Egy finom emelkedő után jobbra fordulva kereszteztük a Stonávka-patakot, majd délnek fordultunk. Miután minden közút minősége remek és az aszfalt is jó rajta, így olykor nehéz rájönni, hogy melyik lenne a fölérendelt út. A 475-öset keresztezése vicces: jobbra ráfordulsz, de már nézel is hátra és fordulsz is balra Albrechtice irányába. Igen, erre már jártam az első túrám alkalmával. Ennek örömére Botival is itt kezdtünk kedden, csak most megtaláltuk a duzzasztógátat és Ciesztyn után úgy eláztunk Karvina előtt 1 km-rel, hogy ihaj!

Származási hely: Karvina Burana 2015

De most nem mentünk le a gátra, hanem szépen ügyesen másztunk felfelé, míg el nem értük a 474-es főutat és be nem fordultunk Terlicko irányába délnek. Itt gyors fotómegálló és elemcsere.

Származási hely: Karvina Burana 2015

Kiadós zümm-zümm lefelé, áthaladva az itt tartott országúti motorversenyek rajtrácsán. Innentől az út így néz ki, csak mi nem kanyarodtunk le jobbra az első kereszteződésnél.

Helyette kereszteztük a víztározóba ömlő patakot, majd a 474-envmaradva törtünk előre dél felé. A távolban magasodó Beszkidek mind közelebb jöttek, de mi az első óra végéhez érve, a 20. km-nél megálltunk pihenni.

Származási hely: Karvina Burana 2015

Innentől az autópályával párhuzamos 648-as úton mentünk, ahol 3 kemény emelkedő és lejtő található, dombhátra keresztben fel majd le kiszerelésben, az út szélén almafákkal.

Származási hely: Karviná Fotók

Ősszel egyszer már tekertem erre Cobrítával, akkor kicsit lassabban haladtam. De most meg több volt a cucc hátul. A legutóbbi nyári túra óta Lidérc nagyfelújításon esett át, ami új hátsókereket, hátsó fogaskeréksort (8) és láncot jelentett számára. A korábbi 6 fokozathoz képest így most lett egy extra gyors fokozatom és egy rendesebb hegymászó fokozatom. Az első tányéron természetesen csak két fokozat van, így azért a lábizmoknak sem kell tétlenkedniük. A vázra szerelt klasszikus váltó miatt egy visszakapcsolgatás nagyobb időráfordítást és kisebb precizitást igényel: felfelé mászva bal kart előre lök, jobb kart magam felé húz, lefelé meg fordítva. Dobrá-t (=jó) elérve balra fordulva láthattuk volna a Radegast sörgyárat és jóval feljebb a Morávska-víztározót.

Származási hely: Karviná Fotók

De mi inkább tovább mentünk egyenesen Frydek-Místek felé, ami mellett Freud is született. Nekünk ugyanis ma egy másik víztározóval van ma randink, amit az Ostravice-patak táplál. Egy gyors ivás-térképnézés után a táblázást követve délnek fordultunk a városban, majd az erősen reggeli forgalomban másztunk felfelé. A megszokotthoz képest itt kicsit szűkebbek és piszkosabbak az utak, de kell olykor ilyen is. Felfelé bandukolva egyszer csak vonatfüttyöt hallottunk. A jobb kéz felől lévő pályán el is húzott mellettünk egy dízel motorvonat, de ahol van egy, ott előbb-utóbb jön a kereszt is. Robinak igértem egy BZ-t, helyette kapott egy nagyobbat:

Származási hely: Karvina Burana 2015

Ez a 843-as, Rakev (Koporsó) névre keresztelt sorozat. Később kereszteztük a patakot és valamilyen indíttatástól fogva ráfordultam a mellette húzódó keróútra. Ez ilyen érdekes döngölt apróköves volt, ami finomabb, mint a múrva és nem süppedt bele még az országúti sem. Ennek aztán voltak aszfaltos és kertvárosi szakaszai is.

Származási hely: Karvina Burana 2015

Frylandba a 2. órában értünk be, 45km után, tartottunk is egy gyors pihenőt. Az ilyen keróutas szakaszoknak megvan a maga romantikája, mert ott megy a szép fák között a patakparton a csúnya gépjárművektől távol, csak utána az ember fullosan nem tudja, hogy mégis merre lehet a főút? Ennek hatására szépen el is indultunk hegynek felfelé, mire 1 km múlva rájöttem, hogy nekünk a Lysa Horá (1323 m) és a Smrk (1276 m) között kell elmennünk, nem pedig felmászni az előbbire. Fordulás vissza, intuitív korrekció a híd után, majd ismét romantikus patakparti biciklizás Ostravicéig.

Származási hely: Karvina Burana 2015

A 2010-ben itt tartott "12th International Conference on Finance and Banking" konferenciának köszönhetően jutottam el először erre a környékre, majd ismerkedtem össze a szervezőkkel, jöttem még el kétszer a konferenciájukra, kötöttem velük Erasmust, és kutattam 3 csodás hónapon át 2014 őszén Campus Hungary ösztöndíjjal.

Szóval szívemhez nőtt a hely. És még van saját vízesésük és kerékpáros pihenőjük is.

Származási hely: Karvina Burana 2015

Dél volt (55km), így megálltunk négyszögletes kolbászt enni uborkával. Valamint túrós bejglit. Innentől már csak felfelé vezetett az út. Hamarosan elhagytuk a patakparti bringautat és elkezdtük rendeltetésszerűen használni az 56-os főutat. Ami a falu határától meredeken elindult felfelé. Visszakapcsoltam mászó fokozatba, de így is határon volt a nyomaték. 140 métert kellett felfelé másznunk a Smrk lábán, a víztározó partján.

Az idő kifejezetten hűvös volt, de legalább volt hova leadni a hőt. Hamarosan, vagyis akkori szubjektív érzékelésünk szerint sokkal-sokkal később, az út gyönyörűen ívelni kezdett lefelé. Tekintve, hogy egy kétszámjegyű főútról van szó, ahol kamionok járnak át Szlovákiába, az összes ív hatalmas, 50km/h-nál is íven lehet maradni különösebb fékezgetés-döntögetés nélkül
. Lenyűgöző. Aztán az egyik kanyar mögül kibukkanva látjuk, hogy egy autó áll az úton. Ez elsőre kissé furcsa volt, de hamarosan elhúzott mellettünk egy lámpás forgalom irányítás tábla is, így dolgozni kezdtek azok a kompozit fékpofák. Kiderült, hogy az útkezelő épp a sziklafalon nődögélő fenyőket gyéríti, így egy forgalmi sáv tele volt lapos karácsonyfával. Meglepően messzire jutottunk, mire ismét emelkedni kezdett a terep. Innentől nincs megállás a 35-ös főútig, ami majd még meredekebben visz fel a cseh-szlovák határon lévő csúcsra. Monoton mászás következik, ha Ostravicében volt a 65. kilométerkő, akkor az útelágazódás majd a 90. környékén lesz majd. 8-9 km/h-val kúsztunk felfelé a fenyvesekkel ölelt friss hegyi levegőn.

Származási hely: Karvina Burana 2015

Előbb persze volt egy kisebb leágazás, ahol meg lehetett állni térképet nézni, de egyébként ilyen vidéken haladtunk:

Bílá-t elhagyva már csak néhány fogadó volt az út szélén. Ide már sielni járnak a népek. Bár volt valami keltás-viklinges témájú szálláshely is, ami szinesítette a kínálatot. Sokkal-sokkal később jutottunk el az elágazáshoz. Itt fogyott el a Hajni által adott Sparos csokis keksz, míg a MÉvi által adott Sportszeletből még akadt néhány. Négy és fél órája voltunk úton, már "csak" a csúcsra kell feljutni és onnantól vidámság lesz egy jó ideig. A 35-ös már ránézésre is durván emelkedett. Főleg, amikor nem túl nagy sebességkülönbséggel szenvedett el mellettünk egy jókora faszállító teherautó. De legalább volt kaparósáv az elején. Már kezdtünk nagyon magasra jutni. A szél felfutott a hegyre, kilélegzésnél pedig látszódott a pára.

A fák között látszódott, hogy oldalt már nincs túl sok minden. Aztán végre jobb oldalt becsatlakozott az egyik csúcsra vezető út (890 m), és megérkeztünk a "Bumbálka" névre hallgató szorosba, ami a gyakorlatban igencsak tág volt, de két oldalt ott őrködött a Beskydok (953 m) és a Beskydy (900 m). Mi meg átmenetileg beléptünk az Euro-övezetbe. Azt hiszem, még nem tekertem még ilyen magasra biciklivel. Dobogó-kő 700 méteres, Bükkben Répáshuta 640 m, Bakonyban Csőszpuszta 450 m, Mecsek Pécsnél 400 m, Aarbergstrasse-Leubach 700 m, Filzbach 710 m. Igen, új rekord :)

Származási hely: Karvina Burana 2015

Innentől egy szép lejtős szerpentin vette kezdetét. Ettől viszont finoman búcsút kellett vennünk, mert jobbra nyílott a 487-es út Vsetin irányába.

Származási hely: Karvina Burana 2015

Igen, ebbe a völgybe kell leereszkednünk! Az idő jéghideg volt, így felvettem a pulóveremet és a sapkámat. Igazság szerint kesztyű is kellett volna. Az eddig megszokott széles, kétszámjegyű főúthoz képest most egy keskenyebb úton kellett bolgodulni. Viszont, nem voltak kátyuk. A tömegkülönbség miatt Boti ment elől. Lidérc az elmúlt évek alatt szépen kiforrotta magát, most volt az első túra, hogy úgy éreztem, nem akar lépten-nyomon megölni. Így, hogy megbízható aszfalt is volt alatta, gyönyörűen fordult nagy sebességnél is a kanyarokba. Fokozatosan kattogtatott első-hátsó fék, repülő-mókus pózban végrehajtott aerodinamikai fékezés, majd pedált a kanyarodás irányába leforgat, és előre-oldalra rádől a kormányra és már fordul is a cicamicája, egyöm a kis szivit. Ismeretlen (de akár ismerős) szerpentingeken persze nem árt vigyázni. Egy kanyarról ugyanis elötte nehéz megállapítani, hogy meddig tart. Ha már benne vagyunk és sehogy sem akar véget érni, akkor az egy visszafordító, amibe alaposan lelassulva illik megérkezni. Mert ha nem, akkor a centrifugális erő szépen tolja ki az orrunkat a szembejövő sáv irányába. Ahol mindig ilyenkor jön valaki. Szóval csak annyival érdemes menni, amennyivel előre látunk.

Botit meg is viccelte az egyik ilyen anyósnyelv, de szépen mentette a helyzetet. Mégsem kellett volna lespórolnom azt a pilisi hegyi kiképzést. Hamarosan már nyílt vidéken száguldottunk, ahol hol az út jobb, hol a bal oldalán bukkant fel egy gyalog és kérékpárút.

A google-lel ellentétben az utak itt már szélesebbek, a sebességünk pedig inkább 40-hez közelített, mint 30-hoz, így inkább maradtunk kint az úton és élveztük a minőséget, amiért alaposan megdolgoztunk. Eszeveszett száguldás vette kezdetét és tartott folyamatosan, mert az út lejtett, mi pedig valóban hasítottunk, mint állat. Öt órával az indulás után értünk Halenkovba, ahol egy abc-nél megálltunk sósmogyorót, vizet és csokit vételezni. Ropogtattunk szép ügyesen és eléggé el voltunk fáradva. Sajnos ez után a szekér még mindig nagyon gyorsan akart menni, az út viszont eléggé rossz lett. Igen, van ilyen a cseheknél is, úgy 10 kilométeren át. Ráadásul egy 30km/h-s lassújelekkel tarkított vasútvonal is kígyózott mellettünk, így időről időre azt is keresztezni kellett, amit pedig NAGYON nem szeretek. A poén kedéért egy faluban még ilyen apró szemű múrva is volt az úton, ami nagyon megvezette volna az első kereket, ha hagyom neki. Meg persze keskeny úton már bendul a gyökérkedés is, szóval volt 30km/h-s táblánál bőgő motorral előzés, majd 100 méter után kis utcába befordulás/parkolás. Már kezdtük magunkat otthon érezni, de egyszer csak megjavult az út és kiértünk az 57-es főútra.

Vsetín felé emelkedni kezdtünk, a főút pedig itt egészen a település fölött haladt. Egy felüljárón kereszteztük a 89-est, amire egy hurkot leírva rá is fordultunk. És a Rokytenka-patak völgyében ismét elindultunk felfelé. Itt már fizikailag és mentálisan is kezdtünk elfáradni. Előbb Boti kért megállást, majd tovább másztunk felfelé. Egy buszmegállónál én sem bírtam tovább, falatozás, lefetyelés, térkép nézetés, falatozás, térkép újbóli megnézése kezdődött, mire tovább indultunk. Mint kiderült, pár 100 méterre voltunk a csúcstól, szóval igazából azt akartuk megünnepelni, csak nem tudtunk róla.

Boti most nagyon finoman vezette bele az alaposan megpakolt Enterprise-ot a szerpentines lejtőbe, így szépen ott tudtam üldögélni mögötte. Innentől végig lejtett az út Zlínig, csak odáig el is kell ám tekerni! Klasszikus poén, hogy "á, már csak 3 km van hátra" - oké, csak ezt le is kell gyűrni! Vizovice után kerültünk ebben a helyzetbe, miután ráfordultunk a 49-es "célegyenesre". Tekerünk, mint állat, maradnak el mellettünk sorjában a kilométerkövek, de még-mindig-nem-értünk-oda.

Közben, csak emlékeztető gyanánt az eső is elkezdett szemerkélni. Ma még úgy sem esett, és nehogy elfelejtsük, milyen is a folyékony halmazállapotú víz. Az ég ilyen bogyri-felhős volt, szóval komolyabbra nem tudott forulni, de Zlinbe beérve szerencsére abbafejezte magát. Be is ugrottam a Lidlbe benni kaját, ahol belebotlottam a világ leghosszabb kolbászába:

Származási hely: Karvina Burana 2015

Innentől lábujjhegyen elkocogtunk a belvárosig, majd feltoltuk a hátasokat a baromi meredek domboldalon található Hostel Duo-ba. Erről a helyről azt kell tudni, hogy nem beszélnek angolul a portások. Van, hogy picit igen, de egyébként nagyon nem. Ennek ellenére már vagy négyszer laktam már itt, szóval nem megoldhatatlan feladatról van szó. A kerót pedig be lehet rakni a pincébe, bár mi a kémény kellően vastag rögzítő zártszelvényéhez kötöttük ki magunkat. És ezzel még nincs vége :)

A bejegyzés trackback címe:

http://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr717574734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.