Zlin-Oktrovice-Staré Mesto-Hodonín-Breclav-Valtice: Karvina Burána 2. nap

| Címkék: kerékpár túra Csehország Lidérc Boti Zlin Breclav Stare Mesto |

110km, 4:20 
Bár előző nap a Beszkidek megmászása során nagy szerencsénk volt az eső hiányával, Breclav felé már nem voltak különösebb illúzióink: itt bizony ázás lesz. Előzetesen mindenféle bonyolult terveket eszeltem ki útvonal gyanánt, de végül győzött a józan ész és onnantól, hogy Oktrovicénél elérük az 55-ös főutat végig rajta maradtunk.bre_trkp.jpg

Szürke égbolt mellett pakoltunk fel a bringákra Botival, miután távozáskor csehül megtudhattuk, hogy épületen belül is parkolhattunk volna a kéményhez lakatolás helyett. Ezután nagyon finoman, folyamatosan fékezve másztunk le a macskaköves hegyoldalon, hogy elérjük a 49-es főút városi szakaszát. Túráknál mindig a ritmusváltások a legnehezebbek: az ember megy valami andalgóson, majd bekerül valami intenzív darálósba. Így, hogy egyből egy 2*2 sávos remek aszfalton kezdtünk kiparkettázva minden zöldnél, majd satuzva a pirosokra (zöld hullámmal nem kimondottan foglalkoztak) mentálisan is felkészültünk erre a napra. Ahogy Zlin belvárosa egyre messzebb maradt úgy nőtt a lámpák közötti távolság, de lényegében egybe volt épülve a 9 km-re lévő Oktrovicével. Ott egy gyorforgalmi út kunkorodik északnak, hogy bekösse a régiót az egész országon végigmenő 1-es autópályába. Az 55-ös utat elérve piszmogtunk kicsit, meg térképet nézegettünk, de tiltó tábla hiányában szépen rámentünk, mert Staré Mesto (=Régi Város, Belváros) csak 15km-re volt és nagyon szép széles aszfalt termett erre is. Néhány faluban aztán ez kicsit összeszűkült, vagy teleszórták csatornafedővel, vagy múrvával, esetleg parkoló autóval - de akkor is lehetett rajta hozni egy bő 30-as utazót. A Morava-folyó völgyében haladtunk innentől kezdve, amit közepes dombok szegélyeztek a messze távolban, amire a 450 méter körüli Bruclov-vár tette fel a koronát. Komolyan gondolkoztunk, hogy megmásszuk, de az égbolt állapotát elnézve inkább a szégyen a futás mellett döntöttünk. Staré Mestonál a terv szerint a Folyó nyugati partján kellett volna maradnunk, hogy a 427-esen maradjunk Uhersky Ostrohig. Ehelyett szépen bekanyarodtunk az elkerülő elejénél Staréba, hogy megnézzük a belvárost.

Származási hely: Karvina Burana 2015

Minden villanyszerelő álma

Nagy hiba volt, tekintve, hogy először jött egy kiadós bicikliút a legrosszabb fajtából, majd egy igazi Bombolya-érdemrendes megvezetés a Morava hídján, végül egy gyalogos gyász Kunovicéig, majd amikor a kerósávon végre azt hittük, hogy visszatért a Tervező józan esze, a település végénél kerótilos fogadott minket. Terelő tábla, nyíl, térkép, csillagkapu semmi, így honi kerékpáros rutinnal a helyén kezeltük a szituációt. A következő faluban találtunk is egy andalgós bicikliutat a szokásos úthibákkal meg random (bocs, izgalmas) vonalvezetéssel.

Származási hely: Karvina Burana 2015

De szerencsére kisvártatva bele vezetett minket az 55-be, amit ezek szerint mégsem veszélyes használni. Innentől zavaros kilométerek következtek tiltással, anélkül, de a közlekedők egyike se bunkózott, hogy miért nem a "jó bicikliúton" megyünk (nem láttak nálunk nyomolvasó indiánt, vízérkereső Y-botot és egyéb, a megrendő, tervező és kivitelező logikáját irányunkba közvetítő kellékeket). Veselí nad Moravouból kifelé álltunk meg másodjára enni és készletet feltölteni. 17km tömény bugyutaság után itt végre győzött a józan ész és  mehettünk a közúton. Ahogy addig is több túratársat láttunk közlekedni. A Velicka-csatorna érintését követően az út minősége kicsit leromlott olyan hazai főút szintűre és a szél is kissé szemből érkezett. Stráznice bejáratánál viszont olyasmit láttunk, amit addig sosem: igazi városkaput. varoskapu.jpgSőt, kifelé is azon át vezetett az országos főút. A következő 9 kilométeren mind mogorvább lett az égbolt, de az út szépen megjavult, így Boti elkezdte durván tolni neki. Valamiért attól féltem, hogy Hodonintól már autópályává alakul az 55-ös, így ebbe a településbe is begurultunk. A belvárost elérve sok útjavítás, terelés és esőáztatta aszfalt fogadott minket. Miután intuitív navigációval visszakecmeregtünk az 55-ösre, megálltunk az első benzinkútnál és vettem egy Cseh autóstérképet. Igaz, hogy üzemórát tekintve már csak pár órát tekerünk majd az ország területén, de kezdett elegem lenni a nyomtatott google térképből (valahogy mindig ez a vége). 14 kilométer kőkemény zúzás várt ránk az elképzelhető legjobb minőségű országúton, amit eddig a szél alánk fújt, miközben a táj vidáman hullámzott és elszaporodtak a szőlő- és napelemföldek.55.jpg Az eső mind komolyabban vette a szemerkélést, így mind kevésbé érte meg hátul üdülnöm. A könyökömnél is kezdett ázni a remek esőkabát. A Shimano-kamásli, amiből még alváskor sem szálltam ki ellenben tette a dolgát, így legalább kívülről nem ázott el a belülről remekül összeizzadt cipőm. A Pozsony-Brno (2-es) autópálya után a forgalom végképp összesűrűsödött. A boldogságot folyamatos útfelbontások (extra rötyi az útra és rám) fokozták - azonban itt ismerik a kerósávot! A legbelső belvárost leszámítva VÉGIG lehetett úttesten haladni, de még odabent is irányhelyesen mentünk a járdán.breclav.jpg 
Breclav egyszer már megérdemelne egy városnézést, mert sok szép kastélya és épülete van - most azonban gusztustalanul esett, ami mérsékelte a fotózási kedvet. A település túlsó felén két régi ismerőst köszönthettünk újra: az emelkedőket és az erdőt. Megálltunk egy utolsó pihenni. 93 kilométert tettünk meg, ahogy a google maps rajzol, mindezt javarészt széllel szemben, 30km/h üzemi tempóval, a végén ázogatva.

Származási hely: Karvina Burana 2015

El voltunk hát fáradva. 7km volt még hátra a Valticében lévő szállásunkig. Amit sehogy sem sikerült meglelni - valakinek nem sikerült felírnia a címet, így némi forgolódás és telefonálás után sikerült a térképen és a valóságban is ugyanott teremnünk. Ez kifejezetten hasznos volt, mert az eső szakadt mint állat, a recepció pedig csak 2 óra múlva nyitott volna, ha nem trombitáljuk oda az egyébként nagyon cuki (ebben az országban ki/mi nem az?!) hölgyet.valt.jpg Ennek a többi kolléga is örült, ugyanis szépen potyogtak befelé a kerósok. Az objektum mondjuk megér egy misét: rég nem fűtött kótház/laktanya/elmegyógyda gigantikus belmagasságú, ámde épphogy 2 ágy+közlekedő szélességű szobákkal volt megáldva. Ezek persze tiszták, kifestve, a rusztikusan tapasztalt tusolóban meleg víz - miközben az ereszcsatornákon átbukik az eső és kívülről áztatja a falakat. A bringaparkoló gyanánt szolgáló alagsorban pedig levegőben hoz termést a csiperke. De gyaníthatóan még ebben a formában is jobb állapotban van, mint bármelyik honvédségi objektumunk. Boltba sétálás, táplálkozás után igencsak fáradtan feküdtünk le aludni az aznapi kiadós zúzás után.        

A bejegyzés trackback címe:

http://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr287804138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.