Várpalota-Győr Fertőd-Sopron

| Címkék: bakony sopron pannonhalma győr kerékpár túra várpalota fertő tó |

 Rozsomák -- 2005. július 6.

Objective: Kobra és Puma

6:22 Várpalota északi szél, napsütés 275. km Orosháza óta

Na, megint el kell indulni. Előtte mondjuk ki kellene jutni a városból. Legurultunk Hajni dombjáról, utána el a vár mellett, majd rá a régi 8-as főútra. Talán a rendőrségnél kell balra fordulni.

Nem, nagy valószínűséggel nem ott kellett volna, mert ez egyre keskenyebb lesz. Irány vissza.

Na, akkor egy sarokkal arrébb. Ja, itt a temető. Biztató. Ágink megállt. Remélem, kibírja az utat, gáz, hogy betegen indult el.

Felfele, felfele, felfele. Szeretem az Alföldet. Nagyon szeretem az Alföldet. Elhagytuk az utolsó házat is. Eddig csak ment hegymeneti fokozatban, de most már a szél is erősebb. Az erdő meg luxus errefelé?

Jéghideg a szél, az bizti. Kell a pulóver. Hol vannak a párás-meleg alföldi reggelek? Itt meg mindig felfelé kell mászni. Bár, legalább mindig csak egy kupacot látok egyszerre. Így legalább azt hiszem, hogy elég lesz csak arra felmászni. Aztán, ha felérek rá, kiderül, hogy még csak a következő lábánál vagyok.

Megmásztam már a Bükköt is tavaly. Az is elég gány volt, de ott legalább ismerték a szerpentint. Meg a szelet mérsékelő fasort. Na, gyalog gyorsabb, már így is csak 12-vel megyek. Robi is hasonlóan vélekedik. Colos, és a Macska még tekernek. Na ja. Csak a Sivatagi Patkányok nem bírják a buckásat. De gyalogolni tudok legalább. Ez legalább rövidebb lesz, mint felgyalogolni Répáshutára Lillafüredről. Már csak azért, mert olyan egyenes…

Na, Colosék is leszálltak. Úgy tűnik, legyalogoltam a bandát. Szép a panoráma. Néz már! Az Ági teker fölfelé! Harcos ám a lány.

Kedves Bakony, légy olyszíves, és enged át minket! Az még hagyján, hogy baromira meredek vagy, és még szerpentin sincs rajtad. Jó, a fákat meg okosan szétlőtték a környéken. A hideget is megszoktam, végül is tök természetes, hogy júliusban párát fúj az ember. A szél is rendben van, elvégre valaminek meg is kell forgatni azt a szélerőművet odalent. De azokat a csúnya felhőket légyszi, küldd vissza! Éppen elég lesz így is. És ez még csak az út eleje, hol van még Sopron?! Ha már az első mászókánál így kikészül a banda, akkor célszerűbb volna Győr felé menni és elejteni a Pápa felé vezető utat.

A többiek is támogatják. Most már talán vízszintesnek tűnik. Harcos lányunk nagyon jól megy. Térképünk ugye erről a szakaszról nem lesz, mert Lasek anno elvetette a győri opciót, de ez ugyebár nem probléma. Azt még fejből is tudom, hogy Szápár felé kell menni. A többi meg majd kiderül.

Némileg szemerkél az eső. Csak gányabb ne legyen. Ilyen hidegben veszélyes volna egy eső. Csőszpuszta. Van, aki hajlandó itt lakni? Hm… fura, a szápári út már a kereszteződésnél lejteni kezd.

Robi megkérdezte, mit kell csinálni. Amikor meglátta, hogy az út meredeken elindul lefelé. Valószínűleg ez már szerpentin lesz. Azonnal szakadozz!!! Lasek előre, Robi maradj le hátra, Harcos Leány inkább lecsorog, nem vállalja be a szabadesést.

…Ez az első szakasz, széles kanyar balra, a végén sziklafal…Robi beér, a fékei  behúzva, de még így beért…50-el fordulok, sikerült nem összeütközni…rögtön jobbra fordul az út…a sziklafaltól nem látom, mennyire fordul és lesz-e autó…emlékezz a Bükkre, ott is volt egy! …Felhúzódok a felező vonalig, és onnan kezdem a ráfordulást…sikerült 45-re lassulni…sikerül nem túlpörögnöm…kezd kiszívni a gyorsulás megint…lábat ki jobbra…dönteni is…beljebb mentem…ügyes, jött egy szürke Merci szemből…ismét lefelé…a szél erős, vagy a sisak spontán le akar szakadni a fejemről? Az út kissé nedves…eléggé pattogok…Robi szépen jön mögöttem…ismét szélre fordulok…jé, panorámás kanyar…nem volt időm tériszonnyal veszkődni. Lasek ott állt, remélem, fényképezik. Vagy, várja a Harcos Leányt. Valamit kiáltott, de úgy zúg a fülemben a szél, hogy semmit nem értek. Sikerült megint 50-re lassítanom. „Széles a Chevy, mint egy kombájn, élvezd a kabriót, feel the sunshine…”. Hüpp, ott már völgy van.

8:00 Gaja-patak völgye, jásdi bekötőút 293,57 km

Robival örömködés, a többiek elég lassan kocognak be. Én azt hittem, Szápár is magasan van. A Nap szépen süt, bár még kellemesen hűvös van, kell a pulóver. Úgy tűnik, az emelkedő volt 10 km, az iménti lejtőnk pedig kb4 km. Életem leggyorsabb 4 kilométere. Ha arra gondolok, hogy anno 3-ra laktam a sulitól....

Na, most megint mászhatunk felfelé. Az előbb, amikor leértünk, majd szétdurrant a fülem a nyomáskülönbségtől. Nem győztem szipákolni. Lefelé zuhantamban nem éreztem, annyira ordított a szél a fülembe.

Hú, búzamező. „Hé Dumb! Jól átvertek minket földrajzórán! Én azt hittem, a Sziklás-helység kissé sziklásabb!” Én meg azt, hogy a Bakony kissé erdősebb…

Szép lejtő Szápár felé. Előremegyek, hogy mutassam az utat.

Leálltam a kanyarnál, és kalimpálok, hogy forduljanak jobbra. Ügyesek. Nem álltak meg, el sem ütöttek. És egymásba se csúsztak.

Következő állomásunk Bakonycsernye lesz. A szél nagyon jól jön, dúr minket előre. Rohammal felmászok a kupacokra, beértem Lasekot. Kukoricaföldek. És szép lejtők.

Vicces. Beértem Lasekot. Ő erre gyorsítani próbál, én meg leálltam a hajtással, de nem változik közöttünk a távolság. Súlykülönbség?

Bakonycsernyén elértük a balra fordulót. Jé „kislány”! Lasek lehűt, az előbb látta közelebbről. Elég fura, hogy itt is élnek „kislányok”… az Embereknek való vidéken… JJ.

Megint mászhatunk felfelé. Következő tökfaluban nem ártana már inni, enni, meg naplózni.

Átléptük a Komárom-Esztergom megyehatárt. Fotó, Robinak fáj a lába. Harcos leányunk ma már sokadjára megállt orrot fújni. Ok, csak elég fárasztó folyton megállni. Így nem melegszik fel a lábam soha.

8:49 Súr 306,04 km

Találós kérdés: miért kell minden falut a legmagasabb domb tetejére építeni? Na, itt ismét fotózás. Láttunk kerekes kutat is. A kerekes kútban az a jó, hogy mindig oda lehet tolni, ahol a víz van…

Le a lejtőn, fel a következőn. Itt végre látunk erdő-félét is. Gyors pisi szünet.

Végre. Egy nyíl egyenes lejtő. Vagy négy kilométer hosszú. Ácsteszér, valamiért ismerős.

9:30 Ácsteszér 312,68 km

Pl. onnan, hogy ez a falu Táncsics szülőhelye. Bár, van valami családi vonatkozása is, ami nem jut eszembe. Küldök azért egy sms-t. Lasek nem találja a telefonját. Valószínűleg az előbb hagyhatta el. A 4 km-es lejtő tetején. Leállunk a helyi focipályán kiterülni, megvárjuk, még megtalálja. Nem sietünk.

Megtalálta. Így aztán 10:30-kor tovább indultunk. Szép erdős-hegyes környék, végre olyasmi, amire gondoltam. A 313. km-nél kissé paráztam, de nem volt semmi gond. Szépen haladunk előre. Sikerült felcsatlakoznom Lasek mögé, úgyhogy megyünk, mint állat. A többiek kissé lemaradtak.

Lasek lemaradt, hogy összeszedje a maradékot. Én előre megyek, hogy megtaláljam a következő kereszteződést. Elég hosszú falu, de lefelé lejt.

Bakonyszombathely után nyugatra megyünk, egészen Bakonybánkig. Ismét fel, majd le. Majd megint fel és le. A térkép végül is egyértelmű: két patak között mindig van egy kupac. Bakonybánk mellett láttunk vasutat. Robi már nagyon unja a „változatos terepet”. Láttunk szippantós kocsit is.

Bakonybánk megint a szokásos másszunk fel település. A tetején szép kilátás, tábla a helyi borútról, meg még valamiről. Láttunk boltot is, de engem nem nyűgözött le. Annyira meredek volt az emelkedő, hogy Robival inkább felgyalogoltunk. 

Bakonybánk után ismét északra fordultunk, a szél valamennyit csillapodott. Lasek mögött.

Kicsit lemaradtam az élbolytól. Most csak Robi ment Lasek mögött, neki sem árt olykor pihenni. Lassan már a Harcos Leány is lehagyott, nem árt belehúzni.

11:29 Lázi leágazás után nem sokkal 329,03 km

Na, Lasek megint leállt fotózni. Látszik a pannonhalmi apátság már innen is. Azért kértem egy fotót a végtelenbe menő végtelen útról.

Úgy tűnik, kipihentem magam. Ismét a szokásos móka: első szakaszon én mentem elől, majd később Lasek beült előre.

Valami nemzetközi kerós úton megyünk. Itt-ott van bicajút is, de nem túlzottan izgat.

Kiscsávók az út szélén.

Tápon tök jó: az út a templom két oldalán megy el, egyirányúan. Elég gyorsan haladunk. Itt már laposabb a terep, nincsenek durvább dombok. A Bakony átengedett minket.

Nyalkánál nem fordultam Pannonhalma felé, tehát, nem megyünk arra. Akkor megint mászni kéne.

Lasek mögött most a Harcos Leányt próbáltuk pihentetni. Nem jött be. Nekem kellett mögötte menni, de még mindig nem tanult meg egyenletesen menni. Pár kilométer után végül csak megelőztem, és ráragadtam Lasekra, mint légy a papírra. Robi nem volt ilyen szerencsés, de ő úgy is olyan türelmes tud lenni…:DD

Pázmándfalunál volt egy értelmes megmozdulásunk. Bácsi kalandozott az út közepe és a széle között keróval. Én éppen robotpilótán voltam, Lasek mögött. Egyszerűen azt tettem, amit ő. A hátsó embernek ugyebár csak ennyi a feladata. Ráadásul innentől egészen Győrig nem kellett navigálni, úgyhogy gondoltam, pihengetek egyet. A bácsi meglehetősen cikkcakkozva működött, úgyhogy, amikor Lasekkal odaértünk, akkor csak belülről lehetett kikerülni, mert épp az út közepénél tartott. Mivel épp nem volt szél, szépen mentünk, országúti, „Lasek” fokozatban, 30 km/h-val. Harcos Leányunk Robival a nyakában épp az ellenkező periódusban ért oda, úgyhogy ők az út közepe felől kerülték ki. Semmi gond nem lett volna az egésszel, ha a két manőver között nem pár másodperc lett volna…

Valahol útközben végre le tudtam venni a pulóveremet. Délre járt az idő, ilyentájt már nem árt. De még mindig elég hűvös volt.

Sikerült egyszer Lasekbe csúsznom. Valamiért hátrafordult, én meg éppen elbambultam. Kicsit leugrottam az útpadkára, de vissza tudtam jönni még azzal a lendülettel.

Utolsó megálló Győr előtt, egy csatorna hídján. Megettük a maradék kekszet, megittuk a vizet. Lasek, meg az egész banda le van zsibbadva.

Átkeltünk az autópálya fölött a felüljárón, bár még így is volt pár centi.

13:30 Győr-tábla 363 km

Na, megvolt a fotó. Utána jött egy körforgalom, sikerült majdnem rossz irányba mennem. Azt hittem, lesz bicikliút: csak a kereszteződésben építették meg, amúgy sehonnan sehova vezetett. A harmadik ilyennek már nem dőltem be.

Kereszteztük a vasutat, ez valami mellékvonal lehet, mert Bzmot ment rajta. Volt állmás is de nekünk a nagy kell. Innentől csak egyenesen kell menni. Harcos Lányunk egy újabb kereszteződésben ezt megkérdőjelezte. Így aztán amikor tényleg le kellett fordulnunk, akkor sikeresen jobbra fordul bal helyett. Ezt követően már nem kételkedett. Átcaplattunk a felüljárón, megtaláltuk a vasútállomást. Találtunk vonatot, bár Ági elrontotta elsőre a jegyvásárlást, de másodjára már összejött a dolog.

Begyalogoltunk a belvárosba. Előtte találtam egy boltot, ami mellett a többiek majdnem elmentek. Utána tényleg begyalogoltunk. Sok fotó, nem kell hozzá kommentár.

Felszálltunk a vonatra. Előtte persze meg kellett győzni a kalauzokat arról, hogy értelmesebb, ha mi mindenestől hátra szállunk fel. Sikerült. Össznépi pihenés. Fertődtől már csak Robi maradt a vonaton, mi leszálltunk. Sikerült kevésbé látványosan kiesni bicajostul a vonatból.

Objective: Zen

 17:00 Fertőd-vasútállomás 364 km

Áttekertünk Fertődre. Megnéztük a kastélyt, szebben néz ki a legutóbbi látogatásom óta. Vagyis, rom helyett kívülről már tényleg kastély-szerű. Belül nem voltunk. Utána, a príma kerós úton elindultunk Sopron felé. Kikerültük a bicikliúton baktató szépkislányokat, meg a kerós kiscsávókat. Utána átpréselődtem a vasútátjárónál lévő labirintuson is.

Fertőszéplakon Lasek azt mondta, hogy majd a falun kívül megáll dobni egy sárgát. Meg is állt, bár egy marha nagy búzatáblánál. Arrébb gurulva én is megálltam egy oszlopnál. Harcos leányunk egy idő után vette a lapot, így ő nem állt meg. Kiderült, Lasek csak fotózni állt meg. Ezt velem is közölte, amikor elhúzott mellettem. Nagyon vicces. Így aztán, amikor ő állt meg a következő susnyásnál, rákiáltottam egy „dobod el azonnal-t”.

Szép bicajút, bár néhol betereltek minket a faluba, megnövelve az utat, de ez előfordul. Az útról enni lehetett volna, egésze addig, amíg el nem értük Hidegség határát. Itt kezdődik a Fertő-Hansági Nemzeti Park. Ebből nem láttunk sokat, de az út itt rettentő rossz volt. A fák ugyanis begyökereztek az út alá, felnyomva az aszfaltot, így milliónyi pár centis emelkedés lett rajta keresztbe. Rengeteg ütést kaptam, ideális hely a durr defektre és a tengelytörésre. Vagy a kormánytörésre. Mindkettőt megúsztam, bár Áginak egyszer hatalmas durranással leesett a kulacsa mögöttem.

Kiscsávók mászkáltak előttem elemes rollerral. Rájuk füttyentettem, úgyhogy ijedt arccal ugrottak arrébb. Elég ijesztő lehettem, miközben feléjük száguldottam. Jó, ekkor már eljutottam oda, hogy harminccal mentem neki az emelkedőknek. Időnként jöttek szembe kiscsávók keróval. Biztos táborozók lehettek, mert nem igazán ismerték az oldaltávolság fogalmát. Eleinte még lejjebb húzódtam. Így aztán sikerült áthajtanom valami bogyósgyümölcsön, amitől a bal pedálom tiszta bordó lett, valami lé is csurgott róla. Juthatott máshová is, mert utána mindig megkaptam az egész utat, ha jöttek szembe. Én vagyok a Hentes Jack, az Orosházi Láncoskerós!JJ

Balfba beértünkkor elhagytuk a bicikli utat. Bementünk a faluba, majd a templomnál elindultunk balra. Én már eleve arra akartam menni, de valamelyik azért megkérdezett egy arra készséges helyi erőt is. Vagy ő önként mondta meg.

Ismét fel kellett másznunk, de onnantól már lefelé vitt az út. Volt ugyan egy szép kanyar is, ahol Lasek fotózott, Ági ivott, én meg morogtam, hogy menjünk már.

Sopron úgy kezdődött, hogy utunk levitt minket az aktuális bucka tetejéről, bele egy kereszteződésbe. Miután ezen is átvergődtünk, Ági navigált tovább. Elmentünk erre-arra, míg oda nem értünk az Állomáshoz, felszedni a Robit.

19:14 Sopron 396,95 km

Ezt követően ellátogattunk a Keresztanyához, aki hihetetlen rendes figura. Leírni nem lehet ehhez ott kell lenni. Minden esetre a földön aludtunk (miután bepusziltunk valami nagyon finomat, amit elénk tett), miután Robi demonstrálta, hogy ő elől-hátul lelóg a heverőről.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr51034296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.