Sopron-Zalakaros

| Címkék: sopron kerékpár túra zalakaros zalai dombság kemeneshát |

 Rozsomák -- 2005. július 8.

Objective: Over the hills and far away

7:00 Sopron 396,95 km északnyugati szél, felhős idő, hideg

Robi felrakva a vonatra. Harcos Leány kissé késett, majd meggebedtem. A szél fúj – végre jó irányban. De az eső aggaszt.

Kiértünk Sopronból. Ahogy felértünk a balfi hegyre, frászt kaptam, mert villámot láttam nyugaton. Amikor harmadjára villant, akkor esett le, hogy az az oszták szélerőmű fénye, hogy a repülők is lássák a sötétben. Villog.

Elkezdett szemerkélni az eső, így Balf után felvettük az esőkabátot. Most csak ketten mentünk, a Harcos Leány meg én. Robi vonatozik haza, Lasek pedig gondolt egyet, és elugrott Kőszegre. Én inkább nem mentem vele, bízok az általam völgyesre optimalizált útvonalban.

Ismét a bicaj úton mentünk, továbbra is pocsék. Az eső hol szemerkél, hol nem. Sikerült sehol sem megállni. Annyira, hogy Fertőhomoknál Ágira ráhoztam a frászt, amikor úgy gurultam, hogy közben néztem a térképet. Nem mentem neki a sövénynek. De megtaláltam az utat egyből Röjtökmuzsaj felé. Áthajtottunk a 85-ös úton. Elég nagy volt rajta a forgalom. Utána megálltam egy csöppet, mert Ági is nem sokkal megállt előtte. Az eső éppen nem esett, a szél viszont nagyon finom lett.

 

 

Objective: Three Captain

Elég fura volt a neve ennek a szakasznak. Bár, találóbbat nehéz lett volna kitalálni, akkor, amikor még a tervezés közben nem is sejthettem, hogy ez lesz. Robi sérülés miatt hazamegy, Lasek elmegy csajozni, mi meg egy harmadik úton korzózunk a Harcos Leánnyal, aki a kezdeti „Vörös Macsek aranyos kis sisakkal a fején” óta nagyot nőtt a szememben.

Nem igazán akartam megállni, az első negyvenet egyfolytában akartam megtenni. Így sikerült kimenni a minket üldöző front elé. A front eleje (egy fehér csík a horizonton) egyre közeledett. Röjtökmuzsaj és Csapod között volt egy kedves kis erdős szakasz. Volt pár emelkedő, de itt már lehetett nyomni rendesen. Az út vizes volt, némileg esett is. Nem volt forgalom, így mehettem az út közepén. Ági olykor el is tűnt mögülem, de azért beért.

8:21 Csapod 433 km

Itt álltunk meg elsőre. Sőt, 6 perccel megelőztük a tervet. Ahhoz képest, hogy amikor azt számoltam, 20 km/h-s átlaggal számoltam. Most meg 26-tal nyomultam már mióta. Gyors evés-ivás, utána tovább.

Ismét kis erdős rész. De sikerült tartanom az ütemet. Harsos Lány hol bírta, hol nem. Olyankor lassítottam. Cirák előtt már kezdett jó lenni az idő. Már a Napot is láttam. Időnként. Cirákon volt egy trükkös kereszteződés, úgyhogy bevártam. Beled előtt láttam egy villamos távvezetéket, úgyhogy sejtettem, nem vagyunk messze. Itt már 9-cel kellett időnként csorognom, hogy bevárjam. Ez után összekapta magát. Beled után átkeltünk a 86-os főúton. Vajon, mi lehet Lasekkal? Közepes minőségű úton haladva értük el Rábakecölt. A Leány itt már mellettem ment. Nem volt forgalom, így befért.

9:30 Rába-folyó 459,7 km

Na, itt pihentünk egyet a gáton. Maga a Rába nem nagy, de azért komolyabb a Körösnél. Betekintést nyerhettem Ágiék földrajz-oktatásába.

Kenyeri után ismét lakatlan vidéken mentünk végig. Akkor kelhettünk át a Kemenesháton. Eléggé „hát” lehet, mert nem igazán fékezett le. Az út ismét járható volt, így a közepén mentem. Olykor beültem a Leány mögé, most már megtanult folyamatosan menni. Finoman emelkedett az út, de a hátszél ellensúlyozta, így 24-el tudtunk menni.

Vönöcknél már lefelé ment az út, a falu után helyrerakattam Ági mozgásba lendült motyóját. Kemenesszentmárton után láttuk meg a Ság-hegyet. Elég valószínűtlenül festett, ahogy masszív tömbjével kiemelkedett a körülötte lévő síkságból. Emellett a hátunk mögött elég impozánsnak tűnt a Kemeneshát is. Vicces, hogy fel sem tűnt, amikor átmentünk rajta. Lefotóztuk, és haladtunk tovább, mivel ismét baljós felhők értek fölénk.

10:30 Celldömölk 481 km

Ahogy behajtottunk a városba, nem sokára megtaláltuk a vasútállomást. Csupán követnünk kellett a Külsővat felől jövő utat, és átmenni a vasúti híd alatt. Természetesen a bicikli utat ezúttal is hanyagoltuk. Érdekes volt viszont, hogy az út dróthálóval összefogott kőkockákon ment. Úgy nézett ki, hogy egy adag követ töltöttek egy 20*40*20-as drótból készült kosárba, így beton és tégla helyett használták. Később, ilyet csak a Pilisben, Dorog közelében láttam.

A vasútnál kiderült, hogy lesz vonat Zalaszentgrótra. Igaz, a vonatra egy órát várni kellett. Amúgy sem kapkodták el túlzottan a kiszolgálást a MÁV-nál: bepusziltam a keresztanyától kapott csokit, végre lenaplóztam, hol is vagyunk, elküldtem pár sms-t, mire valaki jegyet is adott.

A vonatunk meglehetősen kisköltségvetésűre sikerült: mindössze egy kocsiból állt. Amikor berakodtunk, akkor állt neki szakadni az eső: hát igen, csak stílusosan.

Ojective: Sleeping Sun  

13:00 Batyk 481 km

A vonaton derült ki, hogy nekünk csak eddig megy a vonat, ugyanis Zalaszentgrótra külön megy majd Batykról egy Bzmot. Azt már csak nem várjuk meg, úgyhogy ott szépen lecuccoltunk. Csak éppen azt nem tudtuk, hol is vagyunk, mivel a térképem nem volt túl részletes. Ráadásul két út is vezetett Szentrgót felé. Sikerült a hosszabbra rámenni. Pedig Batyon a Harcos Lány megállt az egyik buszmegállónál, hogy megnézze, mennek-e onnan buszok Sztgrótra. Mentek. Ahogy felmásztunk egy dombra, fura lett nekem, hogy mintha nem erre kéne menni. Elő is vettük megint a térképet, mire egy robogós stác is megállt, mert ő se tudta, hol van. Útszéli merre megyünk? - konferencia. Sikerült őt is útba igazítani, ő meg minket tájolt be. Úgyhogy, irány vissza, le a dombról, át a falun, meg a vasút alatt, majd le jobbra. Ott már láttuk a Sztgrótot jelző nyilat, úgyhogy átmentünk a Zala-folyó fölötti hídon. A változatosság kedvéért itt megint felfelé vitt az út Zalabér után. De úgy istenesen, a felénél le kellett szállni. Egyrészt, mert a Leány kerója visszakapcsolásnál ledobta a láncot, másrészt, mert hívott a természet. Utána már volt egy árnyas lejtő fákkal, ahogy illik. Szép zöld, víztől csöpögő lombsátor borult fölénk, ahogy vitt lefelé az út.

13:30 Zalaszentgrót 494,2 km

Nem sokára elértük a soklyukú hidat, és ismét átmentünk a Zala fölött, hogy aztán letáborozzunk a Penny parkolójában. Először a Harcos Leány tankolt fel, majd én is. Sikerült belefutnunk a hétvégi bevásárlókba, úgyhogy én is fél órás sort álltam ki. Lasek ez után telefonált, hogy már csak húsz kiló van hátra, de vegyünk C-vitamint. Beugrottunk a városba és vettünk Aspirin C-t, biztos, ami biztos. Ahhoz képest, hogy kettőre saccoltuk a tovább indulást, végül Lasekunk fél négy körül futott be, így négykor tovább indultunk. Kissé el volt ázva, de már megszáradt. Hát igen, az optimalizált útvonalon ilyen nem történt volna vele…J

Közben kaptam az sms-t, hogy Robink lekéste a csatlakozást, úgyhogy ő is szívott, keményen.

Ezek után indultunk neki 16:00-kor a Zalakaros felé vezető útnak. Ami a térképen nagyjából egyenes volt, az itt kissé dombosra sikerült.

Végre tökéletesen hátszelünk volt, a Nap is kisütött, mi kell még? Az út jó volt, úgyhogy ráadtam a teljes kakaót. Egymás után maradtak el melletünk a kis falvakba vezető bekötőutak. Itt jóval sűrűbben vannak a települések, mint az Alföldön. Bár, felénk nagyobbak. Lasek azért egy idő után megkért, ne vágtassak annyira 30-cal, mert kissé ki van.

Kehidakustánynál elég érdekesen volt megoldva a kereszteződés. Hirtelen fordult jobbra és fel az út. A változatosság kedvéért a Zalai dombságban a falvak a völgyekben vannak. Bár, egy részük már a dombokra is felmászott. A főutak pedig mindig a völgyekben futnak. Így volt ez Zalacsánynál is, ahol, mihelyt átvergődtünk a 76-os úton, már megint felfele kellett kaptatnunk. Már belejöttem annyira, hogy mellé se váltottam. Annyiszor. De legalább mindig volt egy völgy az emelkedő mögött, így gyorsan jött a kárpótlás. Zalaszabar után már látni lehetett a Kis-Balatont is a bal oldalon. Ekkor tettem ismét egy okosat. Valamiért az órán fél órát sietett a kilométerórán, így be akartam állítani pontosra. Ez nem sikerült menet közben, azonban sikeresen kitöröltem a megtett kilométereket. 532 km-nél.

Garabonc faluja ismét a szokásos módon indult: fel kellett mászni egy magas dombra, majd elindulsz lefelé. Itt nemrég javíthatták az utat, mert még be volt szórva minden aprókővel, amit a gumik lelkesen dobálgattak széjjel. Előtte már nézegettem Lasekot, miért lassul annyira. A falu határában már meg kellett előznöm. Ágival lezúdultunk a faluba. Amikor már nem lejtett semerre, akkor megállítottam őt is, mert Colos barátunk lemaradt. Kiderült, hogy defektet kapott. Mivel mindennel rendelkezett, ami a hiba kijavításához kellett, ezért ezúttal mellőztem az ember hátrahagyását tiló elveimet, és sürgősen átmentünk a szomszédos faluba, Zalakarosra, mivel nem tudtuk, meddig van nyitva a kemping.

18:30 Zalakaros 540 km

A Harcos Leánnyal karöltve először rossz irányba fordultunk le. Ez is kempinghez vezetett, de nem a mienkhez. Némi lépcsőmászás után már sejtettük, hogy jó helyre értünk. Sikerült szereznünk egy lakókocsi-helyet, a néni rendes volt, még az idegenforgalmi adót is elengedte. Igaz, először németül kezdte, mire szóltam neki, hogy bocs, de izé… (azért nem eresztettem meg a Király Lindásat…J) A sátrat már félig felvertük, amikor befutott a Nagy Testvér is, úgyhogy lepakolt, leálcáztuk a kerókat a víz ellen is. Bepakoltunk a sátorba, és elmentünk élvezni a civilizáció szépségeit, úgy, mint: melegvíz, gázrezsó, chilis bab. Aminek semmi hatása nem volt.:(  Éjszaka ismét esett, de a sátornak meg se kottyant.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr661034302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.