Szeged-Kalocsa-Szekszárd

| Címkék: szekszárd szeged túra kalocsa foktő komp keékpár |

Csörgős Pocok

 2. nap (2006. július 3.): Szeged-Szekszárd

- Paprikás csirke (Szeged-Kalocsa)

 

5 órai kelésünket követően 6:15-kor végre el is indultunk Szegedről. A változatosság kedvéért szitálós esőben. Közepesen kómásan gurultunk a keróúton Dorozsmáig. Ott is csak az ébresztett fel minket, hogy egy arra rohangászó kutyát ütött el az autó mellettünk. Ezt követően azonban a biztonságosat fel kellett cserélni a sokkal simábbra aszfaltozott autósra, ami növekvő élénkséget és nagyobb tempót eredményezett részünkről. A szokásos felállás alapján hátul helyezkedtem el, élvezve a szélcsend és a képembe felcsapott sár örömeit. A jó út egészen Bordányig ki is tartott.

7:09 22,54 km

Bordány után már nem ártott egy kis pihi, meg víz. A kaját még hanyagoltam, mert előző nap kissé sokat ettem. Lasek fotózott.

Ezt követően ismét folytattuk az utat, ami nem volt túl észtvesztően bonyolult. Csak éppen ide-oda kanyargott, meg olykor dombozódott. Az esőfüggönyt már rég lehagytuk, és már csak a pocsolyák áldásaiból részesültem időnként.

8:00 42,22 km

Zsana előtt egy kanyarban végre átléptük a megyehatárt és átértünk a hihetetlenül sűrűn lakott („no mans land”) és változatos terepkinccsel (fenyő-domb-kukorica-fenyő-fű-kanyar) rendelkező Bács-Kiskunba. Itt zeneileg ismét elértem Chris Rea-t, úgyhogy beültem előre egy jó tíz kilométerre. Ott is maradtam a megállónk után is, mivel én ismerem Kiskunhalast.

9:09 61,29 km

A város továbbra se a legszebb képét mutatta nekünk: leromlott egykori laktanya, bizarr környék. Csak, ezúttal nem tombolt a hőség, és nem kerestünk vizet is adó kutat. Víz mindenhol volt a kellő (és kelletlen) mennyiségben, sőt, már az én málhámon is, miután a sátrat és a másik hálózsákot átnyújtottam Laseknak további szállítmányozásra (köszönet ezértJ). Persze azóta épült pár ez-az (elkerülő-út, táblák, stb.), így nem az állomásnál kötöttünk ki, de most úgyse kellett feltölteni a vízkészleteinket. Szépen átgyalogoltunk a kissé megkésett stílusú (betonalapú) belvároson, majd tovább gurultunk Kecel felé.

Mintha semmi sem változott volna, maximum az út lett némileg rosszabb. Megjelentek a szőlőültetvények, de gyanítható, hogy az errefelé készült nedűkbe a levelet és a venyigét is belekomponálják, az érzés fokozása végett…

10:11 82,11 km  

Ismét hangulatos kis megállás, némi sajtevéssel, azonban ennek következtében szépen beért minket ez mögöttes felhő. Ennek következtében áztunk jó pár kilométert. Kecelen ezúttal nem követtel el a korábbi blamát, és nem hallgattam az útjelző táblákra. Egyből ki is lyukadtunk a város megfelelő végénél, Kalocsa felé. Előbb persze Lasek víztelenítette az óráját, ami már elég érdekes értékeket mutatott. A kalocsai út azonban sehogy sem hasonlított korábbi önmagára. No, nem mintha átépítették volna, hanem az egy kilométerre jutó kretén sofőrök túlzott száma miatt. Még Kecel után kikapcsoltam a fülest, hogy ne ázzon. Nem, mintha megázott volna. Pár beteg előzgető autós már eléggé felhúzott minket ahhoz, hogy figyeljünk. A velünk szemben jövő teherautó vezette konvojra. És a hátunk mögül érkező őrültre. A hang alapján nem volt nehéz kiszámolni, hogy nem és nem fogja kivárni, hogy szabályosan kikerüljön minket. A kritikus pillanatban sajnos túl közel helyezkedtem el Lasekhoz, így, amikor ő berántotta a fékeit, akkor szépen beleszálltam hátulról. Röptömben még a mellettünk elhúzó pszichó-kocsit is módomban állt megtekinteni oldalról, aztán irány az árok. Nem, mintha először tennék ilyesmit. Kellemesen mély árok, és frissen kaszált fű fogadott odalent, plusz az esőkabát is csillapította az esés lendületét. Helyesebben: mókásan csúsztam lefelé az embermagas árokban. Mivel nem akartam eljutni a tutira vizes aljára, kinyújtottam eddig behúzott végtagjaimat és megálltam. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, milyen szépen el is lehetne fűlegelni itten, meg, hogy mekkora szívás lett volna, ha éppen engem, a csapat elsősegélyre kiképzett tagját likvidálja az ámokfutó. Ezt követően nevetgélve kimásztam a gödörből, és lábra támogattam a kerekes jószágomat. Ő ugyancsak harcedzett az ilyen gyakorlatokat illetőleg, így csak a kormányt kellett a helyes irányba forgatnom.

11:15 102,45 km

Miután kielemeztük a történteket, még módunkban állt mókás dolgokat mutogatni pár sebességmániás kreténnek, majd megálltunk pihenni az öregcsertői vasút után. Itt láttuk meg álmaink traktorját ráfordulni az útra. Valami csónakféle volt mögé kötve, de nem is ez nyűgözött le minket. Nyomban mögé tettük magunkat, hogy így fedezéket nyerjünk az elmebajosokkal szemben (ahhoz már nem elég tökösek, hogy egy traktorral szórakozzanak). A traktoros mondjuk megpróbált lerázni minket, de azért elég sokáig bírtuk a 30km/h körüli sebességet. Egy idő után persze feladtuk, úgyhogy a jószág úgy 200 méterre kerül tőlünk és felvette szokásos utazó sebességét, ami megegyezett a miénkkel.

11:55 115,83 km

Végre valahára beértünk Kalocsára. Itt már volt bicikliút is, meg kút a belvárosban (mert azt ugyebár muszáj volt megmutatnom, ha már Judy korábban nekünk is megtette), úgyhogy sikeresen lemostam a képemről a Lasek kereke által rámhordott sárba száradt fűkaszálmányt („én így füvezek!” by Antiszociális Malacka). Sőt, még az esőkabátot is levettem. A felhő már rég eltűnt. Kalocsa azonban korántsem olyan egyszerű hely, mint elsőre tűnne! Az utak ugyanis elég szeszélyesen mennek. És, mivel az túl egyszerű lett volna, hogy ugyanazon az úton menjünk ki a belvárosból, mint amin bementünk, kerestem egy egyszerűbbet. A végén persze le kellett szólítani egy helyi erőt. Ezért nem szoktam helyi erőket leszólítani: a figura Sándort és Matisz-nagypapát megszégyenítően előadta a szekszárdi híd hosszát, beszámolt a Szekszárdi-dombságról, meg még ki tudja miről az alatt a negyed óra alatt, de azt sehogy sem volt hajlandó kibökni, hogy a) hogy vagyunk ebben a városban, b) merre kell menni. Lasek figyelmetlenül elővette a térképét, így még egyszer a nyakunkba kaptuk. Sebaj, ennyi idő alatt azért csak sikerült megtudnom, hogy az általam keresett út mindössze egy utcányira van tőlünk…

 

- A híd túl messze van (Kalocsa-Szekszárd)

 

Miután kicsorogtunk a meszesi Duna-partra, megláttuk a kompot a másik parton. A kiírások sugallata alapján vártuk, hogy majd értünk jön, bár túl nagy mozgolódást nem fedeztünk fel a környéklakókon. Sebaj: küldtünk pár sms-t, és megnéztünk egy csónak vízre bocsátását. Ha Lasek nem olyan szemfüles, akkor még most is ott szénáznánk. Az egyik táblára ugyanis az alábbi felirat volt kiragasztva: „Ha használni akarja a kompot, akkor hívja az alábbi számot: …”. Közmegegyezéssel én hívtam. Rendesek voltak, mert azonnal átjöttek értünk, egy marha nagy komppal. Útközben azért megtudakolták, hogy mi miért nem a szekszárdi hidat használjuk (bár járműveink kamionállósága azért őket is meggyőzte). A túlparton egy nagyobb komphajót már az enyészet nyámmogott.

14:11

Gerjen után szép, és lapos vidéken hajtottunk keresztül, nem túl száguldós tempóban. Meg is álltunk egy, a paksi erőműbe vezető távvezeték alatt fotózni („Paks is árammal megy”), mivel innen is látszódott az említett építmény.

Fadd felé már mind több kupacot kellett megmászni, és láttunk pár guszta peca-tavat is. Tolnába pedig már egyenesen fel kellett magunkat tornázni.

14:40 141 km  

Tolna érdekes település. Olyan egyutcás, de az jó hosszú. És, Lasek nagy bánatára nincs CBA a főtérnek nevezhető útkereszteződésnél. Így, beértük egyéb üzlettel. A táplálkozás befejeztével végiggurultunk a városkából kivezető kerékpárúton (elhaladva az olyannyira vágyott CBA előttJ). Nos, ilyet se láttam: valamikor építettek egy egyszemélyes járdát nem túl messze az úttól, és kinevezték kerékpárútnak. Nemes szándék, azonban így elég nehézkes átugrálni az arra kerekező helyieken. A lassú tempó pedig ugyebár elég lélek és izomölő. Megoldottuk, az úton.

Az országútra kiérve már valódi buckákat láthattunk. Sikerült jól elcsípnem az ütemet, és váltás nélkül valamennyinek a tetejére feltettem a gépet jó izomból. És még a 6-ossal párhozamosan futó aszfaltozott út is ott volt, ahol vártuk (ritka az ilyesmi). Innen már könnyű volt elcsorogni a 6-os soron következő körforgalmáig, majd ismét no name úton gurulni Szekszárd felé.

15:54 156,82 km

A város határában megejtettünk egy célfotót, és a felénk araszoló esőfelhőről megállapítottam, hogy „úgyse ér ide”. Ez után rámásztunk a helyi főútra. Kényelmesen elszlalomozgattunk a négysávos úton, de azért már csak jó lett volna némi vasútállomás. Egyéb opció hiányában elővettük a térképet, és sikeresen el is mentünk az objektum mellett egy utcával (valamint Stelláék háza előtt is…). Mindezt korrigálva az esővel egy időben megérkeztünk a buszállomás gombái alá, ahová a leányok (név szerint Hajni és Stella) kijöttek értünk.

Laci ismét defektelt Stelláék háza előtt. Gumicsere.

A lecuccolást követően megejtettünk egy fagyizást, egy rokon- és kecskelátogatást, valamint megnéztük a belvárost.

 

3. nap (2006. július 4.):

 - Dawn of the Star

Felgyalogoltunk a szekszárdi dombtetőre, majd lementünk a TESCO-hoz. Kissé kikezdte előző nap a nadrág ezem-azom, úgyhogy meglehetősen huszárosan jártam, amíg Hajnalka el nem látott a megfelelő kenőccsel. Este séta. Au Au

 

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr691034321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.