Beremend-Drávaszabolcs Beremend-Mohács-Bácsbokod

| Címkék: horvátország kerékpár túra fagyi beremend drávaszabolcs beremend mohács bácsbokod |

 9. nap (2006. július 10.): Beremend

- Homokozó 62,01 km (Beremend-Drávaszabolcs-Beremend)

 

Válogatott apró utakon Kistapolcán keresztül elgurultunk Oldra, majd gátakon át Drávaszabolcsig gurultunk (amely út a térképen szereplő 8 helyett 10 km hosszú!). Ezt követően Lasekkal átgurultunk a magyar határon, fel a Dráva-hídra. Fotó-fotó, majd vissza. A határőr néni kissé furán nézett ránk, horvátországi villámlátogatásunk kapcsán. Visszafelé sikerült még puhábbra főni, a javában rotyogó aszfalttal együtt. Szép, lapos környék, csak szörnyen napos!

 

- Fagylaltozó 13 km (Beremend - szomszédos horvát falu - Beremend)

 

Némi pihenést követően átgurultunk a helyi kishatár átkelőn a szomszédba óriásfagyit enni. Megéri! Leírhatatlan érzés, ki kell próbálni! Visszafelé meg se állítottak minket. A forgalomból ítélve a fél falu fagyiért jár át a határon. A benzin és a cigi-import után itt az ideje, hogy végre valami értelmes is bejöjjön szomszédainkból az országba.

 

10. nap (2006. július 11.): Beremend-Bácsbokod-Orosháza

- Castaway (Beremend-Mohács)

4:19

Kigurultam Lasektól, érzékeny búcsút véve eddigi útitársamtól. Sietni kellett, hogy elérjem a 10:20-as vonatot Bácsbokodon! Szóval, idén is megkezdődött a hagyományos versenyfutás az idővel, ahogy az a túra utolsó napján lenni szokott. Csak, most kivételesen nem Várpalotáról kavartam a paksi 11-es komphoz, hanem előbb a mohácsi komphoz, majd onnan még a vasúthoz.

Biztonság kedvéért bekapcsoltam a hátsó villogókat, bár keleten már kelt fel a Nap. Vagy legalább is már fénylett a horizont. Magyarbólynál épp előttem tekerték le a sorompót, így láthattam, amint egy ormótlan nagy mozdony egy apró személykocsit gurít a helyi állomásra emberszállításra. Eljátszottam a gondolattal, de keróval gyorsabbnak tűnt a dolog. És amúgy is: ez az első túra, ahol sehol se rövidítettem vonattal! Tehát kotortam tovább, egyelőre rövid déli kitérővel. Névtelen kis falvakon át vezetett az út, ahol a helyiek az út szélén várakoztak hol buszra, hogy teherautóra. Délre tőlem ismét felsejlett a Dinári-hegység árnya, plusz még egy torony körvonala is. Teljes gőzzel haladtam keletnek, mert tudtam, ha rendesen felkel a Nap, akkor a feltámasztott keleti széllel komolyan megnehezíti a dolgomat! A sík tájék kezdett buckásodni.

5:19 20 km

Lippónál a frász jött rám, mert azt hittem, ereszt a hátulja – egy alattomos emelkedő fogott vissza. Utána a templom toronyórája viccelt meg, mivel már 6 órát mutatott a gondosan aranyozott műszer. Ami fura volt, mert a Nap még alig kelt fel. Ezt követően megálltam inni, és megszemléltem a környéklakók reggeli redőnyön bekiáltozási szokásait.

Innen már durvult a környék: találtam egy idomtalan lejtőt, ami valami mocsárhoz vitt le, mert csak úgy úsztak a párapamacsok. Már majdnem örültem, hogy jé, biztos lejt a táj, mikor ugyanolyan böszme emelkedő lépett az orrom elé. És ezt még párszor eljátszotta a következő faluban is.

Jószágomat nem kímélve eljutottam a főútig. Ezen 5 kilométert kellett megtennem. Ráfordulásomkor mondjuk tábla korlátozta (tiltotta) a kerékpárforgalmat az objektumon, de ez csak reggel hattól élt, és éltem a gyanúval, hogy még csak nincs annyi. A következő tiltótáblán már amúgy is csak traktor és lovas kocsi volt feltüntetve (a kerósok biztos nem élik meg már ezt a részt…). A forgalom nulla volt, leszámítva egy kerós bácsit.

6:19 41,65 km

Mohács határában lemerült a füles eleme, épp a Fehér ló fiánál. Városon belül amúgy se használom, úgyhogy nem okozott túl nagy törést a pszichémben. Az már kissé nyugtalanított, hogy a kompot mindig csak szépen elhelyezett táblák jelezték, de én még a sokadik után se láttam vízre emlékeztető dolgot. Szerencsére Lasek szólt előre.

A komp épp félkor indult, és a pénztáros hölgyet is sikerült meggyőzni a pénzváltás fontosságáról („átúszni mégse tudnám”), így elégedett képpel gurultam fel az irdatlan nagy kompra. Igen, ez valódi komp, fényévekkel jobb, mint a tápéi, vagy a kalocsai szolgáltatás…

         

- Fool if you think it’s over! (Mohács-Bácsbokod)

 

Miután partra tettek, folytattam az űzőcskét az órával. Megállás nélkül és továbbra is teljes gőzzel haladtam keletnek. A Nap már kezdett sütni, így, miután egyre inkább foltosan kezdtem látni, feltettem a napszemüveget. Igazi no mans land. Érdekes volt látni egy lehúzott redőnyös házat úgy, hogy előtte és utána semerre se volt lakott település. Sőt, Nagybaracska után majd leestem attól a vákuumtól, ami fogadott. Kezdtem átértékelni a préri pályát körülölelő pusztaságot mezei rétté, mert ez biza még kihaltabbnak tetszett!

58 km

Nagybaracskán léptem ugyanis ki a Mohácsi-szigetről. Valamiért ismerősnek tűnt ez a név. Én erősen gyanakodtam, hogy az a srác jött innen, aki anno a Parkban kérdezte tőlem, hogy merre van a drogambulancia. Bár mutatott fotókat is az általuk épített játszótérről, olyasmiket nem láttam az útról. Ezen még persze ráértem elrágódni. Főleg, mert a rövid, 2 km-es főutas szakasz is totál néptelen volt. Innentől megint lakatlan terület következett. Gara előtt futottam össze egy integetős csapattal. Ezen fellelkesülve én is integettem a sokon következő szembejövő kerósoknak, de azok bambán néztek rám. Garán már kisebb problémám akadt, mivel a helyiek előszeretettel álltak le trécselni az út közepén, vagy keróztak ki elém. Egy darabig…

 

 

A falu után már dombosodott a felszín. Elértem azt a buckavidéket, ami Kiskőröstől eddig húzódik. Tehát fel-le, fel-le. Semmi forgalom, de már perzselt a Nap. Előbbit arra használtam, hogy mehettem az országút sima közepén, a felezővonal mellett, mivel az utóbbi szépen megolvasztotta a szurkot úgy mindenhol.

08:19 79 km

A szél már egyre nagyobb akadályt jelentett, és leesett az is, hogy már csak 10 km van hátra a célpontig. Plusz még két óra. Igen, ez már gyalog is összejönne. Így végre ittam is rendesen. A táplálkozást se sikerült aznap túlzásba hajszolnom, mivel induláskor megettem egy jó nagy csokis kekszet Laciéknál, majd Mohácson ettem egy sportszeletet. Kissé kopogott a szemem, de már úgyse volt messze a cél, így kibírtam odáig. Az erősödő szél miatt persze tartalékra álltam át: indulásom óta először kapcsoltam vontató fokozatba, feladva az eddigi masszív 24km/h-s átlagot. Így be is csorogtam Bácsbokodba. Itt már ciki lett volna a mászás, és már amúgy is célhoz akartam érni, így még egy utolsó sprintet játszottam a két falu közti vasútállomásig.

08:50 90 km

Táblák hiányában is megtaláltam az állomás épületét, mivel Laci valami új épületről beszélt. Mivel amit kiszúrtam szokatlanul le volt festve, és magas is volt, ezért oda csapódtam be. És még el is találtam. Innentől nem volt más feladat, mint: megvenni a jegyet, enni végre, inni, és elküldeni a győzelmi életjeleket:

„A Csörgős Pocok hadművelet 686 km megtétele után sikeresen véget ért”.  

 

A Cenz Ura:

*Azért messzebb, kb 200 méterre ment az a nyüves traktor, ahol már nem fogja a szelet

*nem Coop, CBA!!!

*Gábor állapította meg,h nem ér utol minket a felhö a Szekszárdnál,én mondtam,h gyün az

*Tubes alatti elágazás kb 420 méter magasan van (Magyarhert.130m, Orfű 250m)

*pincesor

*Magyarbóly

*22:00 il 23:00 nem szorakoztunk azért olyan sokáig

*Ja: A Dinári azért délebbre van, és picit magasabb kár,h nem akartál már felmászni, a beremendi buckárol szokott látszani a messzeségben. Amit láttál, az kb egy 240 m-es pucokturás a szomszédban, has, mint a villányi. (A Pamuk 950m:)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr311034334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.