"Hello turist!" Jánoshalma-Szabadbattyán

| |

2008. augusztus 1-jén próbáltam ki ezt az alternatív útvonalat Szeged és Balaton között. Jánoshalma-Hajós-Kalocsa-Paks-Cece-Szabadbattyán érintésével. A távolság 140 km, 5,56 óra kellett a megtételéhez.

Jánoshalma után jut be az ember az Illancs vidékére, ahol több erdőt találni, mint mondjuk Kiskunhalas és Szeged között. A szakasz előnye a sok bucka - sok jó lejtő található erre, a domborzat jelentősen segíti a haladást.

 

 

Jánoshalma után a legközelebbi település Hajós, bár le lehet fordulni Kéleshalom felé is. A terep ezt követően lesz még hullámosabb lett, sok széép kanyarral megbolondítva.

Hajós után elértem a Solti-síkságot. Miskén található egyedül kék közkút, addig teve-üzemmód.

Miske és az ivás után irány Kalocsa. Az út kissé kanyargós, a kalocsai templom tornyát először mókásan bal oldalon lehet látni, mintha elmennénk a város mellett. Közben van egy szép pecató növényekkel. Ezt követően pár km-rel fordul rá az út a Kalocsa-Kecel összekötőre, amin továbbra is borzasztó a közlekedési morál. Guszta betonakadályok vannak az út jobb szélén. Mire megszokom, jön a rémes kerékpárút (afféle hungaricum). Ahhoz, hogy Foktőre - a paksi komp felé - eljussunk, el kell jutni az érseki palotához. A sétálóutcába keróval behajtani tilos (tényleg!), így meg kell kerülni. Ha kibukkantunk a sétálóutca másik végén, a körforgalomnál jobbra, majd a híd előtt ismét jobbra. Bolt a városon kívülebb található, valami nindzsakiképző mellett (mászófal). Ezt követően szép, virágos falvakon át vezet az út, egészen Géderlakig. Sikerült elérni a 11-es kompot, kb 11:15-kor be is lehetett gurulni, és 11:25-re már a túlparton is voltam. Ha Paks felől megyünk a komphoz, nyugodtan használhatjuk a 6-os főutat, eddig engem még nem csaptak el sose, és többnyire amúgy is mindig siet az ember. A komptól a város felé viszont javallott inkább a járda használata, bár a tábla megengedi a kerékpáros forgalmat. Ezt követően derült ki, hogy a szervízben nem állították be jól a hátsó váltómat, ergó csak az országúti (3-8) fokozat működött, ha 2-4-re kapcsoltam, akkor szalajtott az egész. Szép az élet, a Cece felé vezető Fehérvári úton fel kellett másztatni 3-8-ban a dombtetőre, csókoltatom az idiótát, aki gondoskodott az extra élvezetről.

Paks után viszont király az élet: lejtő-lejtő-lejtő Cecéig, ottan van sok dinnyeárus. Utána kezdődött el a túra hátralevő része. Alföldi préripatkány lévén nem hittem volna, hogy be tudok ketyózni attól, hogy 40 km-t kell lehúznom egy nem éppen túlnépesedéséről ismert vidéken, de most erősen megtréfált a bazi meleg (így jár, aki éccaka tréningel), a 4 kiló dinnye a hasamban, és az egyedüllét. Szóval, szép videók és táj ide-oda, alig vártam a végén, hogy egy jót szunyáljak a Szabadbattyáni állomáson (ami mondjuk alkalmas lenne a T4 vagy Fallout díszletnek), mert a MÁV szokás szerint roppant pontos volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr3929338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.