Kivételesen most csak pusztán tömegközlekedéssel végrehajtott utazásról lesz szó, de ajánlom minden kerós tesó figyelmébe, aki szépet akar látni.
Az út célja egy Zlinben (Csehország Morvaországnak hívott régiója) tartott konferencia volt, illetve az, hogy a dolognak be kellett férnie április 1 10:00 és április 3 10:00 közé. Ami megnehezítette a dolgot, az az utazás bizonytalansága: az indulás reggelén mindössze egy jegyem volt Pest és Brno között, illetve egy ígéret (amit fél órával az indulás előtt kaptam), hogy Brnoban is tudok majd jegyet venni Zlinig (mert az belföldi járat).
Először tehát felvonatoztam Pestre (11:44 - 13:12), majd némi mászkálás után elértem a Student Agency 16:15-ös járatát a Volán népligeti megállójával szemben lévő éjszakai buszmegállóban (901). Innentől kényelmes bőrülés, ingyen forró csoki és filmek (meg Mr. Darcy) este kilencig. Brnóban leszálltam, jegyet megvettem (a Student Agency jegyes bódéja egészen tízig nyitva volt), előadás szövegét megírtam. Ismét kényelmes bőrülések, forró csoki, filmnézés. Meg jó adag forgolódás, lévén a busz hol felment az autópályára, hol lement arról, meg amúgy is hegyes vidék. Nappal élvezetesebb…
Zlin: egy utcás falu (79 ezer fővel) két hegyvonulat között, ízléses kivitelezésben ("garden city movement"). A feladat egyszerű volt: egy egyenes út mentén felsétálni a pucoktúrás oldalán, megtalálni a kiszemelt occsó szállást (a szállás problémáját a konferencia szervezői elintézték annyival, hogy feltettek pár linket az oldalukra), és szunya. Nos, a 90 koronás nonstop ojjektum nem jött össze, mert a bácsi csak csehül beszélt (azért a „one night – one bed” annyira nem bonyolult kifejezés…), így maradt a Hostel Duo **. Első körben kaparászás-kopogás-dorombolás az ajtón-ablakon, mire a helyi népek bebootoltatták a portás-nénit. Ő már elég jól beszélt angolul, és cseheknél megszokott módon leakadt a vezetéknevemen, a műanyag alapú személyimen, illetve tért volna vízumot is (éjfél volt, na…). Miután kiszurkoltam öt rugónyi cseh koronát a kétágyas szobáért (klotyó-tusoló a folyosón, ez lehet a különbség a *** és a ** között), és végre lefeküdhettem, kopogásra ébredtem. A mammer szólt, hogy nem ért ide egy 6 fős társaság, így áttelepít a szobájukba és visszaad egy rakat pénzt, mert így csak 150 korona a placc ára. Yess!
Másnap reggel némi tusolás (Prágában azért igényesebb volt az infrastruktúra) után elindultam megkeresni a konferencia helyszínét. Meg kellett találni a piros téglás nagy épületet a piros téglás közepes és nagy épületek között. Ismét módomban állt megfigyelni a szürke metálfényűre fújt helyi rendőrautókat, amiből a tegnap esti sétám során is majd 4-et láttam.
A konferenciáról 14:30-kor megpattanva felkerestem a buszmegállót. Tű a szénakazalban, 64 busz állás, és egy olyan táblázat, ahol az egyes településekre induló járatok és az indulás ideje oké, de az állás száma nem. Tehát végig kellett sétálni az összeset. A végén találtam egy buszt a 60 valahányadik helyen, ami, mint kiderült a 3. állásból indult 15:00-kor. Tényleg :D .
Innentől indult az utazás szebbik része. Falujáró busszal végig Morvaország szép tájain. Fényképezőgép persze nem volt nálam (mp3 lejátszónál bonyolultabb dolog nem volt nálam, mivel egyik forgatókönyv szerint Brno egy felettébb olcsó szállásán aludtam volna, ha mégsem kapok jegyek Zlinbe). A vidék valóságos kerós paradicsom. Egyfelől, a közutak minősége csodás (sima, betömött kátyúk száma minimális, szélesek, kaparósávokkal, aszfaltozott útpadka a hegyesebb szakaszokon stb.), ami szembetűnő kontraszt a borzasztó betonozott autópályákhoz képest. Kerós infrastruktúra: falvakon belül osztott keró-gyalogos járda. Amin a gyalogosok járkálnak, gyerekek rajzolnak rá krétával – tehát a kerósok itt is az úton mennek (tenyészkerós és mezei legelészős kerós egyaránt). A sisak használata sokkal elterjedtebb, a kukás mellényé kevésbé. Ennél sokkal érdekesebb, hogy keróval behajtani tilos táblákat csak a főutak (FŐUTAK) mellett raktak ki, ahol értelme is volt a tényleg erős forgalom miatt. Országúton egyfelől a széles utak (ahol az út széle nem hemzseg betömetlen és igénytelenül betömködött lyukaktól), az aszfaltozott útpadka és út menti keróutak (vízszintesek) erősítették. Illetve a legtöbb városkában olcsó és jól kitáblázott szállások voltak, valamint csodás, tiszta levegő. Vonatot sajnos nem próbáltam ki, így arról nem tudok mit mondani. Lényeg, hogy a vidék felért egy ékszerdobozzal (kis patakok, nagyobb patakok, út a nagyobb patakok mentén, szerpentinek, erdők, kastélyok, várak, nyírt gyep, gondozott előkertek). Sofőr bácsi pedig nyomta neki, 100 km/h-val településen kívül. A csehek tudhatnak valamit, mert én még nem láttam egymással szemben padlógázzal haladó autót és buszt elférni egy sávon belül úgy, hogy egyik sofőr sem tűnt különösebben meglepődöttnek. Brnóban még volt alkalmunk belefutni egy szép dugóba, de így is negyed órával hamarabb értünk be az állami buszos cég (CSAD) buszpályaudvarába. Ami persze nem ugyanaz, mint a Student Agencyé. Brno előnye, hogy a katedrális mindenhonnan látszik, tehát elég elindulni torony iránt. Mivel a város egy másik kiugró jelensége a Tesco (Ohmmm), ami a vasútállomás mellett helyezkedik el. A tecsó pedig egy sarokra volt a CSAD állomásától, a St. A. állomása pedig túl a vasútállomás aluljáróján. Ismét jegyvásárlás a bódénál, majd a szokásos rácsodálkozás a vezetéknevemre. Ezt követően beállt a szokásos luxusbusz, oszt irány BP (közben jó fél órás csúszás, amit csak azért úsztunk meg, mert nem kellett bemenni Győrbe, így pont elértem a Népligetnél a 23:22-es uccsó metrót a Nyugati-tér felé.
Infók:
Egyesített menetrend Csehországban és Szlovákiában
http://jizdnirady.idnes.cz/vlakyautobusy/spojeni/
