9. nap Tribunj-Trogir-Split (65km) "Its a long way to the top, if ya wanna rock and roll"

| |

 

Az ég még totál sötét volt 3:30-kor, a tegnap éjszakai macska sem böködte a sátrak előtt lévő táskákat. 4:37-kor sikerült elindulni. Az égen fénycsóva pásztázott, az égen az Orion ragyogott, miközben a horizonton piros pöttyök jelezték a Sibenik utáni szélkerekek helyét. Kissé horroroid volt a haladás a sötét 8-as úton, Hajninak mondjuk volt már éjszakai tekerése nem is egy, tehát nem volt rutintalan. Elhaladtunk a fénypásztát kibocsátó disco mellett, ami gyakorlatilag ki volt rakva a pusztába minden településtől távol. Innentől kezdve mind több taxi előzött le minket, egyszer még semmiből előbukkanó zombi gyalogosok is voltak. A fjord feletti hídnál kezdett durvulni a helyzet. A szél addig is a tenger felől fújt minket oldalba, a hídnál azonban mindez masszívan felerősödött. A heves szélnyírás miatt nem lehetett kihasználni azt, hogy lejtőn haladunk lefelé, az előzetes „szalaszd nyugodtan” utasítást elég gyorsan felől kellett bírálni, hogy stabilizáljuk a pályánkat a mellettünk elhúzó autók mellett. Ezt követően beértünk kifújni magunkat egy benzinkútra, majd tovább tekertünk Sibenik felé. A vár csábítóan ki volt világítva, azonban túl korán volt és nem akartam városnézéssel elvesztegetni az értékes hűvös hajnali órákat sem. Miként kidrült, volt egy – nem túlzottan kitáblázott – rövidebb és kevésbé meredek – út a város felé, tehát előzőleg tök feleslegesen másztunk helyet. Némi sétálást követően már lefelé vitt az utunk, át a városon. A feladat annyi volt, hogy kövessük a partot és tartsunk egyenesen délnek. A táblázás most sem volt topon, mivel zavarba ejtően csak a zágrábi útirány volt kijelölve, miközben mi a kontinensen átvágó (Primostent és a tengerpartot kikerülő) 58-as utat kerestük. Végül, némi felesleges 8-as útra történő felhajtás, majd lehajtást követően tényleg kiderült, hogy amin eredetileg haladtunk, az az 58-as. 
A táj előbb szépen ereszkedett Sibenik után egészen az első faluig. Ott álltunk meg ismét kajálni és inni. Ott láthattuk az első komolyabb emelkedőt, ami térkép szerint 10%-os. Lényegében onnantól kezdve a következő 30km-en csak felfelé ment az út, tehát a térképrajzolók kissé nagyvonalúak voltak. Volt tehát felfelé mutató falusi szakasz, majd szerpentinesebb szakasz felfelé. Jobbra tőlünk ott forogtak a szélkerekek és futott el a vasút. Némi csalóka lejtőt követően ismét mehettünk felfelé. Lankásan, majd kevésbé lankásan. Olykor megállva, iddogálva. Az idő roppant kellemesen hűvös volt. Az első alkalom, hogy a szállított csoki szilárd halmazállapotot vett fel és a víz sem volt meleg. Amikor már a sebességünk 4km/h-ra csökkent, Hajni az értelmesebb megoldást választotta – leszállt és tolta. Gyalog ugyanis gyorsabb. A forgalom nem volt gyengébb a 8-asnál, és kamionok is voltak, tehát az a tipp nem jött be, így olykor kissé közel húztak el hozzánk a nagy dög gépek. Ezt szerencsére a Kossuth sugárúton sikerült megszoktatni a lánnyal, amikor viszont szerpentinen, kanyarban nyomták az előzést, na akkor volt, hogy megijedt és berántotta a féket. Régen, a szekszárdi-mecseki túránkon egy idióta szembeelőzős mutatványa miatt Laci hasonló módon rántotta be az első féket és én kettesként emiatt kényszerkatapultáltam be az árokba. Tehát megtanultam, hogy aki elől teker, annak nem szabad megijednie, mert abból összecsúszás lesz és valaki tényleg belénk fog szállni. Ezt az okfejtést elég röviden és tömören sikerült levezetnem, majd folytattuk a felfelé kúszást. Olykor voltak olyan vicces szakaszok, ahol optikailag úgy tűnt, hogy lejteni fog az út (egyébként optikailag totál megbízhatatlan a hely, csomószor láttam lejtőt úgy, hogy amúgy felfelé vitt az út), majd következett egy cuki 8%-os emelkedő. Vagy 10%-os. Vagy 15%-os. El voltunk tehát kényeztetve teljesen. Az idő szerencsére csak mérsékelten melegedett, így nem főttünk szét, mire végre valahára elértük azt a nyamvadt 400 méteres tengerszint feletti magasságot. Megkerülve a 700 méter magas hegycsúcsot. Igen, robosztus méretek. Innentől jött a finom rész: az út előbb csak csábítóan kezdett csalogatva lejteni, majd elénk tárult a gyönyör egy jó 6 km-s szerpentin képében, amit lényegében a part menti sziklafalba fúrtak. Mivel továbbra is fennállt egy jólkora súlykülönbség a két keró között, az alakzat fenntartása érdekében másodpercenként adtam egy impulzust a hátsó féknek. Így kattogva zúztunk lefelé 40-45-50-tel (az út során 52km/h volt a csúcs még a második napon), az olykor 30-as táblákkal kísért visszafordítókon keresztül is. Ezt az idillt zavarta egy hol elinduló, hol indexelő tötymörgő osztrák turista, akit némi integetéssel sikerült odébb zavarni az útból. Végül ismét kikötöttünk Trogirban. Piacon vettünk finom szólót és banánt, amit a híd melletti kis parkban be is pusziltunk. Ezt követően a vár mellett befészkeltük magunkat egy guszta kis kajálda teraszára, megvárván, míg dél után kinyit a konyha és készítenek nekünk fincsi grillezet pulyokot (50KN). Finom volt ez is, majd visszatelepedtünk a parkba. Hajni aludt egy jót, majd délután áttekertünk Splitbe. Útközben a fejünk fölött szállt fel a reptérről egy nagy dög repülő, miután lekanyarodtunk a 8-asra vezető elég zsúfolt (és a meredek partfal ellenére a szalagkorlátot mellőző) főútról. Innentől családias volt a tekerés, volt némi forgalom, meg idióta autósból is pár, de szépen haladtunk (egy buszt magunk előtt terelgetve) a Split előtt lévő „Napfénypark” irányába. Itt Hajni vett 6 L vizet, amit felraktam hátra. Utána megtaláltuk a szervízutat, amivel megúsztuk az autóútként funkcionáló 8-as használatát és beértünk Splitbe. A hátsó kerekem itt adta meg magát, miután mind nagyobb nyolcas nőtt benne. Leszálltunk, betoltuk a városba, át a palota-negyeden a kikötőbe, majd megnéztük az induló vonatot (amivel mi majd másnap este megyünk vissza), végül a péntek este zsúfolásig megtelt parton végigsétálva találtuk egy kellemes ki parkot, egy hátulról fallal, míg oldalról pálmával és növénnyel védett-árnyékolt paddal. Hajni itt ismét szunyókálásba kezdett, egy idő után hálózsákban, majd fél háromkor felkeltettem, miután már ébren kezdtem álmodni. Onnantól filmszakadás, majd 6-kor feltápászkodás, megtaláltuk a mellettünk lévő nagyobb parkot, ott polifoam leterít és ismét aludtam egy jót fél 9-ig. Innentől visszasétáltunk a belvárosba, ott a vasútállomásnál hamarosan találkoztunk Dovával. Együtt megnéztük a palotát – ami lényegében a késő ókori Dioclecianus-palota váza, amibe beköltözött egy középkori városka. Érdekes tehát az építészeti egyveleg, kb, mintha Szeged egy szép napon fogná magát és becuccolna a plázába úgy 1700 évre. 
Este 8-kor végre betolták a vonatot, majd miután felcuccoltunk és kinyittattuk a fülkénket a kallerral, megismerhettünk egy aranyos mávos nénit és a fiát. Remek változás a punkok után. Az utazás mókásabbik fele ott kezdődött, amikor a 100-as tengerszint feletti magasság átlépésekor a dízelmozdony elkezdett túl kevés kraftot leadni, majd a kocsiban lévő biztosíték egy szép kattanással tartalékvilágításra váltott. Innentől a szép, tiszta elektronikácal vezérelt wc-ktől búcsút lehetett venni, kallerbá mindet gondosan be is zárta, miközben az utolsó, kerószállító kocsiban totál nem volt világítás – ellenben az ő mechanikus wc-jük működött. Punnyadék népek kezdtek neki hupákolni a folyosón a rájuk köszöntő tök sötét miatt – bezzeg, mi kerósok, remekül tudtunk sétálni az első fényszóróink fénye mellett. Majd roppant kellemeset sikerült aludnom félig ülve egészen a határig. Sőt, Nagykanizsára pontosan ért be a vonat! Ott lecuccolás, sikertelen POS terminálozás után betekerés a legközelebbi ATM-hoz pénzt felvenni, majd vissza, fizetés, délibe menő vonatra felpakolás. Vasárnap lévén, a Balaton déli partját elérvén megtelt az egész vonat egészen a végállomásig, ami nem volt túl szerencsés klotyó-ügyileg. Utána tekerés a nyugatiba az immáron lezárt Margit-hídon keresztül (a pocsék budai keróút után). Nyugatiban kellemes berakodás után go home. 
Összesen 450 km-t tettünk meg.                                                                          

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr751356751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása