oFFtopiC! – Kerós eleségről

| |

Egyszer voltam biciklis boltban és láttam, hogy országútis szuperagarak miféle izotóniás cumókat be nem majszolnak, hogy optimális állapotban suhanjanak még a 600. km után is.

Ez így túl egyszerű – jómagam jobban szeretem a bármelyik útszéli vendéglátóipari és kiskereskedelmi egységben megvásárolható táplálékjellegű élelmiszereket, ha már tamtamoznak a giliszták. 2002 óta standard élelmiszer a „páncéloskaja” (májkrém-konzerv + kenyér + paprika) és 2003 óta rendszeresítettem a Sport szelet + háztartási keksz kombót Lacinak hála. Illetve tavaly nulla fokos túrázás során fedeztem fel a szalonna + vöröshagyma szépségét.  
Node: mi az, amit ne együnk?
  • Tojásrántottás akármi nyáron: éjszakai Zánka-Várpalota tekerés közben kezdett zöldülni a fejem úgy Almádi magasságában az esti finom kis tojáska-tojáska után.
  • 3 kiló dinnye, jó 30 fokos tűző napsütésben. Pár éve Cecén találtam igazi old-school mélyzöld hajú dinnyét (nagyanyám bátyja termesztett ilyet, jó 8 kilósak voltak). Naná, hogy meg kellett állni, miután előtte már megittam fél liter csokis tejet és megettem némi sajtot. Elég sajátos állapotban (napszúrás + Katter im magen) csorogtam be Szabadszállásra és szunyáltam egy órácskát a posztapokaliptikus állomás padján.
Csak, hogy védjem a dinnye becsületét: sok-sok éve vettünk Csanádapáca határában dinnyét egyenesen a termelőtől, és azonmód be is pusziltuk. Akkor kifejezetten jól esett.
  • Túl sok étcsoki – szeptemberben volt szerencsém bepuszilni két tábla 70 százalékos étcsokit, 60 km teliholdas tekerés lett a vége, a végén pár km kamionnal telített főúttal.
  • Forróvíz: nulla fok körüli tekerés során kellemes a termoszban cipelt melegvíz lefetyelése. Igen ám, de ősszel a Pilisben volt szerencsém nyelvpörzsölősre forralt vizet kapni a fém termoszba. Kút persze a környéken se, nem baj, a hegy tetején bele tettem némi aspirin C-t megfázás ellen – rekordidő alatt oldódott (és bomlott le) a pezsgőtabletta, a hatása szerencsére már csak Budapesten mutatkozott…
Tapasztalat:
·        Ha éhesek vagyunk, akkor se együk teli magunkat.
·        Ha már majd kiesik a szemünk és csorog a nyálunk, csak, mert indulás előtt elvicceltük a felkészülést a táplálkozási periódusra, akkor is legfeljebb 3 deci gyümölcslét és némi sósmogyorót burkoljunk némi víz társaságában.
·        Persze, ha dög hideg van és egyébként is szembe fú a szél, akkor meg lehet állni a szembe jövő fogadónál, meg lehet kérdezni, hogy lehet-e kártyával fizetni, majd leküldeni némi szürke marhát. Utána úgyis még reménytelenül sokat kell tekerni.
·        Forróságban, ha már hányingerünk van a víztől, akkor együnk sósmogyorót. Lehet, hogy nem optimális, de eddig mindig helyrehozott.  

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr831840169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_andris 2010.03.16. 19:50:12

Az én saját tapasztalataim: Előbb együnk, mint ahogy megéhezünk, kis idő kell, amíg a kajából energia lesz.
Kánikulában a meleg víz egy idő után nem használ, csak lötyög a hasadban.
Kell valami sós, meg valami paprika/alma ilyesmi is.
Csoki gyorsan hat, de rövid ideig.
Egyszer ittam ilyen kék izoizé power-italt (Pakson vettem egy kisboltban :)), tényleg jót tesz, nem érzed a fáradtságot egy ideig.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2010.03.18. 13:10:40

Csokit ezért szoktuk kiegészíteni háztartási keksszel.

A meleg víz az egy sajátos állat. Itthoni túráknál valóban beáll a vízundor egy idő után, legyen hideg-meleg akármi, és akkor kell a sós.

Horvátországban (midnight-rider.blog.hu/2009/8) viszont a hőmérséklet erősen 30-40 fok között mászkált folyamatos napsütés mellett. Na, ott a 70 km megtételéhez két főnek kellett a 4 literes palack (a Lidliket pont úgy helyezték el, hogy mire a készlet lement egy literre, addigra volt megint bolt). Ebben a környezetben nem éreztem a vízundort, bár tény, hogy muszáj volt sósat enni - szilárt halmazállapotú csokit a tíz napból csak egyszer láttam.

_andris 2010.03.31. 13:01:07

Én is voltam biciklivel Horvátországban, és mire leértünk a tengerpartra napszúrást kaptam, úgyhogy két napig csak a sátorban hevertem és banánt meg sajtot ettem :)
Akkoriban még nem volt Lidl, kocsmákban meg házaknál kértünk drinkwassert.
Háztartási keksz: igen, a háromszögtáskából szoktam folyamatosan adagolni magamnak.
Vízhez még: nagyon szeretem itthon a kék nyomós közkutakat, szomorú vagyok néha, ha olyan településen megyek át, ahol már leszerelték.
Kezdődik a szezon!

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2010.03.31. 13:09:07

@_andris: A kék közkút valóban életet ment. Egyszer mentünk Szegedről Kalocsára jóóó nyári melegben délután, víz persze elfogyott már Bordánynál, Kiskunhalasig majd megpusztultunk. Azóta persze tudom, hol van Bordányon kút, de az volt az első utunk arra.
A Szeged-Komádi túrán szintén nyári forróságban gurultunk be Kétegyházára, ott volt egy szép kék kút, annyira még sose örültem hideg víznek. Szabályosan megfürödtünk :D
Napszúrás-jellegű dolgot eddig egyszer kaptam, a postban emlegetett dinnyés-cecei esetben, de egy órányi szunyóka a hűvösben jót tett. Mondjuk horvátéknál pöttyet durvábban tűz a Nap. Sátorban nem főttél meg?