Szeged-Hódmezővásárhely-Kardoskút-Pusztaföldvár-Csanádapáca-Békéscsaba

| Címkék: hódmezővásárhely szeged túra vonat kerékpárút keró 47 hátszél kardoskút préripálya csanádapáca Lidérc Pusztaföldvár Almádi Robi |

112km, 3:50, Tírkíp és útvonal
Tavasz akkor van, ha a szél borzolja az ember lábszőreit. Almádi Robival március 15-én is ennek tudatában indultunk el Orosháza irányába - továbbá, hogy együnk egy lángost. Délutánra egy észak nyugati irányból érkező hidegfrontot vártunk viharos széllel, de addig szép napsütés és délnyugati szellő várt ránk. Persze gondolkoztunk azon is, hogy kinézünk Botihoz Bordányba, de végül győzött a hátszélen vitorlázás. Robi a Szentháromságon a Berci izomszalonboltban vett valami színes cukros vizet és csokit, majd kimentünk a 47-esre és élveztük a napsütést és az utat. A híd után egyszer csak letértünk a kerékpárútra, majd tovább vitorláztunk Kishalom felé. A kopáncsi kitérőben kővonat (Szergej + egy csomó Eas kocsi) várakozott az ellenirányból érkező személyvonatra, amiből valamiért kettő is volt egymás után. Vásárhelyen lehetőség szerint minél rövidebben akartam átjutni a Préripálya irányába, így a lovas elkerülőt választottam (=Tecsó felé vezető aluljáró mellett mindig egy ló szokott legelni). Robiban megszólalt az alacsony töltöttség jelző, így végül mégis meglátogattuk a vasútállomás melletti lángosost. Míg ő a gigantikus töltött lángosát majszolta, a kővonat is befutott, de fotózni már nem sikerült (azt a szép hangját amúgy se lehetett volna). Az ég mind cirmosabb kezdett lenni, de a front még Bécs környékén járt, így megkérdeztem a vasútállomáson, hogy lehet-é mostan kerékpárt szállítani Békéscsabáról Szegedre. Lehetett. Békéscsaba állomás átépítése miatt ugyanis kissé átrendezgették a bejárati vágányokat és nem néztem meg a 135-ös vasútvonal fórumán, hogy már elkészült az ideiglenes műtárgy (fotó eredetije). 

Robival a múlt évben a Szeged-Algyő-Maroslele-Földeák-Holtláp-Tótkomlós-Vásárhely-Szeged megatúrán MÉvivel érintettük a Körös-Maros Nemzeti Park nagyszerű rétesének világát, de a Préripályáról mindeddig lemaradt. Hátszélben, selymes napsütésben és frissen pirkadó melegben ez a 28 kilométeres szakasz a legjobb arcát próbálta mutatni. 30-32 km/h-s utazó sebességünket az elején finoman tompította a hullámos táj, amely azután kisimult a Május 1 TSZ bejáratát követően. Innentől csupán két kanyar Kardoskútig :D +14 km. Robiban ismét feltámadt a fotózhatnék, de sikerült rávennem, hogy a megállást ne a 13-as kőnél lévő "Midway-tanya" előtti árokban heverésző kuvaszok mellett ejtsük meg, hanem egy kicsit odébb, a tujákkal körbevett egykori tanya közelében. A nagyméretű ragadozómadarak már nem gubbasztanak az út menti fákon, mint télen, a nyulakat sem az út mellett lepi el a galuska, de így is láttunk egy csordányi őzet és darvak mürrögtek a magasban. Vágtattunk is tovább a megyehatárhoz, hogy megnézzük a kilátót. Igazából nem is a szél fújt, csak a tanyák ablakaiból kitekintő szép leányok sóhaja visszhangzott a tájon Alejandró nyomában.
1920127_738496002840986_1650422739_n.jpgA megyehatárnál először úgy tűnt, hogy a magaslest körbeszalagozta a CSI, de közelebbről nézve kiderült, hogy új alapozás készül a toronynak és nem szeretnék a népek, ha valaki belekolbászolna. Odafönt Robi tett néhány kísérletet, hogy valami értékelhető profilképet készítsen rólam, de inkább lementünk a megyetábla elé keróval fotózni. Jónéhány perccel később Robi körbeháromlábazta az ideálisnak tekintett árokpartot, telepített néhány optikát és szűrőt, megnyomott sok gombot, miközben én önfeledten futkorásztam a sárga pulóveremet ellepő méhecskék, darázskák és egyéb virgonc szárnyas rovarkák kis k-sugarú környezetében.
1897906_738145986209321_245454966_n.jpgRemek fotók birtokában suhantunk tovább, az egyelőre még téliesen kopár tájon. Pár hét és minden nekiáll virágozni, burjánozni és költeni. Múlt évben egy éjszakai túra hajnali szakaszában jártunk erre, miközben a hátunk mögött felkelő Nap fénye sosem látott színekbe öltöztette-e tájat. Ámulunk a magosban, a szemünk legeli a szépet, midőn kedvenc jeányunk szóla, hogy de kár, hogy külföldé e képlet. Kicsiny jeány megbocsáss, eme kies sziki növényzet védett, odébb a Kardoskúti Agrár Zrt termelget. 1896876_738146116209308_98130141_n.jpgKardoskútra beérve megálltunk inni a kútnál, majd a település főutcájának tűnő Petőfin elindultunk az olajos utak irányába. A térképet szemlélve természetesen ez ebben a formában nem igaz, azonban sok-sok éve, amikor legutóbb erre jártam, akkor valami ilyesmit műveltem. Erre rá is jöttünk, amikor a falu és a köves út is véget ért. Jobbra, nem túl messzire ott is volt a keresett út, így szükség volt egy kis korrekcióra. Valóban, anno csak a Petőfi utca bejáratánál található térképet nézhettem meg. Viszont innentől semmi nem tartott miket vissza, csak úgy suhantunk a még kukoricátlan tájon. Kiérvén a kaszaperi útra, a belső GPS azt súgta, hogy jobbra kellene fordulni, azonban szemben pont folytatódott az olajos út aszfaltja, így "megyek és megnézem mi van ott" módba kapcsolva folytattuk utunkat előre. Ennek eredményeképpen néhány tehén, tanya és kátyú elhagyását követően az út balra-jobbra kanyarodott, majd eltűnt egy olajipari ojjektum kapui mögött. Vissza már csak nem fordulunk (nagyon), így a balkanyarhoz visszatérvén rámentünk a megfelelő irányba álló, böhöm széles és simára gyalult földútra.1902930_738146029542650_1110292999_n.jpg Az infrastruktúra minősége egy közepes kerékpárútéval vetekedett, így őszinte mosollyal pattogtunk északkeleti irányba. Idővel csak megint sikerült Orosházát látunk magunk előtt, így a lelkesedésünk már-már alábbhagyott, mire az út ismét a vágyott irányba vezetett minket. Peckesen vágtatván érkeztünk hát a pusztaföldvári útra. Régen ez volt a környéken a legleratymadtabb út, nem is jártam erre túl sűrűn. Ámde, a híradások szerint pár éve újrakovácsolták újjáépítették ezt a szakaszt, így nem volt ok az aggodalomra. Sajnálatos módon nem a Magyar Közút eme doksijának 10. oldaláról tájékozódtunk, ahol elég világosan le van írva, hogy csak 3,3kmen lett alapoktól kicserélve 2007-ben - míg másutt "a pályaszerkezet a tervezett élettartam végén van".  3859_738145816209338_484189239_n.jpgA szél azonban nem tesz különbséget aszfalt és aszfalt között, minek következtében záros határidőn belül 30km/h-val pattogtunk a 4429-nek nevezett régészeti feltárás kellős közepén. Mikor már a szemünk 360 fokban pörgött oldalra és hátrafelé, beértünk Pusztaföldvárra és láthattuk, hogy a jobb kéz felé eső főutcáról érkeztünk volna, ha a kaszaperi úton tényleg jobbra fordulunk. Így viszont mennyivel tapasztaltabbak lettünk :D . Folytattuk is a tapasztalatszerzést a csanádapácai körforgalom mellett lévő vendéglátóipari egységig. Itt kapcsolatba léptünk a járási batmannel és elfogyasztottunk némi csokit. Az időkép szerint még úgy 2 óránk volt a jó idő megérkezéséig, míg a táblák alapján 23 km volt hátra. Kiadós táplálkozás után felpattantunk lovaink hátára, hogy végére érjünk túránknak. Közben realizáltam, hogy nagy ésszel sikerült schwarz-gelbbe öltöznöm március 15-én. Igaz, a huszárok java része fekete-sárga zsinóros ruhában harcolta végig 1848-1849-et, szóval annyira mégsem volt rossz ez az összeállítás. Ahogy az út mind északabbnak fordult, úgy lassultunk le mind jobban a nyugativá forduló szél által. Az ég is kezdett beborulni. Békéscsabán az orosházi úti felüljárót elbontották Békéscsaba állomás átépítési munkái miatt, így az újkígyósi leágazásnál a kamionokat tábla terelte Szabadkígyós irányába. Gondolkoztam is azon, hogy mi is kerülhetnénk erre, mert nem ismertem az alternatív útvonalat, de végül csak maradtunk a tervnél - tekintve, hogy az alternatíva nem rendelkezett túlzottan hívogató útburkolattal. A nagy kanyar után végre ismét megfelelően fújt a szél, így hamarosan felbukkant az Alföldet figyelő radar sziluettje, amit a bal oldalon egy kerékpárút követett. A városban szépen kitáblázott kerulő útvonal fogadott minket. Előbb északnak mentünk, majd a Franklin úton keletnek, a vasútállomás irányába. Hajni 14:30-kor hívott minket, ám a sorompóhoz érve már a kijáró szegedi vonattal találkozhattunk. A sorompó mögötti autó mögött állva néhány szembejövő kerékpáros alapján azzal a feltételezéssel kellett élnünk, hogy valahol itt egy aluljárónak kell lennie. És valóban, bár ennél a belmagasságnál Iminek már nagyon le kellene hajtania a buksiját. A túloldalon felbukkanva egyből jobbra is tudtunk fordulni, ahol meglelvén az állomást előbb megvettük a jegyeket, majd egy hamburgerrel lakattuk jól magunkat.1526099_738157619541491_1471419398_n.jpgA pest felől érkező Rolling Stockos Ázea bejárása után percre pontosan menesztették vonatunkat Szeged irányába. Útközben a szél is utolért bennünket, így a minőségi Békéscsaba (kiz.) - Orosháza (kiz.) szakasz után nehéz volt rájönni arra, hogy a rossz pályaállapotok, vagy a 45++km/h-s oldalszél miatt pattogunk minden irányba. Szegeden a szél erre-arra pakolászott minket keróstól is, de az eső csak akkor ért ide, amikor Lidérckét visszapakoltam a kis helyére. És még kereken 30 percünk volt Dr. Lacibácsi doktorrá avatásának megünnepléséig :) . A blog szerkesztősége pedig ez úton fejezi ki köszönetét a Nightwish legénységének, hogy Tarja után ismét énekesnővel dolgoznak:       

 

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr845886143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.