"Makói zümm-zümm" (Szeged-Szőreg-Kübekháza-Kiszombor-Makó-Maroslele-Tápé)

| |

- Indulás: 4:30, érkezés 9:07, távolság: 77 km (+ egy kevés)

- Lokális minieső a Csongrádin a Rózsa utca előtt és után 200m-rel.

- Szeged után Mátraalja-szimulátor Szőregen keresztül (dombra fel, domból le), majd jó minőségű úton Újszentiván felé át a két templomdombon (az elsőnél guszta kis park van, ideális romantikus piknikezésre). Kübekháza felé már kevésbé jó az út, ellenben szép volt a jobb oldalon lévő szép sötétkék esőfelhő, amely oszladozni kezdett a bal oldalt felkelő Nap első sugarait látván. Lefotózni nem sikerült, mert a Prágára feltöltött elemek lemerültek egy hét állás után (cinn). Út szélén még éretlen a ringló. Kübekháza előtt mókás a mezőőrző éjjellátó kamera (máskor még valami normális ültetvény volt kint virágokkal meg dinnyékkel, most a búza ellopása nehéz lenne).

- Kübekháza és Klárafalva között az út le van zárva, útalapig vissza lett bontva. Magam részéről nem vetten észre különösebb változás az út korábbi állapotához képest. Pár km-enként raktak rá zúzottkövet szép vastagon, illetve úgy tűnik, hogy szélesíteni is fogják (vagy csak útpadkát építenek).

- A Mol-ojjektum és a tehenészet felé fordulva az út minősége király, a szél már kevésbé. Itt is lesz finom kaja az út szélén, ha majd megérik. A román oldalon meg lehet csodálni az ottani fúrótornyokat (igen, az tényleg már Románia, meg lehet nézni a google mapson). Pár kanyar és az út minősége romlik, elhalad a korábbi határvédelmi szigorúan álcázott laktanya mellett (a füves pusztában egyedül itt látható erdő...). Utána van pár betonozott kútkáva-féle a földeken, biztos abban vannak a napi 3 centért felbérelt Made in China határőrök :D (természetesen mindkét oldalon)

- Amikor már teljesen elromlana az út, belefut a sehová nem vezető, Kiszomborról kiinduló országútra. Itt már vagyobb az élet, Szőreg óta itt találkoztunk a harmadik autóval (Baarkaaas!). Guszta tanyák, szép tégla-kerítésekkel körbevéve.

- Kiszomboron végig kell menni, megcsodálva a mára somos tűzoltósági épületet (?), majd a majorságot (?). A vasutat elérve jobbra fordulás, majd végig maradni kell a vasút mellett. Így az ember vagy a labirintusnál megy rá a Makóra vivő nyolcasgyártó "kerékpárútra", vagy távolabb rendes vasúti átjárón keresztül. Ezúttal sikerült egyből végiggurulnom a labirintuson beszorulás nélkül :)

- A betonozott járda, amit kinveztek keróúttá közepesen szét van töredezve-hasadozva, tehát pontosan olyan, mint egy tisztességes szegedi kerékpárút. A legmókásabb szakasz, az odu-jellegű átrágás-vágás a határra menő út alatt. Hullámlemezzel zsaluzhatták ki, mert így utólag olyan, mint egy jó alaposan körberágott egérlyuk. A hídnál az egész átalakul kerékpársávvá. Előzésről szó sem lehet így célszerű előtte lehagyni a 10-zel csoszogó csórikákat. A város előtt szépen lejt a híd, azonban, ha a Lidlihez akar menni a kerós, akkor fel kell készülni a hirtelen megállásra az új lámpa-zebra párosnál. Nekünk pl elem kellett a fotógépbe, de jó volt a camanbert sajt is :D

- Maroslele felé az ember ismét követi az utat. A városon kívül némileg rusnyább lesz az állapota, ősi magyar szokás szerint. Szép tanyák az út mellett, illetve a Maros-gát szokásos képe bal kéz felől. Egy idő után van valami pucoktúrás is útközben - egy csatorna gátja. Utána már látni lehetett az M43-as építkezésére serénykedő teherautókat. Innen csak pár ugrás a maroslelei leágazás. Google szerint előtte is van egy aszfaltozott út jobbra, nekem nem sikerült észrevenni (bár én is emlékeztem ilyesmire).

- Lelei leágazásnál végre nem szembe fújt a szél, így illett odalépni neki. Már csak azért is, mert egyre inkább kérdésessé vált, hogy beérek-e én 10:00-ra a városba. Laci jóízűen bepuszilta mögöttem a camanbert sajt maradékát (háta mögött egy tátrával), majd átmentünk a falun, hogy lefotózzuk az utat. A befejezett humuszoláson kívül nem volt túl sok előrehaladás a március közepi állapothoz képest. Ezután irány vissza.

- Itt következett a világ legunalmasabb szakasza. Az ember folyamatosan ugyanazt látja - piros víztorony Makkosházán, illetve csalókán közeledő Tisza-gát. Persze lehet km-eket menni, hogy egyik sem jön közelebb. Ebből kifolyólag a legtöbbször a másik irányba szoktam erre jönni, csekély kivétellel (lásd Szeged-Szekszárd túra, illetve Robival még sok-sok éve). Az ellenkező irányt választottuk például Lacival márciusban a klasszikus Préripályás utunkon, vagy ősszel, amikor Gergővel és Max-szel letekertük ugyanezt a távot (csak Klárafalván és gáton keresztül), illetve amikor előtte nyáron erre mentem haza és találkoztam az azóta Dubaiban dolgozó aneszteziológus dokinénivel (Ő minden nap letekerte ezt a távot oda-vissza, RESPECT).

- Komp előtt valósággal hullámzik az aszfalt, persze fülesben egyből megkaptam a "The day that never comes" -t a Metallicától, utána a "Lord of the boards"-ot a Guano Apestől, végül a "Dream of Mirrors"-t az Iron Maidentől. Ergo 30 km/h fölötti tempóval rongyoltunk be a komphoz, ami viszont már a túlparton volt. Elégedett kiterülés a macskakövön, Laci agyagozott, erre fél óra múlva ismét jött a teknő. 9:07-re már Tápé, így 10:00-kor pontosan (tisztán és letusolva) megérkeztem Feketesas utcán lévő rendeltetési helyemre.

Térkép:


A puszta reggel nagyobb térképen való megjelenítése

-->

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr741159680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása