Bükk - Mátra-alja 2004 nyarán - Miskolcról Budapestre

| Címkék: eger kerékpár miskolc bükk gyöngyös zsóti mátra alja |

Az imádnivaló Csí poszt hatására mit tehet az ember? Mesélni kell tovább és pont. Minden túrának vannak húzós és nyugisabb napjai. A 2004-es Fáradt Menyét esetében elmondhatom, hogy erősen húzós útvonalakat sikerült összegyűjteni. Az Orosháza-Szabolcsveresmart első szakasz a maga röpke 230 kilométerével önmagában fincsi, ezek után kellett az a kis pihentetés Szabolcsveresmart és Miskolc között. Miskolcról Budapestre. Oké, nekem Miskolcról Gyöngyösre, hosszában az Északi-középhegység két illusztris tagján - nem volt épp sétagalopp.   
Aafődi Patkány létemre meglehetősen sokat túráztam hegyekben. Az már más kérdés, hogy ez esetben Lillafüredtől sétálgattam Répáshuta magasságáig. Egyfelől Vas Paripa sem éppen hegyi tekerésre szocializálódott, másfelől meg én se. 6km/h-s tempóval meg gyalogolni is tudok, tehát hobbit-módban kocogtam Laci nyomában. A Bükkön szerencsésebb Miskolc-Eger irányban átkelni, mert így a tavas kastély után csak 6 km a felfelé a fennsíkig  (300 méterről 660 méterre, majd Répáshuta után 700 méterre). A fennsíkon meg már én is boldogultam. Lehetne menni persze Bükkszentkereszt felé is, ellenben az sokkal rövidebb út - tehát meredekebb is.
Származási hely: 05Heves
Az előző nap roppant kellemes volt: miután helyrehoztam a hátsó kerék kenését, Zsótival és Cickánnyal megnéztük Diósgyőrt várral és iparteleppel, majd Tapolcán terrorizáltuk a népeket bringóhintóval. Most pedig fel kell mászni erre a magas zöldre.
Répáshutába szerencsére nem kell bemenni - elég kellemetlen lenne, miután a település az országút alatt helyezkedik el. Mászni pedig nem szeretünk. Az országút így hozzávetőleges U alakban kerüli meg a völgyet, így lehet látni az utat jó messziről is. Számomra a "csúcspontot" egy parkolóban elhelyezett kő jelzi. Ez után kezdődik a út finom része.
Származási hely: 05Heves
A "zuhanó tégla" hasonlatot a visszatérő űrsiklóra szokás alkalmazni - a Vas Paripa lehet, hogy nem 3 Machhal pirít, ellenben 60km/h-s sebességnél manőverezni egy szerpentinen eléggé hasonló érzés. Eger felé gyönyörű visszafordítók sorjáznak sorba kötve, az ember felváltva morzézi a manuális ABS-t, pakolássza a fordulási palást belsejébe a súlypontot és alkalmazza a "repülő mókus" kiállást. A csodálatos ívek mellett vannak még csodálatos lyukak is az aszfalton, fotózni, km órát vizslatni errefelé nincs idő. Körbenézni is évekkel később sikerült, amikor Dovával másztuk meg a hegyet az ellenkező irányban a "Northern Lady-művelet" keretében. Ja igen: semmilyen körülmények között nem szabad átcsúszni a szembemenő sávba, bármennyire is mászingálna arra a jószág. Ez a gondolat pont időben hangzott el, mert a következő beláthatatlan visszafordítóban autó jött szembe a saját sávjában. Ők meg hiába szenvedtetik 30km/h-val felfelé a motort, ha én 60-nal zuhanok. Az eredmény ugyanaz, mintha országúton állva ütnének el.
Persze a Vas Paripa is az én gyermekem, tehát rövid, alacsony és fordulékony. Meg nehéz és lassú, de épp ez teszi alkalmassá zuhanó téglázásra. Hozzá kell tennem: meglehetősen csekély ezirányú tapasztalataim száma. A Bükk különlegessége az, hogy egyszerre hosszú és szerpentinekkel dúsított. A Bakonyban általam ismert tési és csőszpusztai lejtők inkább a meredekségükről ismertek, míg a Pisben lévő Dobogókő-Szentedre erdészeti út inkább a hosszú egy sávos, szűk útról nevezetes. A horvát példák (Rabac, Seget) bár rövidek, rendkívül trükkösek.
Ekkoriban a relatív súlykülönbség miatt szóba se jöhetett konvojban történő zuhanás (tömeg => mozgási energia), így a "lejtő alján" találkoztam ismét Lacival, majd kidugítottam a NOOB füleimet. Akkoriban még nem volt keróút Felsőtárkányig, így csak úgy simán lezúztunk a felnémeti útig, majd a 25-ösön át be Egerbe.
Imádom Egert, bár az Egri bikavér számomra kissé halovány a villányi/szekszárdi durvulásokhoz képest. Ellenvéleményt szívesen fogadok pincészet megnevezésével egyetemben :) .
Származási hely: 05Heves
A vár és a belváros megtekintését követte utunk második fele: a Mátra-alja. Eme tájegység észak-déli irányban finoman szólva is szegdelt, bármilyen aprónak tűnő kék vonalka a térképen mászást, majd zuhanást jelöl. Eger és Egerszalók között egy 60 méteres pucoktúráson kellett átmászni keresztbe. Itt még frissek voltunk, 7-kor hagytuk el Miskolcot, 9-10 óra felé jár az idő, szóval vidáman, no. Szalók után ellenben már három magaslaton kellett átkaptatni 60+20+40 métereket. A 20-ason még egy szép nagy darazsat is megnézhettem közvetlen körelről, miután zuhantamban nekidurrant a szemüvegemnek. Na ezért szeretem én azt a kuglóf-alakú Bükköt. Ellenben már jó messziről láthattuk aznapi úticélomat, a Gyöngyöst jelző szénerőmű hűtőtornyait.
Verpeléten található a Tarna és az akkor még működő 84-es vasútvonal. Ezt követően 80 méterre kell felmászni. Meleg is volt, szóval sétálgatok felfelé, amikor szembe jön lefelé egy falka versenykerós. Eddig oké, de jól be is szóltak, hogy "felfelé is tekerni kell ám!". Asszem valahonnan innen eredeztethető a nulla cuccal mászingáló táposok iránti ellenérzésem :P . Nem baj, Kisnánán rátaláltunk Móré László várára (a portyáiért neheztelő Budai pasa romboltatta le és tulajdonosát az isztanbuli hét torony luxusszállóba száműzte). Én leginkább a nyolcszögletű tornyáért szeretem.
Származási hely: 05Heves
Domoszló és Markaz megtöre a hagyományt, miszerint a települések két pucoktúrás között találhatóak. Ezekre konkrétan fel kellett mászni. Az erőmű egyre nagyobb lett, ahogy közeledtünk Abasárhoz. A település a borászatáról híres (hogy-hogy nem), a 2003-as gyöngyösi EFOTT során volt szerencsém megkóstolni egy helyi pincészet borait. Elég annyit mondanom, hogy errefelé lakik Tramini is :D .
Származási hely: 05Heves
A település után délnek fordultunk. Persze lehetett volna vacakolni északi iránnyal is, de a térkép szerint létezik egy út a 3-assal párhuzamosan. A térkép harmadjára is vicces volt, mi pedig tapasztaltak. Szóval 1,2 km erejéig igénybe vettük a 3-as főutat. Széles is, jó is, és lejtett olyan 60 métert (3,8%). Nos, én bőven elégedett voltam ezzel a 105 km-vel. Délután egy óra volt, kajáltunk egy jót a gyöngyösi vasútállomáson. Laci megvárta velem a vonatot, és ő inkább tovább tekert Pestre. Dunántúli gyerök.


Nagyobb térképre váltás

Flottánk mozdonyának (és szerény személyemnek) csupán egy dolog nem tűnt fel Gyöngyösig: hogy bizony vasárnap van. Számomra a miskolci eleség tökéletesen elegendő volt, ellenben a magas gyeröknek Pestig csak egy ananász konzervje maradt. A srác a továbbiakban Gyöngyöspata felé ügetett, majd a lemenő Nap fényénél meg is látta a budai hegyeket olyan 90 km múlva.
Származási hely: 06Pest
Elmondása alapján roppantmód ízlett neki a nagynénje által készített borsóleves és elkerülte mindkét záport. Ehhez a túrához nehéz megfelelő zenei aláfestést illeszteni, következzék hát a "Russian Sailor's Dance" az Alexandrov-kórustól:  
           
 

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr952532404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása