Találtam egy frankó cukrászdát Kiskunmajsán :D

| Címkék: szeged túra kerékpárút keró kiskunmajsa ópusztaszer sándorfalva bordány üllés sütiiii |

117km, 4:31, 45,4km/h max, 25,7km/h átlag
Mint azt tudjátok, tegnap volt Mártélyon a Bodnár Bertalan teljesítménytúra. Péntek este szépen fel is készítettem a Cobrítát a nagy napra, beállítottam a féket, felragasztottam a pótbelsőt és a javítóegységet, beállítottam az ébresztőórát 7-re. Aztán kinyomtam és szunyáltam délig, majd a "Motörhead: March or Die" című - a PhD hallgatók remek kilátásaira utaló - albumával a Lidérc hátán kiporzottam a Városból Ópusztaszer irányába. Már egy ideje tervezgettem egy nagy kerülést körbe egészen Mórahalomig és most végre nappal sem ég szénné az ember. Az M43-as fölötti felüljáró után megpróbáltam útbaigazítani egy, az út szélén integető barátságos kopasz, kigyúrt, naponbarnult fiatalembert, de csórikám nem beszélt se angolul, se magyarul én meg idegenül. Valamit mutogatott előre, meg körbe-körbe, szóval elküldtem Ópusztaszerre, ott majd talál körképet. Az idő nagyszerű, szép napos idő,  a leégésmentes fajtából, vizet nem vittem, mert kút majd lesz közben (most miért? tényleg volt, bár nem mindig arra, hol vártam). Takarmánynak pedig Hajnitól egy tábla 90%-os Lindt étcsoki (plusz egy 99%-os tartaléknak).


View Larger Map

Hát, hogy miért nem mentem a BB-ra, azt ne kérdezzétek, egyfelől korán kellett volna kelni, meg egy jó pizza árának felét kell kifizetni nevezésre, meg indulás előtt fél óráig kell hallgatni, hogy "a vizet csak LASSAN KORTYOLVA igyuk" - szóval ennyi flashbacktől leoldott az agyam, meg végre jó volt úgy tekerni, hogy nem kell időre odaérni valahova. Továbbá emberek sincsenek útközben. Rendben, Sándorfalváig határozottan akad forgalom, de a falu után jön a hosszú egyenes. A falu végén a város olvasható és rovásírós változatánál lévő kútnál ittam egy finomat, hogyben nagyszerű ötletem támadt. Kéne még legalább egy mozgalom vonalkódos-QR kódos helységnévtáblák kihelyezésére is, csak, hogy fokozzuk a nyájas utazóra minden fűcsomó határánál lesújtó információtömeget. Mert aszongya: "házalás tilos" "kamerával megfigyelt" "Tibor 2000 bt/Városőrség/Nemzetőrség/NemzetiGárda/G'oauld által megfigyelt" "kultúra városa" "kerékpárosbarát város" (itt a bicó haladási irányát illik 180 fokkal korrigálni és menekülni, amíg nem késő) "a főtéri kaktuszt támogatta az EU" és emellé jön még a rovásos rizsa, ami mondjuk nyugodtan jelenthet kirántotthúst is, mert az adófizetők 99%-a úgysem tudja elolvasni (más országokban meg azon pepecselnek, hogy a vidéklakó kisebbség aránya elér-e X százalékot, hogy a saját nyelvükön is kapjanak táblát :P). Az örök kedvencem mondjuk az Orosháza előtt és mögött a 47-es mentén elhelyezett barna "Mezőhegyes 4000m" táblák - igen, a településhez leágazó kereszteződés valóban annyi méterre van, de a faluhoz még egy jó 30 km-t kell mászni és közben van mondjuk egy Kardoskút meg egy Tótkomlós is. Plusz akkor már ki lehetne táblázni Csanádapácát és Medgyesegyházát is, mert arrafelé legalább van dinnye.

Szóval régi vágyamhoz hűen elindítottam a Nightwish - Once című albumát. Tíz éve még elsősként ismertem meg az együttest, az Oceanborn és Wishmaster albumokat rongyosra is hallgattam kazettán, de útközben eddig nem lehetett rendesen hallgatni a környezeti zaj miatt. Node, most vettem egy "Maxell Metallics" névre hallgató fülest, amivel a szélhangot végre le lehetett csökkenteni, szépen is szól, ámde továbbra is hallom a mögöttem settenkedő járművek neszezését. Lakott területen/forgalmasabb szakaszokon meg úgyis csak a jobb oldali van bedugva. De itt most rendesen kaptam a szelet a képembe, ami csak felerészt jelent fizikai kihívást: pár hete Orosháza felé keveredtem masszív oldal-szembeszélbe a préripályán, na ott füles nélküli unplugged üzemben jóval lassabban mentem, mint amikor be volt dugva a fülem, de zenét nem kapcsolatam be.

Ópusztaszer előtt kezdett megnőni az egy főre jutó lovaskocsik száma, meg pihenés végett lementem a keróútra. Na itt aztán belefutottam jópár 5-10 centis hosszanti hupliba, hogy nem győztem kapaszkodni. A keróút oldalváltását követően két lovas jött szembe - bámulatos, hogy mekkora szintbeli különbség van az organikus és a fémló között (kb, mint a kerós és egy átlagos autó között). Aztán persze kerülgethettem a ganét is. A Pékségnél   egy násznép folytatott csapaterős tevékenységet, így péksüti ezúttal nem lesz. Az előző este felszerelt szmájlis csengőt kicsivel később sikeresen alkalmaztam a keróúton (=járdán) tébláboló ifjúság oszlopba rendezésére. A kivezető szakaszon Kistelek felé a tarack hatalmasakat harapott már eddig is az aszfaltba, messziről hallatszik a csámcsogás. De szerencsére van pár keresztirányú hupli is.

Az "új" (pár éves) szakasz ellenben továbbra is kifogástalan. Mondjuk tök feleslegesnek találom ezen a 0 forgalmú és jó minőségű országút mellett, de minden évszakban hangulatos ez az akácos-erdős táj. Most például a Nap rajzolt tereptarka mintát a félig leszáradt leveleken-ágakon át a földre-útra. A szembeszél is elveszett, így tartottam a 28km/h tempót. Tényleg kellemes úgy tekerni, hogy nincs semmilyen határidő-randi-szállás, amikorra oda kell érni, hanem csak úgy tekerni kell és kész. Kistelek előtt oldalt vált a keróút (szeparáljuk a biciklist, mert úgy bisssztonságosch, de azért adjunk egy lehetőséget arra is, hogy elüssék), én pedig kint felejtődtem az aszfalton, mert onnan látom, merre vannak kutak. Az 5-ös főút körforgalma után végre találtam egyet, kiadós lefetyelés kezdődött - Tiboru Mester legutóbbi posztjában az elit erők kiválasztásának egyik kulcsmozzanata volt annak felmérése, hogy valaki a tenyerőből iszik (piros pont), vagy lehajolva lefetyel (negatív). Jelentem, én a tenyeremből iszok, de a szemüvegem szigorúan a jobb kezemben van - nincs bosszantóbb ugyanis a pöttyös-maszatos optikánál. Ezt az egységet ráadásul már hónapok óta nyüstölöm és még mindig nem karcoltam össze, pedig már kétszer is kipottyant a kacsómból. Tehát: Kistelken a Majsa-Kömpöc felé vezető út mellett a vasútállomás felé van egy kék kút. A vasútállomáson meg még egy.
Kömpöc irányában az autópályáig remek az aszfalt. Utána már borzalmas, az igazi rázós-pattogós fajta, a szél is szemből érkezett, így szépen beálltam egy 23km/h tempóra. Kömpöcön aztán megálltam a parkban pihenni és enni-inni egy kicsit. Üzemanyag gyanánt megfalatoztam a 90%-os étcsoki nagyobbik felét, ittam. A településre még augusztus első felében bukkantam, amikor Fehérvár felé Csolyóspálosnál elegem lett a szembeszélből és inkább elkocogtam Kistelekre a vonathoz. Szép környék és nem érte utól a kerékpárútépítés borzasztó divatja sem.
Származási hely: Majsa kör
Majsa felé elég jó minőségű út vezet, a vidék hol lápos, hol füves, hol veteményes. Jelenleg mindhárom szét van aszalódva, de attól még szép.
Származási hely: Majsa kör
Ez egy igazi, csöndes, nyugodt országút, forgalom alig, bár a templomtornyot elég meglepő szögben pillantjuk meg elsőre. Szeged felől érkezve először a laktanya romjaira leszünk figyelmesek, most is ugyanezt látjuk, csak hátulról. Egy kereszteződést követően pontosan ugyanott halad az ember, mint Fehérvár felé. Gondolkoztam is, hogy elmegyek a standard, templom melletti kútig, mert ott a parkban kényelmesen lehet üldögélni az árnyékban, de valami rendeset is enni kéne csokin kívül, és pont szembejött egy cukrászda.
Származási hely: Majsa kör
Fannnntasztikus sütik, jelentem. Még sosem áltam meg itt, és most már bánom. Első körben elvitelre akarták adni a sütit, de aztán tányéron is megkaphattam és letottyantam falatozni az objektum elé. A bal oldali túrós, szemben egy meggyes, a háttérben pedig egy csokis-kávés remek vár a sorsára. És nem vajasak és nagyon finomak és abszolút nem sablonosak.
Származási hely: Majsa kör
Tehát az új Majsai megálló koordinátái, sőt ezek szerint még honlapjuk is van. És Kistelken is vannak. A terv egyébként az volt, hogy Pusztamérges és Ruzsa felé megyek vissza, minél több erdőt ejtve útba. Azonban a jobb térdemben valami szalagot sikerült meghúzni és onnantól már nem volt maximális fokozat és bal lábbal kellett tekerni. És eléggé meg is szomjaztam, ami mondjuk ennyi sütit követően nem túl váratlan - igaz, derekasan ittam is utána. A vidék viszont gyönyörű, erdővel övezett. Eleinte még csak illedelmesen.
Származási hely: Majsa kör
Az aszfalt azonban rém ocsmány. Montival még nem is lenne baj, de országútinál folyton visszaüt és a jobb lábam ennek nem kifejezetten örült. Előbb behúzódtam a sáv közepére, majd rá a felezővonalra, hogy olyan aszfaltot találjak, ami még nem morzsalékos én nem burjánzik rajta a tarack. Forgalom nulla és rendszeresen pislogtam hátra. A kígyósi leágazás után a Közútkezelő átment őszintébe és a két sávos szenvedést beszűkítette egyre. De ezen legalább van valami aszfaltszerű réteg is, két oldalra pedig borítottak valami szemetet, hogy javítsák az útpadkát.
Származási hely: Majsa kör
A látvány azonban fantasztikus, itt már vannak szép szálfás erdők is. Az út aztán Gárgyánál belefut a Szeged-Kiskunhalasi útba. Jobbra fordulva lesz a leágazás Pusztamérges felé, de sajnos én balra fordultam Szeged irányába. A megyehatárt követően egy kiadós tekeréssel ugyanis elmentem letesztelni az Üllés előtt kezdődő, majd Bordány utánig tartó kerékpárutat, aminek egyes szakaszai meglehetősen frissek. A szegedbicajon erről lehet olvasni majd a beszámolót. Utána eltekertem Dorozsmáig, majd azon a borzalmas Kálvária sugárúton keresztül kellett bejönnöm a Városba Hajni csomagjáért. Mindent összevetve gyönyörű nyárvégi túra volt, az útvonal elmerengésre, örömbicajozásra kiválóan alkalmas. Jövő héten találkozunk Csongrádon az Emberrel a gáton (végre egy túra, ami nem reggel kezdődik :D )!
És most Wishmaster:

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr674764390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása