2010. augsztus 10.55km, 3:40, 14,9km/h AV, 48,4km/h MX, 720 cal
Délelőtt 10 körül csak sikerült elhagyni ezt a földi paradicsomot. Erre a napra városnézést találtunk ki, Porec és Novigrad közbeiktatásával. Szó volt még Umagról is, de undorítóan teli van nyomva kaszinókkal a város, szóval kihagytuk. Az út finoman lankás, szóval hol felmegy, hol le. De megvan az illúzió, hogy lejtőn begyorsítva fel lehet menni a következő hupli tetejére. Minőségi különbség az első napokhoz képest, ámde legalább olyan fárasztó. Arról nem is beszélve, hogy a forgalom az úton már nagyon nagy. Persze széles a pálya és dudálni senki sem dudált ránk az egész túra alatt. Mondjuk fel is ajánlottam volna a renitenskedőnek, hogy cserélhetünk, tekerjen ő fel a cuccal, én meg addig nyomom mögötte a duda :P . Szóval nekem Porec erősen Biográdra hasonlított tavalyról. A Somogy megye utcán érdemes bemenni, a belváros tolt keróval járható.
Mire visszaértünk az országútra, a forgalom annyira megnőtt, hogy rendőrök (?) irányították a forgalmat. Először nem esett le, hogy mit keres a sárgamellényes kislány az út közepén, Hajninak hamarabb tűnt föl hogy nem újságot osztogat. A következő bácsinál már én is figyelmesebb voltam. Az út szolidan hullámzott, a Nap pedig tűzött. A Mirna torkolatánál még mászhattunk is egy csöppet, csak, hogy el ne felejtsük, milyen is az.
Novigrad nekem sokkal jobban tetszett. Egyfelől ez is velencei hűbéres lehetett (lást angyal a templom tetején), másfelől sokkal kevesebb az ember, szebbek az utcák, finom a fagyi :) . És a Murvi utcán behajtva ott egy nagy Mercator ingyen klotyóval.
A táj ezt követően unalmasan hullámzik fel és alá. 10km-enként bőven elég volt megállni inni. A papírtérkép Umag után kezdett eltérni a valóságtól ("a térképolvasás intuitív tudomány"), Savudrija szerinte frankón rajta van az 5002-es úton, míg a gyakorlatban egy balra leágazó kis utat kellene követni Isztria csücskéhez. Túl sokat nem mentünk rajta, mert ott volt a "Veli Joze" kemping. Isztria kempingjeinek korábbi pályafutása is megérne egy posztot, mert a pulai pl olyan volt, mint egy tengerészeti laktanya romja. Ez meg, mint egy úttörő-tábor. Az izolait inkább nem minősíteném (büntetőtelep...).
A recepciónál sikerült előre fizetni (162KN), hogy másnap hatkor indulhassunk (csak a számot kellett otthagyni reggel a pulton, a kapu alapból nyitva van, mert úgyse lopnak). A tenger itt lapos sziklák sokaságából áll, közötte megtapadó homokkal, gazdag élővilággal. Mind közül talán ez volt a legélőbb part. Hajni fotózott ezerrel, míg rá nem jöttünk a párás-sós levegő hátrányára: az elemek és aksik rekord sebességgel megadták magukat. Elemcsere közben pedig elszakítottam az első lámpám +-os szálát, amit csak Várpalotán sikerült újra forrasztani. Ellenben a parton lévő étteremben isteni halat ettünk (egyedül itt nem kaptunk számlát az egész túra során) palacsintával 100KN-ért.
