Cobríta és Lidérc kalandjai

Kivételesen hajnali hatkor sikerült elindulni a kempingből. Ahhoz képest, hogy derült volt az ég, a sátor totál nyirkos volt, a merevítőkről csöpögött a víz. Mondjuk a sátrat kétszer is össze kellett csomagolnom, miután elsőre rajta maradt a porta előtt otthagyandó azonosítószám. Miután a papírtérkép nyilvánvlaó hülyeségeket állított, szépen visszamentünk az általunk helyesnek tűnő 5002-es útra. Innentől szépen finoman emelkedett a táj. A keleti irány stimmelt, útirányjelző tábla azonban csak az A9-es autópálya csomópontnál volt. Gúglimaps itt téved, ugyanis az autópálya itt nem ér véget, valami autóutas formában lehet rajta tovább menni. Mi ellenben haladtunk tovább egyenesen Plovanijáig, ahol a 200-as úton már volt végre irányjelzés. Bár elég sok szlovén és olasz rendszámú kocsi előzött minket így, reggel 8-hoz közelítve, tehát biztosak voltunk az útirányban. Ezt követően vált az útvonal erősen lejtőssé, egy kanyar és egy körforgalom után találkoztunk az A9 forgalmával. Reggel lévén még alig volt pár lakóautó. A lejtőn azonban jóval 40km/h fölött lehetett suhanni, így nem hinném, hogy bárkit is zavartunk volna. A horvát határ előtt nem árt lassítani a kanyarban, különben még átesik rajta az ember. Na itt sikerült ismerkednem a hivatalos közeggel. Odagurulok a bódéhoz, kezemben az igazolvány. Látom, ablak csukva, Hőr mellett meg ott áll egy csávó útlevéllel. Na, most oda kell mennem nekem is, vagy mi van?! A közeg erre nekiáll üvöltözni valamit horvátul, és integet. ??? Hajni ez után mutatott rá arra a tényre, hogy a bódénak van egy második ablaka is, és ott már szépen átengedtek minket. Hőrnek üzenem, ha már határon teljesít szolgálatot, tanuljon már nyelveket :P . Finom gurulás Szlovéniáig, itt semmi gond nem volt, a határátkelő után épp csak annyi, hogy Dragonjából keróval tiltott a 11-es út (nem, mintha arra szerettünk volna menni). Így a 628-ason kellett menni. Hmm, lapos vidék. Érdekes volt végre vízszintest látni. Egyszer csak vidám pillanatok jönnek, jobbkanyar és látjuk egy újabb határátkelő sziluettjét. A kerósnak ellenben hamarabb rá kellett fordulnia a D-8-as kerékpárútra. Utólag kiderült, hogy az általunk látott határátkelő már nem működik. 

A D-8 egy régi kisvasút nyomvonalát használja, ami Triesztet és Kopert kötötte össze Pulával 1902 és 1935 között. Az útburkolat minősége végig jónak mondható, bár szélességre valahol fél úton van az újabb és a régebbi hazai keróutak között (lásd 47-es). Érdekes módon nem verte fel sehol a szulák, annak ellenére, hogy nem építettek hozzá szegélyt. Secovlje volt az első település, amit érintett. Itt egy kis patak partján alakítottak ki újonnan kerós pihenőhelyet (pad+lefetyelőkút+térkép). Miután előző nap lemerültek az aksik és az elemek, így fotó sajnos nem készült :( . Ezt követően a sólepárló mentén halad az út, itt élnek a védett teknősök, van szép kis fából épült kilátó (besétáló?), mint a mórahalmi sós tónál. Secánál értül el ismét az utat (111), és rá is mentünk, miután a kerós térkép kissé bonyolultan kezte ábrázolni a Koperbe vezető utat. Így aztán volt egy kis dombmászás, majd áttekerés Luciján. Ezt követően masszív emelkedő kezdődött, tenderszintről 100 méterre egyenesen fel, majd szerpentinen le. Lefelé az első kanyar után volt látható a roppant vidám, szallagorlát fölött átrepülő motorost ábrázoló nevelő célzatú táblácska, amely az út minőségének egyenetlen voltára és a sebességhatárok betartására intette az utazót. Mindez fagyökerek által felnyomott kis aszfalthuplikban manifesztálódott épp a mi vonalunkban. Emellett Hajni hátsó kereke valami éles köveket is dobált a lábszáramra. A lejtő végén Strunjannál ismét ráfordultunk a D-8-ra. Itt először egy szőlősben vezetett mezőgazdasági úton, majd echte keróúton kellett haladni, mind inkább felmászva a következő domb oldalára. Ezt követte az öröm és boldogság: a 111-es és a pucoktúrás alatt kerékpáros (eredetileg kisvonatos) alagút vitt át. Innen már szépen be lehetett tekerni Izolába.

Campinget mi (és a térkép is) csak a városka Koper felőli végén találtunk, de állítom, ez volt a túra legratyibb helye. Letennénk a Balatonhoz, szépen belesímulna a vidékbe, Isztriában azonban ultragáz. Képzeljetek el egy hosszú, ámde keskeny sávot egy hajójavítóval (tenger+olaj) szomszédos tengerpart és egy forgalmas főút között. Ide beteszünk sok lerohadt lakókocsit, meg egy wc-t+hidegvizes tusolót tartalmazó blokkot és 10 Eurót szedünk érte per Kopft per Nacht az idejövő népektől. Szóval valami ilyesmi a "Freetime Camping". A sátrazóknak külön büntetőtelep, kilátás egyenesen a főútra - így biztosítva a nyugodt éjszakai alvást. Támaszpontnak végül is jó volt, az izolai strandra pedig érdemesebb átmenni, mert tisztább.

Szóval itt szunyáltunk egy kiadósat 9-től 13:00-ig. Majd irány Koper és a D-8 egészen Portorozig - lásd a következő poszt.      

 

Miután a túra itt nagyrészt befejeződött (jó, még tekertünk sok-sok km-t és még vissza is kellett jutnunk Szegedre), és egy kiadós szunyálásba torkollott, így mi más legyen, mint a Nightwishtől a Sleeping Sun