2010 07. 18. 14:00
Szép északi szél, Békés megye fehér az OMSZ riasztási skálán. Csupa jó hír. Miután elbúcsúztunk Beafalva imádnivaló lakóitól, kigurultunk az országútra. Gergő jó alaposan rátaposott a pedálra, hozott egy 27-30km/h-s utazót. Én maradtam hátul és 3-7-ben melegíteni. A vésztői úton a szél némileg oldalról fújt, de lehetett végre pörkölni rendesen. A falu előtt megálltunk inni, majd ismét nyeregbe, meg sem állunk Tarhosig. Az út szépen ráfordult a déli irányba, Gergő szépen beállt 29-30-ra, így számomra gazdaságossá vált a 3-8-as fokozat használata. Elhagytuk a falut, majd az első kanyart is a Bélmegyeri leágazásnál. Három éve itt fordultunk le Lacival, hogy Mezőberényben szálljunk vonatra. Gyönyörű füves puszták vannak arrafelé! Ez után ajánlottam fel, hogy akkor beállnék ismét előre. Kiegyeztünk egy olyan 28km/h-s utazóban. Na ja, csak a 3-7-es sebesség 27km/h-ig gazdaságos, a 3-8-as meg 29-től. Hátszélben. Szóval a végeredmény egy 29-30-as tartomány lett úgy, hogy menet közben végig lefelé kukucskáltam a km órára, nehogy túlpörögjek. Közben kerülgettem pár lyukat is az úton, hogy teljes legyen az élmény. Én erősen az út szélén mentem, Gergő meg beljebb. A trekkre amúgy is jobban kell vigyázni. Na erről írtam a múltkor, ez az eszményi alakzatben haladás! :) Meglepően gyorsan értük el a tarhosi leágazást, onnan meg a falut. Ismét ivás, feltöltés. Továbbra is maradtam elől, az út ismét adott némi hátszelet, a Körös-hídra sikerült is izomból felmennem 36km/h-val (váltó az minek?!). Békésen is ignore all. Innentől már felváltva mentünk elől, bár a külterületi keróúton nem nyílt túl sok tér az előzésre. Gondoltuk, megnézzük, mennyire lehet kész a keróút hátralévő szakasza. Az első kanyar után volt egy csomó kő-betondarab. Így némi ivás után visszamásztunk az útra (16:05). A 47-esről mondjuk csak szép aszfaltcsíkot lehetett látni a leendő keróút nyomvonalán (tehát ott készen volt) egyedül a csabai elkerülőnél és a város határában nem volt semmi készre emlékeztető. Városon belül a lámpák ki voltak kapcsolva, Gergőt elvittem egészen a Tesco előtti kereszteződésig. Onnantól egyenesen az állomásra tudtunk menni. 16:20-kor már álltam sorba jegyért. 64 km 2 óra 20 perc alatt.
Az efféle hátszeles 30-as zúzatásokhoz mi passzolna jobban, mint a Saxontól a Wheels of Steel?!
A MÁV mondjuk kitett magáért. A szokásos Uzsgyik, vagy M41+Bhv kocsik helyett M41+fülkés (Ao) kombinációt kaptunk. Na, ennek tegyél be két felszerelt kerékpárt az utolsó peronjába! Még az ajtók sem zárhatóak. A kalauz pedig folyton rá akart minket beszélni a mozdony utáni első peronra. Arra mondjuk első osztály volt írva egyfelől, másfelől meg mindenki ott szeret felszállni. Abból lett volna az igazi anyázás. Kalauzunk meg csak ezt a két hátsó ajtót volt hajlandó használni. A megoldás az lett, hogy kinyitottuk a wc túloldalán lévő mosdó ajtaját, beállítottuk a Cobrítát és odagumipókoztuk az első kerekét egy fogashoz. Igényes szolgáltatás, „vasúttal utazom”. Szerencsére senki nem verte be a fejét a folyosóra lógó kormányba. A trekket pedig sikerült odapókozni a vonat végi lezárt átjáró ajtajához, így kalauzunk csak tudott mászkálni (megjegyzem, sebesvonat lévén egyedül Orosházán volt bal oldalon az állomás…).
