6. nap Bibinje-Zadar-Tribunj (79 km) "Na had szóljon a Dáridó!"

| |

Avagy a "Fenevad és a Vödör" 

Reggel 8 órai kelés után szépen összekészülünk, és 10-kor pontban elindultunk. Sikerült újraoptimalizálni a súlyelosztást, Hajni megkapta a két hálózsákot, a polifoamot és az 1,5L-es vizet, míg nálam utazott a nyeregtáska, a sátor és a minden mást tartalmazó rózsaszín táska. Valamint az 5 literes víz. Első utunk nem meglepő módon a zadari Baumaxba vezetett, hogy legalább pumpánk legyen. Némi kiadós futkorászás után megtaláltam az áruházban fellelhető egyetlen pumpát (két hengeres nagy dög 34 KN-ért), egy totál széttépett csomagolásban, mindennemű tartozékok nélkül. Sebaj, erre van szükségünk. Ezt követően Hajnival betekertünk a belvárosba és megnéztünk annak csodás bástyáit, templomait, fórumát, majd a kikötőben lévő méretarányos naprendszer-modellt. A parton lévő sétányon kötöttünk ki egy árnyas fa alatti padon, a hajóforgalmat nézegetve, táplálkozgatva. Eme tevékenység közben jött oda két horvát kislány, miszerint egy promóciós fotóért cserébe ingyen lehet tesztelni a T-mobil mobil netét két utcával arrébb. Öröm és boldogság, épp azon gondolkoztunk, hogy jó lenne megnézni az e-maileket. Előtte azonban még elugrottam a közeli ingyen WC-re, ahol rozsdamentes tiszta berendezés, wc-s bácsi és klotyópapír fogadott. Mivel itthon keresve sem találnék hasonlót, adtam az öregnek egy madaras pénzt (2KN). A netezést követően (Hajnit előreküld, Hajni beszél a helyi T-s sráccal, majd hirtelenjében van szabad számítógép megnézni az előrejelzést, okos kislány) elindultunk kifelé a városból. Ismét megálltuk a Lidlnél takarmányozási célzattal, majd 16:14-kor elindultunk délnek. Bár korábban voltak olyan tervek, hogy Zadar után folytatjuk az utunkat északnak, a logisztikai támogatás teljes megvonása után célszerűbb volt délnek fordulni, hogy minimalizáljuk az esetleges műszaki hibák valószínűségéből bekövetkező problémákat. 
Az első 10km-n Hajni teljesen bepörgött, 32km/h-val zúzott a tökéletes hátszélben a rendkívül jó minőségű úton. A soron következő ivás után már beállt a gazdaságosabb 24-28 km/h-s tempóra. Felfelé 3-5-ben szépen tartottuk a 18-24km/h-t, míg lefelé fel lehetett pörgetni 30-40km/h-ra (3-8). Kezdetben a cél az volt, hogy Biográd előtt-után elfészkelünk egy kellemes tengerparton a „Riviérán”, ahogyan azt odafelé kinéztem magamnak, de ahogyan haladtunk előre, úgy módosult a terv a Tribunjig történő haladásra. A kezdeti lapos terep fokozatosan kezdett hullámosodni, miközben a szél továbbra is rendkívül kedvező maradt. Öröm volt Kettes pozícióból nézi, ahogyan a Pöttyöske padlógázzal zúz végig a tájon és úgy kotor fel minden emelkedőn, mint a kisangyal. Kiképződött, na. Drazséban már kezdett nagyon kajás lenni, így egy fügefa alatti nyámmogás után megevett egy Snickers csokit is (10KN). Ezt követően már mind hegyesebb terepen haladtunk, továbbra is optimális sebesség és fordulatszám mellett. Végre nem kaptam lábrázást útközben. 100% cinn-cinn. 
A 8-as elhagyása után álltunk rá előtt a Murter, majd a Tribunj felé vezető útra. 20:30-ra értünk a szállásra, 70km letekerése után, ami a megállásokkal együtt is jó 23km/h-s átlagot jelentett. Persze ehhez meg kellett inni mind az 5L vizünket is. Spártaiságunk betetőzéseként a km számláló érkezésünkkor lépte át a 300-as értéket. A vendéglátós srác ismét nagyon megörült nekünk, főleg, hogy ezúttal három éjszakát foglaltunk cirka 44,5 euróért. Azt persze nem tudta mire vélni, hogy hová lett a harmadik ember, de hát mi se nagyon. Ezt követően sikerült jó alaposan felverni a sátrat (miután a karók leszúrásához kitermeltem a talaj felső részét). 
A következő napon lényegében nem csináltunk mást azon kívül, hogy pancsoltunk a parton és finomakat ettünk. Összesen 7km-t tekertünk, azt is a legközelebbi boltig. A nap felfedezése az volt, hogy ha féloldalasan rakjuk fel a külső (vízálló) sátorlapot, akkor a nap reggel nem fog besütni, miközben az odu vígan szllőzik és nem sülünk meg. Így lehet 10-ig aludni :D
A következő nap megint strandolásról szólt, immáron 14 km tekeréssel (Lidl, kaja és vízfelvétel). Kifizettük a szállást és szóltunk a srácnak, hogy hajnali négykor tiplizünk. Eleinte nem értette, hogy miért akarom, hogy nyitva legyen a kapu – lévén sosem csukják be. Közbiztonság öcsém. Még vetünk búcsúzóul – németül – egy adag péksütit a kedvenc pekarában, majd másnap reggel hajnalban felkeltünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr131356747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása