2010. 07. 16. 17:30
Gergő végül fél hatkor futott be (MÁV-pontosan). Addig beszélgettem egy országútis sráccal, aki egy szál kerósgatyában nyomott egy sprintet Gyomáról (vagy Mezőtúr) Medgyesegyházára, majd vissza Békéscsabára. Útja során leginkább a virsligumi alatt süppedő kátyúzások aggasztották. Országútisok…
Gergővel szépen kigurultunk Csabáról (messziről elkerülve minden további „kerósinfrát”) Békés felé. Én eredetileg Doboz felé akartam menni, de Gergő változata rövidebb volt. Ez persze 47-esen tekerést jelentett. Hamarosan befejezik mellette a keróutat a két város között. A csabai elkerülőtől (ott is gyogyós-felesleges-nem használós kerós megoldás a körforgalomnál) olyan 4km-en át kell az úton menni, utána a keróút egész jó minőségű. Itt-ott mondjuk már most reped, de legalább szegélyt építettek neki, így a gaz nem jövőre veri fel, hanem csak három év múlva :P . Békésen még szerezni kellett vizet. Kerékpárosbarát város ez is. Nem tudom, mi alapján osztogatják ezt a címet – 1 főre eső agyamputált tervezők, vezetők elmebéli sötétsége, hasonló skillek – de egyedüli értelmes húzásuk a Vésztő (Tardos) felé vezető út mellé rakott kerékpársáv volt. Az összes többi a szokásos kerós-szivató-gyilkoló marhaság, amiről Imi úgyis ír majd. A kerósávot is sikerült belevezetniük a buszmegállókba, de ezt a megoldást (is) ignoráltuk. Valahogy senki sem állított meg minket ezért. Ja, még annyit az agyamputált településről, hogy Vésztő az nagyon nincs kitáblázva. Szóval tessék csak a „Doboz” táblát követni..jpg)
Tardosnál már jobban ismerik a térképet… Itt lehetett megint inni a 25km-es erdős puszta előtt. Ez teljesen más jellegű vidék, mint az addig megszokott. Fák, sőt erdők vannak ugyanis a nyíl egyenes út két oldalán. Az aszfalt minősége jó, engedte a 27-28km/h-s utazót. Jómagam továbbra is Gergő mögött üdülök, eleget másztam már elől a mai nap során. Vésztőn is próbálkoztak kerékpárút építéssel, húztak is mindenféle rissz-rossz járdákat aszfaltból. Azok utána erre-arra süllyedtek, gazosodtak. Gergő is szeret vigyázni a trekkre, én se verem szívesen oda a technikát. A helyiek is így lehetnek vele, mert ezek a „kerékpárutak” többségében nem voltak kitáblázva. Volt pár elszórt táblácska itt-ott, de utána kilométereken át semmi (jó hosszú egy utcás falu ám ez a Vésztő!). Szóval máris fejlettebbek agyilag, mint mondjuk a szegedi városgarázdálkodási sóhivatal (a pattintott kőszerszámok mellé megismerték a tüzet is :P ).
A kanyar után találtunk egy szép kék kutat. Eszik-iszik, helyzetjelent. Továbbindul. Ismét standard szántós-füves puszta a maga síkjával, virágaival. Mögöttünk a lemenő Nap. Valahol féltávon felajánlottam, hogy 30km/h-ra beállva beállok Gergő elé. Neki is láttam, nyomtam olyan 5 km-en keresztül. Közben integettem Judyéknak is, akik épp leelőztek minket. Utána még mentem egy jót, mire feltűnt, hogy Gergő igencsak nem jön mögöttem. Utána már visszább vettünk az utazóból, a kereszteződésnél már ő is felkapcsolta a lámpáit. A híd és a kanyar után pedig megérkeztünk Komádiba. Ami város és van neki tv-tornya, meg Beája :) . Ez után következett a hétvége kellemesebbik része :) .
173km, 4:19 tekeréssel, 23,6km/h átlaggal.
A kellemes esti tekerések kedvelt nótája a Deep Purple Speed Kingje:
