Sátorban eltöltött első éjszaka után élvezetes az ébredés. Meleg víz is volt a tusolóban, szóval cucc ismét fel, fizetés, és olyan fél 12-kor sikerült is elindulni a belváros irányába. Nos, akkor Ljubljana kerékpárúthálózatáról. Először is: ez valóban hálózat. Tehát, ha a városon belül el akarok menni A-ból B-be, akkor végig lehet menni rajta a nálunk kerékpárosbarátnak számított "leszáll és áttol" nélkül is. Persze koncepcionálisan a dolog így is hibás, mert a jobbhorog intézménye, a hülye gyalogos és a többi alapvető hiba ugyanúgy ott van a járdára parkoló autókkal egyetemben.
De azért na: ezen legalább látszik, hogy bele rakták rendesen az anyagot. Aszfalt mellett értem ez alatt a kapcsolódó közlekedési lámpákat, a piros és fehér (ott nem sárga a csík!) felfestést. Emellett rendesen ki van táblázva, a főbb utakon irányhelyes vezetéssel, kereszteződésekben pedig mindenhol biztosítják az elkanyarodást a mellékutcákba (lámpa+átvezetés). Szóval lakni nem szeretnék Ljubljanában, mert szörnyen idegesítő és csiga tempós az infra, ellenben a cél látnivalóan a kerékpárosok kiszolgálása volt és nem az, hogy XY képviselő meg polgármester azzal frenkizzen, hogy kinek van több kilométere.
És akkor most következzék a képes méltatás. Szóval így néz ki egy átvezetés egy kis oldalutcánál (höhö, a tábla itt is rossz oldalon van :) ):
Ezt követően nemsokára egyszerűbb volt leszállni és tolni, mert annyi gyalogos nyüzsgött rajta, hogy nehéz felszereléssel nem lett volna értelme közöttük forgolódni. A belváros egyébként is gyalogos övezet. Fullon van emberrel, szóval itt tényleg nincs értelme tekerni. Ellenben találkoztunk egy lengyel csapattal, akik 8 nap alatt értek ide keróval Krakkóból. Az élhető belváros kapcsán következzen egy szép kép a Száváról:
Igen, a folyó itt valóban a város része, bár nem tudom, mi a helyzet árvízkor. Már kérdés, hogy ezt a várost mi vagy eső előtt, vagy eső után láttuk, szóval a vízállás volatilitása feletébb kérdéses... Érdemes még felmászni a várba is. A térkép jelöl pár lehetőséget a felmászásra, teljesen mindegy, melyiken indulunk el, a kilátás úgy is szép lesz - az út pedig meredek :D .
Az állomáson a pénztáros néni tudott angolul, így vettem volna két fő + keró részére jegyet Koperba. Igen ám, de délután kettőkor már nem volt kerószállítós járgány, illetve pályafelújítanak. Szóval némi tanakodás után kicseréltem a jegyet egy Ljubljana-Rijekára. Nemzetközi jegyvásárlás 1 perc alatt úgy, hogy közben még kedélyesen el is viháncoltak a nénik a "ha nem Koper, akkor Rijeka" választásomon. 13,8 euró volt az emberjegy, 5 pedig a keró. Helybiztosítás nincs, pedig IC. Node. Itt érdemes elidőzni az "IC" szlovéniai definícióján. A kerékpárszállítás ugyanis az IC-k dolga. Konkrétan van olyan kocsi, amelyikben kerékpáros, első osztályú és másod osztályú kabinok vannak. Később majd látunk fullos kerékpárszállító kocsit is, azonban ez a fajta házituning megdobogtatta a kis szívemet :)
Nos lehet persze minet hurkaléséggel vádolni amiatt, mert nem tekertünk le a tengerpartig, azonban nem akartunk két (vagy több) napot azzal eltölteni, hogy hegyikecskézünk, ha egyszer a célunk a tengerparti tekerés volt. Szóval következzen pár vidám fotó a hegyvidékről és annak időjárásáról.
A szlovén-horvát határnál kétszer volt ellenőrzés. Előbb a szlovénok léptettek ki minket Illirska Bistricánál, majd a horvátok be valami másik állomásnál. Vonatcsere nem volt, mázli, ugyanis csak két ilyen vonat van egy nap. Szóval ajánlom a 14:50-kor induló vonatot. Ellenben Rijeka! Jesszus, amikor a horvát kaller valami "Rékát" emlegetett, azt hittük, hogy viccel. Az útikönyv által csak "céltudatosan tevékeny kikötővárosként" emlegetett teherpályaudvarral kombinált ipari-kikötős monstrum volna a naagy Fiume. Ahová régen Orosházának közvetlen vonatcsatlakozása is volt.
Hatkor értünk oda, és már mindent zárva találtunk. Kunánk nem volt, csak euró. Az állomásnál balra kell forulni, majd szépen haladni előbb a 8-as úton (itt négy sávos, csak egy helyen kell leszállni és járdán tolni, ahol útpítés miatt beszűkül kettőre), majd az Opatijskán a Camping Prelukig. Nos, már valahol az út első harmadánál nekiállt szakadni az eső, így jó hasznát vettük a Hajni által vásárolt OBI-s vastag esőkabátoknak. Ebben a meditárrán időben kellett eljutni a kb 10 km-re lévő szállásra. Ott mondták, hogy bocs, de csak Kunával tudunk fizetni. Oké mondom van kártyánk is. Igen ám, de az internettel együtt a kártyaolvasójuk is elszállt a délutáni viharban. Szóval rendes volt a srác, azt mondta, hogy ha másnap is fennáll ez a probléma, akkor fizethetek euróval (kb 20-30 euró volt, de nem találom a számlát :( ). Személyit lead, hátratilpizik, szakadó esőben sátrat felállít, becuccol. Telefonon unózik, majd szunya.
