Jó egész napos áztató eső után indultunk el tegnap este 9-kor Lacival. A levegő párás volt, azonban a városból dél felé kivezető gáton masszív ködbe-párába futottunk. Érdekes volt az élmény, hogy miközben előle-oldalra 6-7 méter (?) volt a látótávolság, addig a fejünk fölött ott virítottak a csillagok. Sebaj, lehetett lézerkardozni. Még a gáton felcsendült a "Born to be wild", miközben a nagy reflektoron lejjebb vettem a fényerőt, hogy kevésbé vakítson a minket beborító felhő. A gát után sem változott a helyzet, sőt Tiszasziget előtt sikerült belemennem úgy egy lyukba, hogy észre se vettem előtte. Tiszasziget és Újszentiván között pedig mindössze a saját árnyékomat, az út szélét és a szembejövő kivilágított keróst meg buszt láttam. Amúgy semmit. A falu után kezdett javulni a helyzet, Szőregen már tök jók voltak a látási viszonyok. Innentől már oda lehetett neki lépni jobban, a Füvészkertnél már 3-8-ban zümmögött a kis drága. Laci kitalálta, hogy menjünk a Bertalan-híd felé, én meg - tekintettel a minimális forgalomra - szépen kint tekertem az útpályán. Kellemes volt a tudat, hogy az első kamion csak akkor ért utól, amikor már ráfordultam a Szillérire. Innen ki Tápéra, ahol ismét körbevett a pára. A gáton már alig lehetett megkülönböztetni a pocsolyákat az úttól. Érdekes módon az algyői ipari utakon alig volt köd, pedig az is erősen locspocs vidék. A 47-es már totál kihalt volt, de azért adtam neki rendesen 3-8-ban. Kellemes ki edzős tekerés - a dáthámat sikeresen elhagytam valahol útközben :D
Másnap a keró egyenesen ment Boriszhoz, mert az előző napi esőben tekerés és ez a kis ködöcske csodásan megkajálta az első váltót (a rárakódott és olykor lekapart retekkel együtt), meg az első villa teleszkópját :( .
köd nagyobb térképen való megjelenítése
