"Egérbicoo - 100% cinn-cinn" - Szeged-Forráskút-Bordány-Mórahalom-Röszke-Szeged

| Címkék: szeged eső víz kerékpárút röszke zákányszék mórahalom zsombó forráskút bordány újszetiván |

- időjárás: hol megeredő, hol elálló diszkréten permetező esőke. Azaz megfelelő (16C hőmérséklet), mivel nincs alergia, a levegő kellően párás, van hűtés és egyébként is ki kell képződni a Szeged-Villány táv egy nap alatti megtételére. Tehát semmi cicóóó.

- 75 km, időtartam: passz, azt nem néztük :D (valamikor úgy 15:00 és 20:00 között)


Nagyobb térképre váltás

No igen, ez is bekövetkezett, Cobríta azt mondta, hogy nem kertel, akarja az új váltót. Pedig előtte jó egy-két órácskát szöszmötöltünk alatta-fölötte Lacival, hogy összebékítsük az orosházi beszerzésű láncot (ami a szemek számát tekintve hosszabb, ámde a szemek méretét tekintve rövidebb, mint a használt)a mechanikával, de nem jött össze.

Így kaptam meg Hajnalka csodás telivérjét, A Peugeot-t, acél vázzal, ami magasabb és könnyebb, mint az alu Cobríta. A jószág olyan, mint egy MTB, egy trek és egy traktor meg egy agár keveréke. Egyfelől van rajta sok szép fokozat (oldschool régi botos váltóval, nem ilyen flancolós gombos mütyűrök, extra 8-as fokozat nélkül). A trek és traktor skill a jármű sajátos magasságviszonyaiból fakad - magas ülés és magasan elhelyezett kormány - kvázi egyenes háttal MTB-t még sose vezettem, eddig holland típusú battlemammer kerókról gondoltam ezt. Az agár meg: egyszerűen pokoli gyors, és könnyű. Korábban egy emberes rakétának is csúfoltam, mert 30km/h közelében a súlypont már az egekben volt és nem lehetett vele értelmesen fordulni (miközben símán felpörgött síkon 50km/h-ra is). Azóta sikerült annyira megrontanom (terepesített gumik + extra hosszú érdesített-nyálasított fékpofák), hogy immáron gyök kettővel tudtam vele forogni a mórahalmi pusztai keróúton a tájba révedő Laci körül.

Tehát a túra: Dorozsmáig zötyögés ezerrel, meg golyóderbi, ergo 5-ös leágazás után után inkább az úton. Dorozsma után előztünk le egy út mentén sétáló versenykeróst, aki tempónkon felbuzdulva szépen beült mögénk vitorlázni, élvezve a Laci által generált szélcsendet egészen Zsombóig, ahol lefordult Szatymaz felé. Efféle lejmolás eddig sose történt velünk, minden esetre mókás volt :D

Zsombón Flottánk Mozdonyának ATP-re volt szüksége, így beugrott a helyi hamburgerezős-lottózós-cukrázdás-pizzázós-csokiárusítós helyre, majd követtem én is. A táplálkozási peridódus és a vidék csodás teremtményeinek megszemlélését követően elgurultunk Forráskútig, ahol Kiskunmajsa-Kiskunhalas útirány helyett inkább Mórahalmot céloztuk meg. Lehet, hogy nem 120 km lesz így az út, ámde a széliránynak jobban megfelelt (amúgy is több erre a látnivaló, mint a kanyar-erdő-kanyar-erdő-kanyar halasi úton...).

Forráskút után szépen beültem előre, és felcsendítettem a muzsikát (Zsombóig be se volt kapcsolva). SKA-P: Vals Del Obrero. Nos, miként az várható volt, innentől következett az "ereszd el a hajam" szakasza az útnak, főleg, miután meg lett fejelve egy Metallica: Master of Pupets és Enter Sandman kombókkal. Long Live Rock 'n Roll. AC/DC sajnos nem jöt be a random lejátszásban, az egyedüli Rock 'n Roll Dream meg nem passzolt az ütemezéshez eléggé. Így is megkaptam hátulról, hogy a Fenevadon nincs már több fogaskerék :D

Az út és a táj leírásával nem hinném, hogy érdemben fontos most időznöm, legutóbbi éjszakai túránkon ugyebár erre jártunk majdnem. Persze akkor éjszaka volt és nem láttunk tovább az orrunknál és a lámpánknál. Most ellenben tekertünk az Üllés és Bordány között épített új keróúton (ami máris huplis, biztos felnyomták a vakondok). De, hogy mit lehetne írni a Zákányszék és Mórahalom közötti útról? Hát passz, tanyák, szép földek, megint tanyák, virgoncan futkorászó kuvaszok nélkül.

Ami a lényeg: Mórahalom után most láttuk a pusztai keróutat nappal. Először is, amit mi keróútnak néztünk, az valójában nem az. Mórahalmon belül úgy 10 méterig ki van jelölve, utána következő kereszteződ(get)és után már nem újították meg, akárcsak a Sóstó felőli oldalon. Trükkös, mi meg néztünk a szembe jövő Audi utasaira, hogy mióta értelmezik négy kerékre is a kerékpár utat. Tehát az út a pusztában: szép. Nem olyan optimális puszta, mint a kardoskúti-békéssámsoni, hanem olyan kis takaros, virágos, cuki, pici tanyák, minden olyan kis édi-bédi. Meg kell nézni, nincs mese.

Innentől ismét megszokott úton keresztül be Röszkére, majd a magas úton keresztül be Szentmihályra. Két kérdésem volna. Egyfelől, miért olyan gátmagasságú az a pici út a két falu között, másfelől: miért vannak olyan mókás kis ürgelyukak rajta középen? Röszke után már én se nyomtam annyira, kellett egy kis lassabb szakasz is (a faluban azért még meghallgattam a Metallica: End of the Line-ját), Szentmihályon az első kútnál lefetyelés. 

Mihály után a csigákkal teli, gazzal rusztikusan befuttatott keróúton zötyögtünk be Szegedre. Amúgy logikus: építenek egy autópályát a régi főút mellett, de az azzal párhuzamos még régebbi "főúton" (európai mércével az "út" is eufémizmus erre a műtárgyra) tilos biciklizni, ezért építettek mellé egy szegedi mérce szerinti (=pocsék) keróutat beépített tarackkal és hullámokkal. Vonalas infrastruktúra. Ehhh...  

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr1001204371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása