idő: 2010. április 23, napsütés, gyenge délkeleti szellő, 12 C
nettó menetidő: 6 és fél óra, átlagsebesség: 24km/h, megtett út: 170km
Hála a csodás májusi időjárásnak, már kezdtem magam értelmiségi biciklisnek érezni, aki csak beszél a kerózásról, de egy km-t sem teker. Mondjuk az április elég mozgósra sikerült, így van miről írni :) .
Robertossal kitaláltuk, hogy fel kéne tekerni Pestre. 2009-ben is így tettünk, akkor Lilóval, aki sajnos most nem jött. Délceg fél 7-es indulással kizötyögtünk Szegedről (természetesen az úton), majd ébredezni kezdtem Robi mögött a szélárnyékban. Zsombón megállttunk falatozni a hamburgeresABCsütis objektumnál, majd a forráskúti EU-szimulátoros utat követően befutottunk Csolyóspálosra. Itt már kezdtem ébredezni, lassan és finoman be mertem kapcsolni a 8-as fokozatot, 44-11-re állítva az áttételt. Szép lassan pörög a pedál, míg a tempó szépen araszolgat Robi 24km/h-s utazója fölé. A szellő is jó irányból jött, így szóltam Robinak, hogy találkozunk Majsa határában. Innentől kezdődött a túra zúzatósabbik része (nem, mintha anno nem tettem volna össze a kezem, ha a Vasparipával tartósan hoztam volna ezt a 24-es utazót :P ), Cobríta falta a kilométereket, miközben a muzsika vidáman tutult a fülemben.
Majsában ismét megállás. Innentől az Úr takarékosan bánik a népsűrűséggel, pöccre 20km-enként jönnek a lakottabb vidékek. Szóval táplálkozási periódus (étcsoki), Robitól kapok szép térkép, és a srác centírozott is egy csöppet. Ezután következett az út hátralévő része, egészséges mennyiségű kátyúval. Ismét pár km melegedés, majd Tázlár határában találkoztunk. Ezt követően békésen becammogtunk Soltvadkertre. Nomármost, 2009-ben itten keróúton mentünk, amin most rajta állt egy szép kamion. Keresztbe. Egyszerű ember ilyenkor kimegy az útra, és megkerüli. A még egyszerűbb pedig kint is felejtődik az úton. Ha már így odatették, meghát hátulról jönnek az autók és balra kanyarodni nem egészséges. Aztán meg ismerjük már azt a pocsékságos bicikli "utat" Soltvadkert és Kiskőrös között, és Robi sem azért hozta a centírozós cingogtatósat, hogy a fél nap a csavarkák nyenyerézésével teljen csak azért, mert valakik képtelenek nálunk kerós infrát tervezni építeni, és üzemeltetni. Emellett az úton is voltak szép 60-as táblák. Rakéták begyújtva, onnantól 33km/h volt a leggyengébb tempó, az 53-ason már 38-cal virítottam az egyébként meseszéles úton. Autósék értelmesek voltak, összesen csak egy mentős ciripelt rám, hogy ne csináljak már nekik munkát. Nem került rá sor, lévén kartávolságon kívül haladt el mellettem mindenki azon a mesés, kátyús, nyomvályús főúton. Horvátoknál is ilyen széles, csak az aszfalt némileg folytonosabb :P .
Kiskőrös hagyományosan a mi déli majszolóhelyünk, Lidlinél megálltam, vettem vizet, meg valami táplálékjellegű terméket. Táplálkozási periódusunk végeztével széllel szembe kellett fordulnunk Páhi felé. Mintha ez egyszer már megtörtént volna, csak idén már szép új aszfalton zümmögött a kerék. Az egyszerűség kedvéért bent üdültem Robi mögött, vagy fordítva. Soltszentimre felé kellett elkanyarodni, itt megáll, iszik, Robi átöltözik. Saxon: Red Alert kapcsolt be itt 2009-ben, idén a Storming Newcaprica volt a soros. Tehát találkoztunk Soltszentimre határában. Miután kibukkantam a szubtérből, elnézegettem a romos Texaco kútnál forgalmi ellenőrző rendőrt, és ettem tovább a 80%-os étcsokit. Fülöpszállás felé az eddigi erdős-ligetes-szántóföldes tájék mind nedvesebb lett, én meg lassan kezdtem fáradni. Fülöpszálláson a csatorna hídján pihenve megvártam Robit, majd némi oldalszélben átzötyögtünk Szabadszállásra. Itt pihengettünk egy kellemes órácskát, eszegetve némi májrémes kiflit paprikával. Induláskor derült ki, hogy Robinak megette az út az első kerekét, ugyanis már a szövet is kikacsintott a külső gumin, akárcsak a nyomás. Mákunkra a mellettünk lévő utcában volt egy kerósbolt, így fél óra szöszmötölés után már el is indulhattunk olyan fél négy magasságában.
 |
| Származási hely: CM_2010_tavasz_BP_szeged |
A város után nagyon szép, jó út fogadott minket. Ezen illett volna gyanút fogni, de nem tettük. Az általam olyannyira nem szeretett monoton kiskunsági susnyás-erdős egyszeriben átváltozott kellemesen változatos füves pusztává. Na ezt már szerettem! A horizonton felbukkant két templom(?)torony, a szél ismét jó szögben fújt, így némi kígyózás után csak azért is kilőttem. Sikerült is tartani egy olyan 27-30-as tempót. Mire kezdtem volna kifáradni be is értem Kunszentmiklósra. Amikor beért, Robi mondta, hogy nyugodtan menjek előre. Mentem is volna, azonban az alám kerülő "clearly ancient" macskaköves utat egyszerűen le kellett fotózni!
 |
| Származási hely: CM_2010_tavasz_BP_szeged |
A falu után ismét országút, pisiszünet, és a távoli Dunaújváros sziluettjének fotózása. Utunknak távolban kezdett nagyon furcsa színe lenni, aztán, ahogy közelebb értünk a tüneményhez, már kis zöld tábla is volt a szélén. Belépünk tehát Pest megyébe. Szegedre az emberek "le szoktak" menni, Pestre meg "fel". No, lássuk, mit tartogat nekünk dicső székesfővárosunk? Igen azt, ráadásul nagyon! Innentől kötelező volt a felezővonalon haladni, mert a festék még összetartotta ott az utat. Egyéb régiókban már győztek a természet felszínformáló erői. Azaz minden telivolt lyukkal és rohadt. Nem baj, ezen is lehetett 3-8-ban pirítani, csak az ember markolja szorosan a kormányt, és kukucskáljon hátra, mikor akar arra járni egy autó. Egy ilyen szituáció volt Apajig, ahova már az Epica: The Phantom Agony című ("Do you still exist?") roppant stílszerű nótájára értem be.
 |
| Származási hely: CM_2010_tavasz_BP_szeged |
Itt már beszéltem Sagannal, hogy mi még erre vagyunk. A terv az volt, hogy eltekerünk Ráckevéig, és onnantól HÉV. Ámde, onnan a hév 2 óránként indul, míg Kiskunlacházától a vonat óránként megy. A kettő között meg van valami 7 km. Tehát előre mentem Lacházára felderíteni. Útközben a szorosan markolt szarvak közül a bal nyekkent egyet, jelezvén az út minősége iránt nemtetszését. A vasútállomásra beérvén derült ki, hogy 10 perc múlva jön a vonat. ÁÁÁÁ!!! Jegyet meg a vonaton lehet venni. Szóval mi ér be hamarabb: a vonat, vagy Robi? A srác stílusosan akkor ért be, amikor már a vonat is kellően közel volt, szóval kényelmesen fel tudtunk szállni (végén: kerószállító). Utána megettük/em a maradék földimogyorót. Pesterzsébeten leszálltunk, Sagan már várt minket, hozott limonádét és sütit!!!! Ezt követően a kellemes és ebbe az irányba kiválóan kerékpározható Soroksári úton bezúztunk Pestre. Egy élmény volt :D
