A hegyek többnyire nem egyenletesen merednek az ég felé. Hol meredekebben, hol kevésbé. Persze a sok fától és a szerpentines úttól ezt alig látni. A Várpalotát és Téssel összekötő út unikum ebből a szempontból. Egyfelől hozzávetőlegesen nyílegyenesen megy neki a hegynek, másfelől végig egy füves lőtéren visz keresztül, mintegy 220 méteres szintkülönbséget küzdve le 4,5 km alatt (maga az út egyébként 12 km hosszú, de ez a legmeredekebb rész).
Sok-sok évvel ezelőtt ezen az úton tekertünk el Győrbe teljes felszereléssel. Ezúttal Hajni és Hajnimama roppant kellemes társaságban gurultam fel a csúcsra. Odafelé az út 30 percig tartott. A 10-8 km/h-s tekergetés közben lehetőség nyílt a csodás panoráma és az út szélén növekvő virágok megcsodálására. Három, 10%-os lejtő is van ezen a szakaszon, így nem árt résen lenni.
Lefelé azonnal 3-8-as fokozatba kellett kapcsolni a stabilitás fenntartása végett. Az útvonal sajátosságai miatt nem kellett a Bükkben megszokott ívfelvétellel foglalkozni, azonban a 6 órás irányt végig figyelni kellett, mivel biztonságosan csak a sáv közepén lehet haladni (az út szélén túl sok a folt, a felezővonalat pedig nem szabad megközelíteni). Hamarosan átléptem a 40km/h-t, majd tovább gyorsultam 50 km/h-ra. Szerencsém volt, mert összesen csak két autót kellett elengedni, miközben ezzel a tempóval haladtam. A hátszél miatt ezúttal elmaradt a küllők hörgése, ellenben a szélre nagyon is vigyázni kellett, mivel egy átlós átfújás könnyen destabilizálhatja a pályát. A fékekkel nagyon nem foglalkoztam a 10%-os szakaszokon, vagy előtte lassítson az ember, vagy utána, közben jobb, ha az ember két kézzel kapaszkodik a kormányba és gyakorolja a kiállást. Minden esetre a végeredmény roppant kellemes lett. 7 perces menetidő, 41 km/h-s átlagsebesség (a Józan hegy mellett már 40 km/h alá csúszott a sebesség), 61 km/h maximális tempó.
