Bármilyen hihetetlen, Svájcban vannak magyar ésszel felfogható magasságok és síkságok is - ahol ismét szembejött régi jó barátunk, a szellő. A nyári osztrák-svájci kéjutazás gyönyöreit a már tárgyaltam a Linz-Salzburg és a Feldkirch-Zürich posztok során. Röviden és tömören: országúti kerékpározás arrafelé arról szól, hogy kiszemeled az út szélén a fehér csíkot (vagy Svájcban a nyílt kerékpársávot) és élvezed a tájat, plusz menekülsz az esőfelhők elől (2012-es paradoxon: ritka száraz év volt, és ritka sokszor sikerült szétáznom). Szóval semmi pattogás, lyukkerülgetés, búvárkodó kaja visszagyömöszölése, stb. Figyelem, tudományos megalapozottságú poszt következik, mely Newton törvényei mellett kitér a B+R kálvinista és lutheránus értelmezésére majd a kötöttpályás elővárosi közlekedés istenítésével zárul.   

Nagyobb térképre váltás

Aarlberg. Előző nap Hajnival sétálgattunk hazafelé, amikor gondoltam, találok egy rövidebb utat, melynek eredményeképp egy idő után valami park és egy erdő között találtuk magunkat egy autópálya felüljáró tetején, szembe a Bern vége és az Aarberg X km táblával. Ebből adódóan egyszerűen muszáj volt megnézni, hová is vezet ez az út. Továbbá mindennig csak a német nyelvterületén voltam Svájcnak, jó lenne már némi pötti Frankreich is végre - lássunk már egy kis bagettbe öntött kultúrát, na. Papíron mondjuk a Vörös és feketéből ismert Besancon sincs messze Berntől, de egyfelől közben van némi pucoktúrás, másfelől ki nem állhatom azt a könyvet.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Reggel ki is libbentem a kolesz alagsorának hátsó ajtaján (Svájcban közismerten magas az egy főre eső atombunkerek száma), kereszteztem a vasutat, majd ráfordultam a 10-es főútra. A szokásos "júj főúton vagyok", "júj, autók" gondolatok kapásból mentek a kukába - Pál és a kifli esete tökéletes illusztrációja ama rögvalóságnak. A csodás főutat elég gyorsan el is hagytam a Eymattstrasse kedvéért, az erre-arra kanyargó Aare folyó(cska) ugyanis megint szembejött. Sőt, itt ki is szélesedik és lesz belőle egy Wohlensee. Az Aare elég sok tavon folyik át Rajnáig vezető útja során: Brienzersee-Thunersee-Wohlensee-Bielersee - szegény berniek mondjuk így is szomorkodnak, mert ebből nekik egy sem jutott :'''((( .
A híd után tovább kellett tekerni a nyílt kerósávon egy körforgalomig, ahol balra fordultam, követve a kerósoknak kitett akárhanyas számú Aarberg táblát. Az úttest két sávosból hamarosan egy sávossá szűkült, a bal oldalon pedig csodás rálátásom volt a tóra. Az utca roppant kifejező módon a Hofenstrassen nevet kapta, ebből fakadóan mind rurálisabb lett a vidék. Zöld legelők, fából ácsolt muskátlis házak - ha most beteszek egy osztrák fotót fel sem fog tűnni a különbség :)

Származási hely: Alpbach

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Az alsó Svájc. Na ugye. :) :) Ahogyan az minden vízfolyás mentén történni szokott, az út elkezdett kitartóan felfelé kapaszkodni a tó 500 méteres tengerszint feletti magasságáról, majd egy fenyőerdőben találtam magam.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Próbáltam fotózni, de ilyen magas fenyőfákat nálunk tűzépen se látni. Hamisítatlan fenyőillat. Érdekes, hogy milyen különbség van az alpesi fenyőillat és a dalmáciai fenyőillat közöt - köze sincs a klotyóillatosítóhoz vagy a fűrészáruhoz. Kicsivel később, 40 méterrel magasabban ki is bukkantam a fák közül. Landwitschaft.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Na most jöhetnek a közhelyes képek. Ezt a vidéket igen intenzíven művelik, hol egy szántót, hol egy rétet talál az ember, erdők csak elvétve fordulnak elő. Az egész Seiebergwald névere halgató bucka alig nagyobb 840 méternél, ne vicceljünk már. Innentől rákanyarodtam a kétsávos országútra. Az itteni tanyavilág számos sajátossággal rendelkezik a már említett csodás faépületeken túl. Ott vannak pl a fagyálló muskátlik, a virágos előkertek-dézsák-minden. Továbbá nincs kuvasz. Ellenben a gané pont ugyanúgy egy helyre van borítva, mint bármelyik tesztességes alföldi helyen - semmi beton, meg miegyéb. További specialitás még az épület előtt elhelyezett itató, amelyba folyamatosan ömlik a friss forrásvíz (?), már amenyiben nincs teleültetve az is muskátlival. Ezekkel kapcsolatban kissé bizalmatlan voltam, mert némelyikből hosszú kékes-zöldes taknyók csüngtek ki, ami  akár réztartalomra is utalhat. Az országút hol jobban, hol kevésbé emelkedett. Ennek folyományaképpen előállt a hegyi szakaszokra jellemző optikai csalódás, miszerint az ember már-már lejtőt lát maga előtt, miközben továbbra is felfelé kell másznia. Az 1.0-ás szemgolyó és az izomzat által begyűjtött infromációk közötti ellentmondást hátrapillantásokkal oldottam fel - igen, továbbra is felfelé megyek.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Idefent találtam orvosi rendelőt, protkógyártó szakembert, iskolát, de a kedvencem a kálvinista leleményességet tükröző "Dorf jobbra" tábla volt. Igazi B+R parkolóval.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Lesz majd poszt a finnországi élményekről (ahogyan a japániakról is) egyszer csak, de kontrasztként hadd szúrjam be az ottani B+R-t, meg linkelek egyet a szegedi változatra.
SS
Nagyobb térképre váltás

Szóval, így nézett ki a finn változat, csak képzeljetek mögé még havat, legyen sötét - na pont úgy néz ki az év egyik felében. További sajátosság, hogy a helyi "kölcsönbicikli-rendszer" következtében könnyű a buszmegálló mögé "ejtett" kétkerekűekkel találkozni. Miután elolvadt a hó. A pletykák szerint a színház mögött tavasszal több, mint száz kerót szedtek össze a helyiek :) . Összefogalva: a kálvinisták B+R-je a pucoktúrás tetején lévő névtelen falu helyközi buszmegállóját köti be a civilizáció áramába, a lutheránusok B+R-re dettó, csak itt nem ismerik a dombot, ámde mellékelnek egy halom elvihető bicajt is a sötétség, a hideg és a minőségi metál mellé. Szegeden meg gyere be a falu peremére és tömegközlekedj a maradék 3km-en. Igaz, mi nem csak az óra állásából ismerjük fel a napszakokat. Problem?

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Térjünk vissza a gyönyörök birodalmába: kifogástalan aszfalt, út szélét jelző fehér csík. Ez volt az utolsó magaslat, amit meg kellett mászni. A hupli mögött két dolog lakozik: lejtő, ami triviális, és szembeszél, amire a fotón látható felhők formájából is következtethetünk.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

700 méteres magasságról indult a móka (200 méteres relatív magasság a tóhoz képest - ehh, ez alig domb!), szokás szerint az 1.0-ás szemmel lenyűgöző panoráma fényképen közelsem mutat olyan jól, de az a tócsa a felső képen a Bielersee, az alsó képen pedig a Lac de Neuchátel pillantható meg. Valahol ott búvik meg az apróbb Lac de Morat (fejben toljunk össze másfél szegedi Fehér tavat, na pont akkora) is, de az csak szabad szemmel látszódott.

Nagyobb térképre váltásÉrthető okokból völgymenetben nem igazán értem rá fotózni. Gyorsul-gyorsul, szerpentin erre-arra. Jaj de szép balra, gyorsul 50 fölé, légfék, hátsó fék, ideális ív sávon belül. A Mülitalnál lévő visszafordítónál aztán bekövetkezett az, amitől minden kerós tart: elégtelen fékteljesítmény és Newtonbácsi miatt folytattam az utamat egyenesen előre az előzékenyen odaépített tanyasi úton. Lássuk akkor a hibákat: a visszafordító előtt volt egy hosszú, 700 méteres szakasz, amiről 90 fokra jobra kellett fordulni. Ezt a hátsó fékkar megrántásának-elengedésének ismételgetésével (=manual ABS) sikerült is végrehajtani. Ezt követően viszont a következő 250 méteres szakaszon még meredekebb lejtőt és egy előző személygépjárművet kaptam ajándékba. Nincs is ezzel baj, azonban az autó a lejtő utolsó harmadában ért utól (nézzétek meg a fenti google mapsos képeket, látható, hogy a fotózó autó itt is meglepően lassan éri utól a kerékpárost), amikor nekem már bent kellett volna lennem a sávközépben, hogy utána legyen elég helyem a centrifigárlis erőnek engedelmeskedni. Egy ilyen anyósnyelv esetében eleve kritikus, hogy mennyire képes a helyzetiből mozgásivá vált energiát az ember hővé alakítani - anélkül, hogy a gumik megcsúsznának. Sokezer kilométerrel a hátam mögött itt most sikerült elkövetni azt a hibát, hogy ügyetlenül rárántottam a hátsó féket a manualis ABS során. Montinál ugye ez lényegtelen, mert a hernyós guminál sokkal nehezebben megy el a tapadás, de virsliguminál ez azt jelentette, hogy innentól egyenesen csúsztam jó sok métert. Tessék, itt a fizikai háttér.

"foci meccsen, tüntetésen tekerésen
fizikából legyél résen!" (Belga: Fizika)
Tehát csak ésszel és tudományosan. A linkelt munka további haszna, hogy rámutat: ugyanakkora sebesség esetén a nehezebb kerékpáros jobban gyorsul / kevésbé lassul. A könnyebb versenykeró esetében pont ezért lenne elméletben elegendő a gyengébb fékteljesítmény is, mert nem gyorsul olyan riasztóan, mint egy megrakott Cobríta/Vasparipa, ahol a fékkar legfinomabb kienegedésére is ördögi erők szabadulnak el. Vegyük a Bertalan-híd példáját: a könnyű és csekély gördülési ellenállású vassal simán fel lehet rá fötörni, ámde lefelé a sebesség aszimptotikusan közelít 50km/h felé. Vas Paripával Orosházán a Szent István úton mentem 12 éve 46km/h-val, ami sokáig rekordnak számított. 

Ha még mindig nem tiszta: az alábbi oktató videóban tessék megnézni a 13:41-nél kezdődő, részt a szabadon eső macskákról. Az ott ismertetett "végsebességre" ("terminal velocity") nem érdemes szerpentinen építeni, mert lehet, hogy egy kezelhető szinten "tapad be" a sebességünk, de attól még el fogunk szállni a kanyarban.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Aarberg. Cuki kis patak, fahíd, templom és kevesbb ember, mint Csorváson. Itt kellett dönteni, hogy a továbbiakban a közelebbi Bienne, vagy a távolabbi Neuchatel irányába tekerjek-e. Nösátel mégis csak jobban hangzik, és arrafelé útba esik "Ins" falu is, márpedig eddig sosem voltam olyan településen, amit egy billentyűről neveztek el :) . Tehát ismét átkeltem az Aarén, és elindultam egy roppant lapos vidéken, igencsak bosszantó szembe-oldalszélben úgy, hogy a vizem igencsak fogyóban volt.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Ezt a síkságot nagy valószínűséggel az Aare töltögette fel szépen lassan, mire napjainkra már csak néhány korábbi ~60 méteres magaslat emelkedik ki a tájból. Ezeket mindenféle erdőknek nevezik (Holewald, Grosswald, Grammetwald), és az út szépen ott kanyarog a szoknyájukon. A szél na az nagyon rosszul esett.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Ins előtt meg is álltam fotózni egyet. Sőt, poénból a 10-es út mellé rakott mezőgazdasági múrván tekertem a 20km/h-val. És még ez is jobb volt, mint az otthoni borzalmak :P Háttérben Neuchatel hegyei. Gondolom, már érthető, miért nem mentem átal Bözánszonba.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Ins. Az utolsó német ajkú falu. Főtéren itató, amiből már igencsak fel kellett volna tölteni az 1 literes palackomat. Itt is kikukucskáltak zöld taknyóék a csapból, így inkább eggyel odébb álltam meg utántölteni. Csoki is elfogyott.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

Érdekes volt látni, ahogyan a korábbi német kiírások hogyan kezdtek el vegyülni a franciákkal. A hivatalos német kiírások, utcanevek mellett egyszercsak megjelentek a francia autómosók, boltok, majd a két nagy tavat összekötő csatornán túl már ott lobogtak a kettőskeresztes francia lobogók és elhagytam Bern kantont.

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

A csatornán itt még nem keltem át, mert a kerósokat itt az irányító táblák leterelték, és a vasúti hídnál volt egy keróút kialakítva. No itt először nem vettem észre a spirális felhajtót és rutinszerűen haladtam tovább előre. Ezt valószínűleg olyan meggyőzően tettem, hogy az imént leelőzőtt három kerós is jött szépen utánam. Aztán az aszfaltozott kerós-mezőgazdász útból lett egy parkoló, majd mind keskenyebbé váló ösvény. Amikor már egy jókora fatörzs is elzárta az utat, jobbnak láttam visszafordulni. 100 CHF-es mosoly a mögöttem feltorlódott, kissé tanácstalan társaságnak és tipli vissza a hídhoz. Híd (Zihlbrücke) tövében még kis feltételes megállója is van az S5-ös S-Bahnnak és a fribourgi pötyivonatnak. Villamos vontatás, elővárosi Flirt. Egy 32 ezres és egy 137 ezer fős város között. És akkor még valaki megkérdőjelezi a Vásárhely-Szeged (47/170 ezer fő) tramtrain ötletét...

Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

A francia oldalon elég zegzugosan vezették a kerékpáros útvonalat, szép széles volt és alaposan kimódolt, de ennél kanyargósabbra csak a szőregi rémséget sikerült építeni. A lehetőségeket itt mondjuk erősen behatárolja az a tény, hogy a terep igencsak meredeken emelkedik, így a tópart minden flik-flakkolását le kell követni, ehhez jön még a hol felszínen futó, hol föld alá rejtett autópálya, meg a mellette/rajta futó főút közelsége. Legviccesebb az egészben, hogy később pont a vasúti pályaudvar alatti helyoldal mélye rejti az autópályát.

Maga a város nem túl elragadó. Vagy csak nem a megfelelő irányból érkeztem, de még fel is kellett mászni a vasútállomáshoz is. Ettől persze még el lehet karistolni errefelé is, erre diszkréten utal néhány jacht kikötő, meg az errefelé is megálló TGVk. A tervek szerint eredetileg vissza akartam fúvatni magam a széllel Bernbe a 10-es főúton, de ez a röpke 60km eléggé kifárasztott. Jegyvásárlás: kerónak ismét az univerzális napijegy, embernek pedig a két település közötti jegy. Automatából, kártyával fizetve. Majd betérés az alagsorban található bagettes boltba, hogy egyek is némi pötti Francözisch sonkás szendvicset. Ííízletes :)
Mellettem ott parkolt a fribourgi pöttyös vonat. Másnap Hajnival áttömegközlekedtünk oda. Mindenkinek csak ajánlani tudom azt az ékszerdobozt. Hatalmas ékszerdobozt. Ugyanis van egy bődületesen nagy óvárosa a patak egyik partján és egy kisebb, ámde alacsonyabban fekvő még óbb városa és egy vára/kolostora a túloldalon. Meredek és szűk kis utcácskák és olykor kissé tanácstalan és eltévedt túristák mindenfelé. :) A francia nyelvterületen sem bonyolultabb a boldogulás, mint a németen. Angolul itt is tudnak, fagyit is olyat kaptunk, amit kértünk. Csokiból mondjuk durvábban el vannak eresztve. A változás annyi, hogy a vasúttársaságot itt SBB helyett CFF-nek rövidítik, a Gare pedig pályaudvar. Imádom :)
Muzikális aláfestésnek pedig következzék a Symptom of the Universe a Sepulturától: