A "Rezgő Bajusz" hadművelet keretében - kiképzési és társasági élet élési célzattal - elvonatoztunk Gyulára, ahonnan Sarkadon-Sarkadkereszttúron-Nagygyantén-Zsadányon át tekertünk fel Komádiba (54km), majd Komádiból Vésztőre (21km). Gyula elég szépen fel lett újítva (már a legutóbbi Szeged-Komádi túránk alkalmával (186km) is 2007-ben), a belvárosban végig gyalogos-kerós övezetben sikerült haladni, miután Hajninak még sapkát is be kellett szereznünk. A helyiek szeretik a térkövet, de le is tudják rakni. A szökőkutakat is szeretik :D . Sarakad felé az út némileg forgalmas a román határ miatt, de én inkább egy kis hátsó utcához hasonlítanám, amin olykor jönnek autók is. Amúgy nagyon cuki, már az elején átmegy a Fehér Körös fölött egy másfél sáv széles híd, majd még egy hasonló szegecselt-rácstartós szépség a Fekete Körös fölött. Onnantól van kerékpárút is. Ez középen csíkban néhol szépen zöldül, de legalább egyenes az aszfalt. Az út mellett innentől végig íncsiklandozó kökénybokrok kéklenek. A dobozi bekötőútnál van egy hatalmas gyümölcskereskedés sok finom dinnyével meg zebrával. Sarkad nevezetességei közül kiemelném a MOL kutat, ahol kulturált körülmények között végezheti az ember folyó ügyeit. A kerékpárút a városon belül is folytatódik, csak jobb minőségben. A térkövet csak elvétve erőltették, a forgalom rajta elég jelentős. Sarkadkeresztúr felé az út forgalma nulla, a minősége viszont meseszép. A szembeszél némileg erősödött, de az "Operation: Carrier"-re történő teszteléshez szükséges 20km/h átlagsebesség miatt nem igazán érintett a dolog. A hátra tornyozott sátor, 2 hálózsák, nyeregtáska miatt amúgy is volt egy egészséges lendülete a Cobrítának. A településre érve (én már meg nem mondom, hogy város-e, vagy sem...) príma minőségű kerós járda, meg keróval behajtani tilos arcátlanság. Alapsebességünk miatt nem sértődtem meg különösebben ezen, de egyébként nevetségesnek tartom az autóforgalom hiánya miatt. Innentől jött az igazi pusztai szakasz. A vidék jellegzetessége a bokros-füves-fás ligetes elrendezés, legfeljebb az összetétel változik. Ez változik a klasszikus művelésű területekkel. Érdekesen keverednek tehát a kardoskúti, szentesi optimális puszták és a Bodrog-közben és Salföldön megfigyelt ligetek jellemzői. Az útvonal két lakott vidéken halad át Zsadányig: Újtelepen és Nagygyantén. Utóbbinál szép park van a faluközpontban (merem remélni, hogy az :D ), és itt is csodás, frissen kékre festett közkutak várják lágy vizükkel az utazót. Ezt követően több lépésben fordul az út kelet felé. Az utolsó kanyar után olyan, mintha az út végén híd volna, de pusztán a felhők és az út széli fák sajátos játékának lehettünk tanúi a füvessé váló vidéken. Zsadányon is nyomot hagyott a járdapótló kerékpárútépítszet. A falu elhagyása után az út ismét északnak fordul, és látható válik a komádi tv-torony. A megyehatárig füves pusztán, majd szántóföldek mellett haladunk. A látóhatáron lévő fás csík már a Sebes Körös ártere. A vasút keresztezése után jön a híd (két sáv széles!), majd némi töprengés, miszerint a túloldalon nagyobb lélekszámra számítottam. A csalóka kanyar után már valóban ott a VÁROS. Iszonyat széles és sima kerékpáros-gyalogos járdával (és nulla autóforgalommal). Másnap, egy rendkívül finom körömpörkölt, némi hússütés, lángosozás, gulyáslevesezés és palacsintázás után felkecmeregtünk a keróra, hogy aztán mozogjunk is egyet. Az ember új tapasztalatokra tett szert: miszerint létezik olyan település, ahol városnapon lévő populáció szignifikáns hányada alacsonyabb 175 cm-nél - illetve egy növekedésben lévő cica képes éjszaka keresztben átmászni a sátor belső rétege fölött... :) A szelet ezúttal a hátunkba kaptuk, kellemesen lehetett adagolni neki a 22, majd a 23, 24 km/h-s sebességet, hogy lássa az ember, mit bír a Hajnika. Szépen bírta, és nem esett ki egyszer sem az alakzatból. Ügyes - rájött, miért jó, ha az ember szélárnyékban üdül. Az út ismét csodás. Új és sima. A vidék lágyan hullámzik, amire a 22 és 24 km/h között fluktuáló sebesség is utalt. Kótpusztai kereszteződésnél vannak a műholddal is látható nagy kupacok, amelyek olajtárolóként funkcionálnak (fedőneve: "Pipagyár"). Ezt követően ér be az ember Vésztőre. Az állomáson itt is roppant finom az ivóvíz. További érdekesség, hogy a Vésztő-Gyula vonalon valamiért a hagyományos Bzmot mellett Btzx (Interpici) kocsik is voltak helyjegy nélkül, működő légkondikkal. Ennek az előterébe pakoltuk be a három kerót.
