Pitymákol a zsendice -- Makó-Orosháza

| Címkék: orosháza keró makó |

Makó határától - Orosháza központjáig:
1:43 menetidő
47 km távolság
27,3km/h átlagsebesség (Tótkomlós után a totális déli hátszéllel 33 km/h alá nem ment az óra)

46,5 km/h maximális sebesség (volt egy kutya az út szélén, oszt meg kellett nyomni - hátszélben kissé túl is lőttem a célon). 

 

No, és akkor a részletesebb úti beszámoló:

1. Makó trükkös város
Építettek szép keróutakat össze-vissza, így aztán lépre is mentem - ahelyett, hogy a megszokott útvonalon át a belvárosban lyukadtam volna ki, annál keletebbre kereszteztem a 43-ast egy körforgalomban, majd újabb sajátos megoldások után egyszer csak egy temető után azt láttam, hogy én kelet felé tartok mind kevésbé bizalomgerjesztő vidéken (inkább nem vártam meg a "belépőket megehetik" táblát). Fordulás vissza, irány észak (reggel 9 előtt ez könnyű), keresni kellett két egymás melletti templomtornyot, mivel ott kell keletnek fordulni, ha a belvároson át jön ki az egyszerű honpolgár. Addig mentem hát a Hosszú utcán (ezt is megtanultam),  amíg meg nem láttam a tégla-piros és malter-szürke tornyokat egymás szomszédságában. Öröm és boldogság, Tótkomlós felé vezető útra ráfordul.
 
2. Echte Ungarische Pussta
Első szívás: régi mp3 lejátszóm, ami többnyire a kombinált fogó társaságát élvezte az elmúlt hónapokban, feldobta a pacskert (még a nagy árvíz idején vettem :(: ), szóval muzsika nélkül kellett hozzálátni a rónaságnak. Fülhallgatót így is illett bedugni, mert az első 27 km-en oldalszelet vártam, ami könnyen vezethet megfázáshoz, ha nyilva az ember füle. És nincs rajta sapka - lévén azt otthon hagytam a 14 fokos februári hőség tiszteletére. 
A hátulról jövő oldalszélben gyöngéd oldalazást alkalmazva haladtam előre Makó-Rákosig az első 10 km-en különösebb esemény nélkül. A tökfalu (4 ház, 2 kocsma, 1 kereszteződés, 1 közkút - ez utóbbi miatt stratégiai jelentőségű ojjektum) előtt 2 km-re szél felé fordult az út, így 8-as fokozatról vissza váltottam 7-re, és 26 km/-h-ról 23km/h-ra lassultam. Kútnál lefety-lefety, finom, jéghideg vízből két korty. Nyeregbe vissza. Itt már hátulról jött a szél, lehetett osztani neki masszív 28 km/h-s sebességet,  megtáncoltatva a hátulját, hogy jobban menjen. 
Megyehatárnál két probléma akadt. Egyik, hogy onnantól több lyuk volt az úton, mint egy mezei trapistán, másfelől kanyarodott az út, így kaptam masszív oldalszelet a fátlan pusztán. A táj gyönyörű (lapos, széles, megkapó megvilágítás, kis vizes élőhelyeken fodrozóik a víztükör, a kutyák pedig lusták, autóból 2 db előzött az egész 17 km-en). Igazi hajó-hangulat vette kezdetét. Első lépésben az oldalszél balra döntött, az út közepe felé, ezt kompenzáltam a második lépésben egy kormánymozdulattal és jobbra döntéssel. Majd ismét egy, majd kettő... Hogy ne legyen túl monoton, lehetett kerülgetni sok szép mosolygós kátyút. Mivel forgalom errefelé nincs (én még nem láttam), a sűrű hátranézés mellett remekül folytathattam eme helyigényes, ámde roppant energiatakarékos haladásomat. 
 
3.Ereszd el a hajam:
Tökkomlós végében ismét ivászat (három korty víz) 10:00-kor, illetve pozíció megadása. Innentől jött a "finom rész", a tökéletes hátszél birodalma. Képzeld el, hogy az úton haladva elcsendesedik körülötted minden. Nem fütyül a füled és a sisak , és nem hallassz mást, csak a kerék zümmögését az aszfalton. Ellenben hallod a fákat, ahogy mellettük elhaladva áthurrog az ágak között a szél. 33km/h volt az a sebesség, ami fölött már ismét ki lehetett lépni a csend birodalmából. Persze Kardoskútig önmagában az is elég volt, hogy kapaszkodjak a kormányon lévő szarvak tetejébe, és határozott mozdulatokkal elkerüljem az úton tátongó méretes lyukakat, sűrűn hátrasandítás mellett fenntartva a jobbra tartást (itt már azért van forgalom). 
Egyedüli kapcsolatfelvétel egy út mellett ácsorgó kutyával történt, ő rámmordult, én visszamosolyogtam, és reflexből odanyomtam neki. 33km/h-s sebesség mellett mondjuk ez alapvetően felesleges volt (30-nál már nem is jönnek az ember után), de a reflexek már csak ilyenek, így azonnal elértem a bűvös 46-os maximális sebességet, amit utána visszacsökkentettem mindenféle KRESZ-re, szerkezeti és pályastabilitásra való tisztelettel.
Kardoskútnál nem volt célszerű lemenni a keróútra, mivel ha 30 km/h fölött pörgeti az ember a lábát, akkor ebből a tartományból túl gyorsan kilépve (majd visszagyorsulva) fennáll a combizom-görcs veszélye (volt szerencsém hozzá két éve, jobb lábbal tekerhettem is 70km-t utána...). Az út széles volt, én pedig pokoli gyors, szóval ne járdázzunk. Orosházán szintúgy. Központba beérve csökkentettem vissza a tempót először Tótkomlós után, majd érzékeltem az egy cm-s játékot a hátsó kerékben (nembaj, kibírta az utat, ez a lényeg, hétfőn irány szervíz). 
 
Összegezve: nagyon szeressük, ha már február elején pitymákol a zsendice! Don Feldertől szívesen meghallgattam volna közben a "Takin a Ride"-ot, de inkább hátszél, mint Heavy Metal :D Ja, és elégettem valami 900 kalóriát az óra szerint - bár ez gőzöm sincs, ok, vagy kevés, mert így is, úgy is bevágtam egy rahedli sütit utána :D 

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr30929290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása