Cobríta és Lidérc kalandjai

110km, 4:20 
Bár előző nap a Beszkidek megmászása során nagy szerencsénk volt az eső hiányával, Breclav felé már nem voltak különösebb illúzióink: itt bizony ázás lesz. Előzetesen mindenféle bonyolult terveket eszeltem ki útvonal gyanánt, de végül győzött a józan ész és onnantól, hogy Oktrovicénél elérük az 55-ös főutat végig rajta maradtunk.

157km, 6:52

Kétféle túrázás létezik: a romantikus andalgós és amikor darálunk ezerrel. Egy több napos 100km fölötti túra viszont rendes aszfaltot igényelne. Ilyen pedig csak Szerbiában, Romániában, Ausztriában, Svájcban, Horvátországban, Szlovéniában és Csehországban létezik. Emberi számítás szerint kiejtve az eurót és tengerpartot használó országokat, valamint csak Csehországra koncentrálva magától értetődik, hogy hová is kell menni. Tökéletes túránk során előbb kivonatoztunk a lengyel-cseh határ mentén fekvő festői Karvinába, majd négy nap aklimatizálódást követően hozzáláttunk, hogy a Beszkideket legyűrve végigguruljunk a cseh-szlovák határ mentén az osztrák-szlovák-cseh hármas határig, majd Pozsonyon keresztül eljussunk a Rajkán várakozó vonathoz.

Az elmúlt napok esőihez képest az ég közepesen borult, 15 fokkal. Az útvonal pedig változatos: az első 50 kilométeren egy dombvidéken kell átkelni, majd az Ostravice-patak völgyét elérve haladunk előre, ahol Ostravice-falu után elérjük a Beszkideket. Innentől egy 30 kilométeres mászás kezdődik egészen a cseh-szlovák határig, ami valahol 890 méter körül helyezkedik el, majd a Vsetinská-patak völgyében zúgunk lefelé 30 km-t. Ezt követően még át kell másznunk egy bő 520 méteres hegyen, majd a Drevnice völgyében ereszkedni Zlinig. Maga a távolság bő 150km, ilyen túrák szoktak lenni. Meg olyan is volt, hogy hegyet kellett mászni (Bakony, Bükk, Pilis). De folyamatos mászókázás, a végén még egy huplival, na olyan csak az ősidőkben, Lacival, Miskolc és Gyöngyös között volt.

Származási hely: Karviná Fotók

2014 őszén volt szerencsém három csodás hónapot tölteni a Sziléziai Egyetem Karvinában található Business Schooljában. A monetáris politikai eszköztár és az extrém devizaárfolyam-változások tanulmányozása mellett az egyre rövidülő napfény mellett volt időm néhány túrára is. Eleve kedvezőtlen időjárásra készültem, így a Boti keze nyomán feltámasztott Cobrítát vittem ki vonattal az akkor még létező közvetlen Budapest-Varsó EC-vel, egyszeri átszállással Ostravában. 

Származási hely: Karviná Fotók

Karvina 3 kilométerre helyezkedik el a lengyel határtól, a határt egyébként jelző Olse-folyó folyásirány szerinti jobb partján. A környéken még mindig üzemelnek a mélyművelésű szénbányák - ezek táplálják a hőerőművet a szomszédos Detmarovicében - valamint számos víztározót találni. Albrechtice után található a Terlicko-víztározó, eredetileg ide jöttem volna, hogy utána Cesky Tesinen és annak lengyel testvértelepülésén, Cieszynen keresztül visszatekerjek Karvinába.

11 óra és 161km; 10 óra és 135km
Lássuk, hogyan boldogul az előző poszt bevezetőjében emlegetett könnyűlovas stratégia és Kőszeg-Szeged távon! Egyik egyetemi kollégám a legendárium szerint egy augusztus 20-i napon eljátszotta a balatoni indulás, szegedi tűzijáték Bordányról megnézése játékot mezitlábas országútival, nekünk ellenben két napunk volt erre a mutatványra - és 5 nap tekerés meg sátorban alvás után már nem voltunk ennyire vitézes állapotban. Reggel feltápászkodtunk, Robi rendkívül találékonyan begyűjtötte Boti meglovasított telefonját míg én bebootoltam, majd 10 órára megreggeliztünk és Botival elindultunk Paks felé. Férfiasan bevallom, a Balaton déli part megéneklésébe eddig mindig beletörött a bicskám. Gergővel sok-sok éve egyszer már megkerültük, de akkor is az volt a bajom, hogy képtelen vagyok megjegyezni, mikor hol jártunk.

80 km, kb 6 óra alatt (pizzával, miegyébbel)
Előző este 9-kor kezdett észak felől villámlani az ég, majd lecsapott a vihar és másnap délig kitartott. A sátor szépen bírta, mi meg kipihentük végre magunkat. Csak az volt a kérdés, mikor tudunk elindulni. Egy órakor a radarképen látszani kezdett egy jókora rés, amibe kényelmesen be lehetne állni (kelet felé fújt a szél) a Balatonig. Más kérdés, hogy elindulni csak 3 után sikerült - itt egyszerűen két iskoláról van szó: van az andalgós turistáskodás, amikor az ember magával hordja a fél lakást és nem megy nagyokat, de azt alaposan - meg van a "tekerni jöttünk", amikor minél könnyebb felszereléssel daráljuk a kilométereket. Egyik sem jobb a másiknál, kombinálni viszont nem szerencsés. Itt most szerencsénk volt, mert nem jött újabb zivatarsáv. Személy szerint van egy másik problémám a minden 20 kilométeren megállunk egy órát stratégiával: elfáradok tőle. Alföldön hozzászoktam ahhoz, hogy egy Szeged-Orosháza távon megállok a Tiszánál forgalmi okok miatt, Vásárhelyen inni, majd Orosházán. Az izmok a még Szegeden bemelegszenek, beállok egy sebességre és utána az marad végig, a megállók pedig 10 percesek. 100km után, ha az ember már megdolgozott érte, akkor jöhet egy fél órás pihenő (pl Fehérvár felé Kiskőrösön), meg utána már igény is van 20-asával megállni, ha van hol, de az ember érezze, hogy mozog A-ból B-be. De ez csak az én nyünnyögésem, mert a Kisrákos-Keszthely szakasz maga volt a Máámor! Az előző szakaszoknál az élvezkedés-faktor jellemzően valamilyen osztrák, illetve hegyvidéki terroirhoz kapcsolódott, de itt volt élvezetes kerékpárút (igen!), majd egy Landstrasse minőségű főút, ami a 76-os névre hallgat.     

80km, egész nap
Éjszaka esett, így tesztelhettük a Lapu Gergő (hálás köszönet érte!) által számunkra Pestről szervírozott Velotech-táskák vízállóságát. Nos, ha az ember a felső kofferra rendesen behúzta a cipzárt és ráhajtotta a fület, akkor zárt, ha nem (mint ahogyan én tettem), akkor nem. Az alsó részek pedig tökéletesen szárazak maradtak. Kapuváron amilyen akkurátusan vízhatlanítottunk mindent szunya előtt, nos ezúttal még a sárga esőponyvát sem tettem fel, pedig nappal az mindig rajta volt, hátha esik. Bónuszként a napszemüvegemet sem találtam, így Robi kör alakú design-cuccában nyomtam, hogy lássak is valamit útközben.

Lidércmódból is megárt a sok - avagy: szép jóreggelt! :D

Később, a Balaton déli partjánál egyszer csak kikukucskált a kétrészes táska közül, szóval nagyon ügyesen pakoltam én el Kőszegen este... A táskáról még csak annyit, hogy 3 hónapos külföldi kitelepüléshez is elég volt az űrtartalma, ha az embernél van még egy gitártok és a laptophátizsákot felpókozza a rakomány tetejére (visszafelé meg majd kiderül).

90km, kb egész nap, magyar horror - osztrák menyország
Hét napig vágtázni folyamatosan. Igazából nem az első napi 180 kilométeres Szeged-Fehérvár szakasz a nehéz, mert az bármikor összejön Lidérccel. Nem is másnap a Bakony átmászása, majd a szembeszél a Kisalföldön. Hanem az, amikor harmadnap is fel kell mászni a bringára és folytatni a darálást. 2014 augusztus 12-én reggel kiszivárogtunk a sátorból, az ember vett még egyszer egy jó kis forró fürdőt, miközben gyanakodva nézegette a szürke felhős eget.

150km, ~12 óra
Kis hibahatár mellett hajnali 5-6 magasságában indultunk el Fehérvárról Botival és Robival Lidérc, Enterprise és Alejandro hátán (Katinak és Lacinak hálás köszönet a vendéglátásért! :) ). Nagyobb hibahatárral ki is keveredtünk egy órával később a városból, miután megmutattam a fiúknak Palotaváros rétjét (átlagosan jó irányba mentünk, csak kicsit mellé), majd GPS segédlettel felleltük a beszédes nevű Balatoni utat, majd a körforgalmakon keresztül rálépünk az Úrhidai útra. Ezek a körforgalmak akkor épültek, amikor egy másik Robival (Papp Robival és nem Robertossal), Lasekkal és Ágival jártunk erre a szintén Sopront célzó túránkkal 2005-ben. Utána még párszor jártam erre Zánka felé, de hosszú évek óta már nem.
A Sárpentelei parkerdőt elhagyva mezőgazdasági vidékre értünk, majd a Várpalota alatti plutty-pluttyot a Rétszilasig tartló pluty-pluttyal összekötő Sárvíz hídján átkelve Sárszentmihálynak fordultunk. Ebben a kereszteződésben gondoltam 2004 nyarán azt, hogy miért nem megyek Fehérvárnak inkább amikor először hajtottam (oké, kicsit esett az eső, meg elég kiélezett volt, hogy elérem-e a paksi kompot és így aznap hazajutok-e, de HÁTSZELEM VOLT!!!). De most Várpalota felé fordultunk, ami dombok megmászását jelentette. Előző nap Botival vitézesen pörköltük végig a Szeged-Fehérvár utat bruttó 10 óra alatt úgy, hogy csak Bordányon (hegyomlás-bácsi frissel sült mákosréteses boltja), Halason (Tecsó, wc, ELTŰNT A VASÚTÁLLOMÁSRÓL A KÚT!), Kiskőrösön, Solton, Földváron és Mezőfalván álltunk meg, valamint Akasztónál kötelező jelleggel oldalba kapattuk magunkat a  szakadó esővel és Fehérvár határában a tisztára nyalt főúton az első gumim nekiállta meggyógyítani magát (mire visítva átkotortam két felüljárón és elértem a táblát addigra meggyógyult). Szóval tekintve, hogy a Szeged-Halas és a Földvár-Fehérvár távot Boti dízelezte végig, én meg a közepét, így emberi számítás szerint szerint ma a legnagyobb távolság amit meg kellene tenni az az ágy és az etetőhely közötti legrövidebb út egész jól bírtuk.

110km, 19:20-3:06, 38km/h max, útvonal
Meleg, 20 fokos éjszaka, újhold, hétvége és nincs vihar. A múlt évi éjszakai túrán a félhold és a felhők zavarták a csillagos égbolt élvezetét, pedig mindig is kíváncsi voltam arra, hogy néz ki az égbolt fényszennyezés hiányában, a zavartalan horizonttal rendelkező Alföldön. Természetesen nem egy Mauna Kea-élményre kell számítani, vagy a zselici csillagparkra, de azért az elég jó közelítés, hogy a Holt Láp határától 12 km-re van Tótkomlós és Pitvaros a keleti égbolton, de Földeákra is 12km-t kell tekerni, míg Békéssámsonra 10-et. A hegyvidékkel ellentétben a vidék mocsaras-nedves jellege miatt eleve párásabb, így nem kell ISS-minőségű látványra gondolni.

103km, 10:10-17:45, max: 64km/h
Használható-e egy országúti keró mérsékelt teherszállításra hegyi körülmények között anélkül, hogy üstökösként alkatrész-felhőt húznánk magunk mögött? Ezt a tudományos igényű kérdés empirikus vizsgálatát végeztük el Lapu kollégával május 10-én szombaton Lidérc és Szuperbreki Kistehergép segítségével. Rakományként egy-egy alaposan megtömött kerós táskával készültünk, én emellett az újonnan felrakott sárhányókat is itt próbáltam ki élesben. Miután a vonaton finomra hangoltuk Lapu fékeit, kiugrottunk egyet Zuglóba, hogy begyűjtsük Gergő túratopánját.

BMR Kiskunság maraton, 213km, 7:50-17:31, ebből 9:40 menetidő
Van úgy, hogy az ember óvatlanul a profik közé keveredik. Mármint nem az ilyen széttápolt Lance Armstrong-féle "prókról" beszélek, hanem azokról a 40-50 éves urakról-hölgyekről, akiknek a 200km-es teljesítménytúra csak szolid bemelegítő a 400-as meg 600-as távok előtt. Bár MÉvi már február tájékán felhívta a figyelmünket erre a nagyszerű lehetőségre, végül csak Botival terveztük indulni, amiből azután egyedül maradtam. Szombaton az időkép napocska-felhőcske-esőcske jellegű előrejelzése mellett raktam be Lidércet a 6:45-ös vonat kerószállító kocsijába, ahol utána Félegyházáig utaztam egy képárusító bácsival. Rajtam kívül továbbra sincs senki a vagonban, aki túrázna. Indítás a félegyházi Nonstop Pékségből folyamatosan 7 és 8 között, így még csak el se késtem: egyszerűen, ezek a népek az ország minden pontjáról gyülekeznek, így a 130 indulóból nincs sok szegedi - aki vonattal menne. A félegyházi dombornyomott viacoloros kerékpárútról inkább nem emlékeznék meg, lényeg, hogy a regisztrálós cetli kiállítása és a Map Factor Navigator (Androidra, megtalálva és ajánlva Hajni által) nevű térképes gps követő beizzítása és a Chemical Bros összes elindítása után Izsák felé vettem az irányt.

100km, sok-sok óra alatt, 32km/h átlaggal
Március elején már meleg van, mint azt a nyájas olvasók is tudják a 2009-es márciusi túra alapján. Tehetségünknél azonban csak a lelkesedésünk nagyobb, így amikor kiderült, hogy drága Vikingünk március 7-én Baján szert tesz egy kellően jó állapotú versenykeróra, csapatostól szültük meg az elhatározást egy Szeged-Baja túrára. Lapu Úr tőle szokatlan előérzettel próbált ránk hatni az óvatosság igényével, miszerint elég lesz az, ha Kelebiánál találkozunk, azonban én már legalább kétszer, ha nem háromszor nekiláttam ennek az iránynak (Beremend-Mohács-Bácsbokod Vas Paripa utolsó útján 2006-ban, Szeged-Ruzsa-Szeged valamivel később, Szeged-Pécs de oda el se tudtam indulni pár éve). 6:00 6:20-kor sikerült is elindulnunk az Odú elől az Enterprise és Alejandró társaságában úgy 3 fokban, finoman szemerkélő esőben. Az időkép radarképe szerint mögöttünk (keletre), felettünk (északra) és alattunk (délre) is osont egy jókora esőfelhő nyugati irányba, miközben előttünk is volt egy. 

112km, 3:50, Tírkíp és útvonal
Tavasz akkor van, ha a szél borzolja az ember lábszőreit. Almádi Robival március 15-én is ennek tudatában indultunk el Orosháza irányába - továbbá, hogy együnk egy lángost. Délutánra egy észak nyugati irányból érkező hidegfrontot vártunk viharos széllel, de addig szép napsütés és délnyugati szellő várt ránk. Persze gondolkoztunk azon is, hogy kinézünk Botihoz Bordányba, de végül győzött a hátszélen vitorlázás. Robi a Szentháromságon a Berci izomszalonboltban vett valami színes cukros vizet és csokit, majd kimentünk a 47-esre és élveztük a napsütést és az utat. A híd után egyszer csak letértünk a kerékpárútra, majd tovább vitorláztunk Kishalom felé.

~65km, 9:00-13:00 (néhány fotószünet közbeiktatásával)
Egy hete Zolival és Botival csodáltuk meg az 5-ös út és a Sándorfalva-Szatymaz összekötő kereszteződést ékesítő gigantikus műbarackot. Akkor az időjárás nem nekünk kedvezett (Sanyifalván az eső és a csatornázástól retkes utak elég fénykép-negatív fizimiskát kölcsönöztek mindenkinek), de most vasárnap visszatértünk! 

Nagyobb térképre váltás

Léteznek olyan karácsonyi ajándékok, melyeket használatba vétel előtt alaposan ki kell próbálni. A típusismeret minél alaposabb megszerzése országútiknál különösen hangsúlyos. A Dr. Zoltán Izommérnök Úr által ősz végén beszerzett és minden porcikájában meseszép Gepidát pont ezért kóstolgatjuk kitartóan. Előbb szépen elvittük egy Mórahalom-Röszke körre, majd megismerte Vásárhelyt, végül a héten kivittük az algyői ipari utakra is, hogy mindenféle irányú szélben próbálgassuk. 52km/h-ig jutottunk, miközben a darvak újra és újra átrendeződő V alakzatban küszködtek az égen a Fehér tó irányába. Ma reggelre aszimptotikusan 0 fokos hőmérsékletet és szélcsendet jósolt az időkép, így megnéztük az IHO-n jelzett nyílt vonali sóderrakodást Földeák és Makó között.

Nagyobb térképre váltás