Ha már ilyen szép idő volt, tegnap tekertem egy istenit az új felnis Lidérccel. Előbb kigurultam Tápéra (az alapjáratos 29km/h-n leelőztem három versenykeróst...), majd az ipari utakon fel a 47-esre, majd az algyői hídra. Eredetileg végig a 47-esen akartam menni, de nem akartam bohóckodni a József Attilás gyalogos darálón (=továbbra se tanultam meg lassan menni). A híd után egyből ráfordultam jobb kéz felől a gáton vezetett útra. A Tiszánál kihúzták a dugót, mert az ártéren összerottyant egybefüggő jég virított a korábbi víz helyén.
 |
| From Szeged_Nagyfa_Mako |
Az utat követve elmentem Nagyfáig. Gondolkoztam rajta, hogy forduljak-e Batida irányába, de miután aznap még nem ettem, illetve Batida felé az út khm... "eltűnt", szóval inkább gurultam a tápé komp-Makó út irányába (szóval délnek). Aztán egyszer csak alólam is elmálott az út. Előbb csak fel volt marogatva, aztán valami összetömörödött retyón mentem a virsligumikkal. Sikerült elérnem, hogy 20-szal guruljak, illetve nem törtem szanaszéjjel a kerót sem.
 |
| From Szeged_Nagyfa_Mako |
Aztán elértem az autópályát és konstatáltam, hogy jé, itt frankó csomópontot építettek. Mármint lehajtót, meg mindent, olyat, ami még a sanyifalvi útnál sincs. Értelmét nem látom, mert mögöttem a retyós "út", előttem meg ööö semmi. De biztos szükség volt erre. A böhöm felüljáró túloldalán van valami tsz, ahol folyamatosan folyt a melegvíz egy kifolyón. Miután vizem nem volt (a kulacstartóba szigszallagoztam be a tartalék belsőt és a gumileszedőt :D ), ezért belelefetyeltem. Aztán inkább nem folytattam, mert mi van, ha mégse jó :D A továbbiakban az út minősége elfogadható volt, vissza is kapcsoltam a max fokozatot. Elérvén a komp-Makó utat gondolkoztam, hogy forduljak-e az 5km-re lévő komp irányába (=kaja és víz), vagy tekerjek el Makóig? Miután volt nálam 350 pénz, és kártyával nem valószínű, hogy lehet a teknőn fizetni, illetve fullos hátszelem lenne Makóig, ezért arra fordultam. Az eddigi 29-32km/h-s utazót (a retyós 20km/h-t leszámítva) felváltotta a 38km/h-s. A dolog kezdett valami arcade űrhajós játékra emlékeztetni, ugyanis egyre gyorsabban és tömött sorban érkeztek a kátyuk szemből.
 |
| From Szeged_Nagyfa_Mako |
Végülis rájöttem, hogy a koskormány aljának fel-le nyomkodásával milyen hirtelen lehet fordulni, szóval egy gödörbe se mentem bele. Elég gyorsan elfogyott így az a 15km, én meg bevágódtam Makóra, vettem fel pénzt a lidlis autómatából, majd tipli az állomásra. Ott kiderült, hogy menetjegyárusítás már csak a vonaton van (ja, lakat nincs a Lidércen, tehát ahova én megyek, oda Ő is jön). Illetve nincs egy csap se az állomás környékén (pedig emlékeztem valami ilyesmire régről). Utána cucc Bzmotra fel, és zötyögés Újszegedig. Kaller mondjuk csak Klárafalva (vagy Deszk) után jött, de becsületes gyerök lévén Makótól kértem Újszegedig az egészet.
Ja igen: a Lidérc első útjához képest most jobban bírtam az étlen-szomjan tekerést. Konkrétan kibírtam Szegedig, míg rávetődtem a kajára (harcsapaprikás-túróscsuszával, meg utána még sok minden...). Nem beszélve arról, hogy a hátam se akart letörni a koskormány miatt - most, hogy nem volt a hátamon egy hátizsáknyi laptop. A távolság pöccre 58km lett és az átlag is 28km/h, akárcskak, mint három hete a Szeged-Orosháza tekerés esetében. Ellenben a papucsoktól sikerült megszabadulnom :D
A Lidérc azonban 180 országúti km is megmarad annak, ami: 60km hatótávolságú gyorsasági keró. Ami piszok kényelmetlen, és úgy ráz, mint egy gebe. Csak azért van benne 6 bar, hogy hallja az ember, ha kilyukad a gumi, mert a rázkódás alapján fel se tűnne. Ezek után valóságos élmény visszaülni a Cobrítára. Mert lehet, hogy kicsit lassabb, ámde ahogy suhan... Szóval zenének következzen a negyedelve is nehezen tekerhető "Kirki" c. nóta a finn KORPIKLAANI-tól:
