Egész más érzés újholdkor tekerni, amikor csillagok borulnak az ember feje fölé. Este 11-kor június végén északi iránynak ott a W-t formáló Cassiopeia, míg délinek az íjjat formázó Nyilas. A két órás forduló alatt alig moccan az ég. De merre is menjünk Szegeden, ha csak két órás tombolásra van szükségünk? Algyői ipari utak - Tiszasziget vagy LHC (Szeged-Sándorfalva-Szatymaz-Szeged)?

Egyik lehetőség, keleten az algyői ipari utak - mondhatni a legegyszerűbb: jó aszfalt, itató Tápé végén, körbe lehet menni, és a vastagon világító finomító miatt el sem lehet téveszteni az északi irányt. És még a megközelítés is élmény: végig a Rakparton, majd a Felső Tisza-parton a Folyó mellett, majd rövid kerékpársáv és Tápé kertesházai mellett egészen a Rév utcáig csak követni kell az utat. Aztán vagy elfordulunk balra a Rév utcába, hogy a piac melletti itatót éritve kijussunk az észak felé vezető útra, vagy megyünk tovább egyenesen, hogy felmenjünk a gátra, majd lejöjjünk róla és végül merőlegesen érkezzünk az előbbi útra. Ettől a kereszteződéstől aztán mehetünk tovább északnak nyílegyenesen, át az M43-as feletti felüljárón, majd a finomító mellett keletről elhaladva kiérünk a 47-esre pár méterre az algyői leágazástól. Vagy, csak elmegyünk a felüljáróig és jobbra fordulva elmegyünk a következő felüljáróig, vagy balra fordulva teszünk egy kört, illetve a 47-esen át beszáguldunk a városba a pirosan világító mobiltorony mellett. 

Az ipari utaknak kb épp az az előnye, mint a hátránya - uuuuncsiiiiiii! Értem én, hogy alig van forgalom, meg jó az aszfalt, de amikor éjjel mindent elborít a finomító fénye, akkor teljesen mindegy, hogy van-e Hold az égen, vagy csak csillag. Szóval, ha iskolakörözni akarunk, akkor nappal ez a vidék talán szerencsésebb. Persze volt úgy 2011 nyárelőjén, hogy túl izgalmas kezdett lenni az iskolakör: alig, hogy kitoppantam a semmibe, északon csapdostak a villámok. Meg nyugaton. És a változatosság kedvéért délen is. Értem én, hogy nem hallom, meg messze van, de egyedül, sötétben, kint az abszolút nudli közepén nézni, hogyan szikrázik a Föld és az Ég, egy idő után elég kezd lenni. Szóval úgy az első kör vége felé nyomtam egy gyors hátraarcot és a 47-es irányába visszakotortam a városba. Pont időben, mert az Odúba történő beérkezést követően le is szakadt az Ég.

Tiszasziget az más. Az nappal zsúfolt a mindenféle kutyasétáltató-futó-tekerő emberektől. Sokkal populárisabb környék, mint a csak kerós ipari utak. Persze itt is vannak tápos kerósok szép számmal. Node: éjjel, amikor leszáll a köd, akkor meseszép épeszű tempónál felkapcsolt fotonágyúval haladni (és megállni fénykardozni). Vagy, most újholdnál Lidérccel beülni Laci mögé, és nagy sebességgel üldögélni kettesként. Nyitott kérdés persze, hogy az aszfaltozott gátkoronán lévő sorompók nyitva vannak-e - bár a rajtuk lévő festés miatt már messziről felismerhetőek. De ettől még masszív bizalomjáték: követni az egyes minden rezdülését, az út finoman kanyarog, oldalt derékig ér a gaz, kukucskálni előre, de tapadni is arra a szélárnyékra. Az alaposan kivilágított tanyánál aztán le kell jönni a gátról egy meredek visszafordítóval, hogy a déli irányt keletiesre cserélve elinduljunk Tiszasziget felé. Az út előnye, hogy észak felől szilva és kökénybokrok határolják. Hátránya, hogy a kezdetben meseszép aszfaltút előbb hosszában felhasadozik, majd egy huppanó után repedezett betonná alakul egészen a faluig. Az egyik ilyen repedésre csak sikerült ráfutni, pedig az út közepén nem szokott lenni. Az első lámpám le is repült, Laci meg azt hitte, hogy én is. Pedig csak fékeztem. De keményen. A fotonágyú bírja a strapát, a cirka 30km-es tempónál történő lerepülést követően a betonra esett hátraszaltóval, de még a földön is világított. Jók ezek a mágneses tappancsok, de közútjaink legyűrik még a mágnességet is. A falu előtt el lehetne menni jobbra a Mélypont felé is, de ezt tudjátok. A faluba érve jobbra fordulva a gyálai határátkelő felé mehetünk, míg balra Szőreg felé fordulhatunk. Sajnos itt épp viacoloros rémség épül Szőregig, köszönjük EU, nem ide kellett volna.

Szóval ez egy esténként nulla forgalmú út, a határátkelő korán bezár, egyébként sem forgalmas fajta, szóval legfeljebb e zsákvidék környéklakói használják. Szőregen aztán még lehet vergődni a fekvőrendőrrel teleszórt szervízúton is - ha valamit úúútálok, na ez a szakasz. Ott van a fejünk fölött a szép, széles 43-as, elvileg azért építettünk jópénzen autópályát, hogy elszíjja a forgalmat, de nem, továbbra sem lehet rámenni. Helyette 30 méterenként szélessávú fekvőrendőr.

Emberi számítás szerint marad tehát az LHC - Large Hajni Collider. A Szeged-(Zsombó)-Szatymaz-Sándorfalva-Szeged kör eme nevét arról kapta, hogy Asszonynak ez volt az első éjszakai túrája, bár mi is akkor jártunk először a Sötét Vidéken. A Sötét Vidék-hatás akkor jelentkezik, ha Sándrofalve felől haladunk Szeged felé. Ekkor a Fehér tó a jobb oldalon, a másik tó pedig a bal oldalunkon helyezkedik el, bár mi ebből nem látunk semmit. Csak az algyői finomító fényét. Egy ideig. Aztán semmit. Ott a tudat, hogy közelítünk egy Szeged méretű település felé, de csak az út kanyarog a sötétben, miközben semmit nem áltunk az előttünk lévő 170 ezres városból. Elég depresszív, eddig nem találkoztam olyannal, akit ne érintett volna meg. Szóval most Lacival a másik irányba mentünk, meg előtte pár nappal egyedül én is. Az épp, hogy dagadó hold vékony kis sarlója pont akkor esett be a látóhatár alá, amikor felértünk az M43-as felüljáróra. Az idiotizmus itt is nyomot hagyott - emlékezetből tudom, hogy a felüljáró nyugati oldalán létezik egy ki nem táblázott, de annak szánt kerékpárút, azonban a sötétben (távolságira kapcsolt fotonágyúval, ami azért ad egy picike világosságot, hogy Laci bezavart előre, mert nem látott a kormányáról visszaverődő fényemtől...) semmi nem látszik belőle, ellenben a csúcson ott a keróval behajtani tilos tábla. Továbbá, amikor egyedül jöttem, a "gumileszedő nyúlkátor"-t is elhagytam, mert éreztem egy ütést a bokámon és Szegeden már nem volt a vázra ragasztva az egység. RIP, több, mint 10 éve dolgoztam vele :( . Ebből az irányból egész szerethető a Sötét Vidék, az aszfalt is remek, a W is ott az égen, szeretem. És a szembejövő autók is át tudták kapcsolni az országútit tompítottra. Így én is. Ezúttal mondjuk készültem, mert új elemeket raktam be, és ragasztóval is rögzítettem az első lámpát. Valamint az áprilisban vett fehér és piros fényvisszaverő matricátból is ragasztottam a Lidércre. Sándorfalván mindig erős a késztetés, hogy elmenjek legalább Dócig és tovább, de az még egy órás utat jelentene. Szóval irány nyugat, keresztül az alvó falun. Itt is vannak úgynevezett kerékpárosnak szánt infrák, de egyfelől össze-vissza vonalvezetésűek, másfelől elég sokan gyalogolásznak rajta még 23:00-kor is, és 8 baron, 30km/h tempónál egyébként is képtelen ötlet lenne. Hogy a forgalom hiányáról ne is beszéljünk. A falu után ismét kiérünk a mély éjbe, a csillagok ragyogását még Szeged se nyomja el. Elég nehéz megállni, hogy ne forogjon az ember feje menet közben, pedig a macskák valamiért folyton azon vannak, hogy ők legyenek az utolsó vacsora. A Lacis túra alatt is vagy 4-et kellett lesiccegnem az aszfaltról, hogy ne ott akarja már melegíteni a puha prémes hasikáját. A macska legnagyobb előnye, hogy cirmos, és világít a szeme. A nyúl ebből a szempontból erős szívás. A kuvasz pedig meg se próbál kergetni - max izomból utánam dob egy átharapott traktorkülsőt. Az 5-ös főútig az aszfalt egész jó, bár sötétben én is inkább behúzódok a sáv közepére - tekintve, hogy az úthibák, a macskák/nyulak/vizibolhák, a játékosan feketébe öltözött gyalogosok és a kivilágítatlan kerékpárosok mind az út szélén haladnak. Autó alig jár, ha jár, akkor elég lehúzódni. De oly meseszép oldaltávolsággal került ki mindegyik, hogy Atom mind az összes lábujját is megnyalta volna. Szóval kérem az 5-ös fűúton tábla tilccsa a 47-es szélességű és minőségú aszfalt használatát. Persze ne is gondoljatok olyan mennyei minőségre, mint a horvát 8-as esetében, mert ez annak a csoffadt verziója. Szóval, erre nem szabad menni, mert ezzel párhuzamosan sok száz millárdból építette meg a Nemzet az M5-öst, így nem szabad a matricát elsunnyogó honpolgárok elől elvenni a tért. Egyébként a Fehér tó csárdánál jobbra fordulva seperc alatt beérhetünk Dorozsmára is, ha netán az ottani arcpirító kerékpáros járdák mellett van kedvünk merengeni az uniós támogatások célszerűtlen felhasználásán. Az 5-ös főút amiatt sem javallott, mert a Slayer: Christ Illusion c. albuma erős nyugtalanság-érzetet kelt a nyájas kerékpárosban, ha ne adj isten ezt hallgatná ezen a sötét, és néptelen országúton.

Node, Lacival mi a körforgalomnál Sándorfalva irányából egyenesen mentünk tovább Szatymazra, a hirtelenjében ritkamós ocsmánnyá váló úton. A táblázás ne tévesszen meg: hiába írják mindegyikre, hogy balra Szeged, az mind rávezet az 5-ösre. Azon pedig veszélyes tekerni. Naon. Szatymazon is megpróbálkoztak uniós pénzből a járdaépítéssel, valakinek biztos hasznos, szegedbicaj beájulna a mesteri vonalvezetésen és anyaghasználaton. Külön ajánlom figyelmükbe a vasútállomás vidékét. Ámde a falu közepén forduljunk jobbra, Zsombó felé! Nappal imádnivaló szakasz, de így éjjel is. Tanyák, cinyókák, kutymókák, meg egy adag fatüzelésből származó vastag füst, amit sehova se tudok tenni (ki gyújt be, amikor 27 fok van odakint?!). Zsombón szerencsére pont ott ér be az út, ahol a helyi keróút Szeged felőli vége van. Itt végre ittam egy keveset, merthogy megálltunk. Nappal a Zsombó-Szeged út elég undormány a finoman hullámzó felszíni formakincs és a rettenetes aszfalt miatt (mert sehonnan sehova össze-vissza vezető keróútra van forrás és akarat, de a Szegedet Dunaföldváron és Székesfehérváron át Győrrel összekötő út rendbetételére már nincs :P ), de az éjszaka ápol és eltakar. Továbbá most nem kergetett vihar egészen Szegedig, mint a Cobríta első, Szeged-Komádi-Békés túra utáni idevezető első útján. Helyette volt ez a nóta, és Lacitól az engedély zúzatni. Nem tudom, mennyivel mentem, mert nem láttam az órát a sötétben, de sejthetitek :) .

Amikor egyedül jöttem, akkor nem akartam elszenvedni Dorozsmától az Izabella hídig, így a reptér felé mentem az elkerülőn, de a Bajai úton haladva rá kellett érednem, hogy azért nem volt forgalom, mert teljes szélességében le volt zárva a vasúti átjáró. Szóval fordulás vissza, és egy sarokkal odébb érkeztem a városba.

1. Algyői ipari utak: 0% kerós szivató kerékpárút, 100% aszfalt, 0% égbolt, kb. 10km

2. Tiszasziget-kör: 20++% hülyekerékpárút, 50% aszfalt, 100% égbolt - ínyenceknek köd, kb 30km

3. LHC - Szeged-Sándorfalva-Szatymaz-Zsombó-Dorozsma-Szeged: 70% bullshit, 60% aszfalt, 120% égbolt, kb 40km    

És egy kis Slayer, mert jó (illetve nézegessétek Dr. Lacika képeit a Facebúkon, mert szépek):