Idő: 2010. június 5. 10+28+21km, 2 óra 20 perc alatt
A jó öreg Préripályáról már sokat írtam, így most elég csak annyi, hogy meg lehet tenni ezt az utat gyorsan is. A szél kicsit oldalról fújt, az ég derült volt, a Nap már araszolt lefelé a felhőtlen égen. Kardoskútig padlógázzal lehetett menni, km óra persze nem volt nálam - de, ha pörög az ember lába 3-8-ban, az rosszat nem jelent. A Kardoskút-Vásárhely távolság 28 km, ezt sikerült kerek egy óra alatt megtenni. 3km-en át kiegyenesedve-dobolva a Break stuffra, majd Vals del Obrero a kútvölgyi leágazásnál. Ez után kormányon fekve parkettázás a halomvidéken Some kind of monsterre. Vásárhelyen pedig lehet keróút igénybevétele nélkül is haladni - legalább is senki nem szólt rám 30km/h-nál, hogy én most menjek be gyalogost darálni. Népkertnél ittam vizet, kaja nem volt (60km-re minek?!). Onnantól lehetett ismét ledarálni a hátra lévő 21km-t. A Tisza-hídnál a Nap végérvényesen leesett a horizont alá, lámpák (vadi új elemekkel) felkapcsolva. A forgalom csak Vásárhely felé volt erős, Szeged felé alig volt valami, kellemesen elvoltam a külső sávban a tompított fényszórómmal. Szegeden egész jól elvoltam a József Attila szentháromságos pontjáig, onnantól a baltaagyúak szerint már veszélyes kerékpárral menni. Szóval lehet gyalogosokat terelni országúti fényszóróval. Ez a "várostervezés" egy vicc.
