Cobríta és Lidérc kalandjai

Élt egyszer egy bölcs közlekedésmérnök, akit elbűvöltek a csodás külföldi példák, és úgy döntött, ő is hasonlót fog építeni:

Az ideális kerékpárút megszerzése azonban nem egyszerű - ismerni kell ám hozzá a csodaverset. A lengendák tanítása szerint a papírra vetés éjszakáján a tervezőnek a "Klaatu, barada, nikto"-t kell, hogy kántálja a telehold fényénél a rontás elkerülése végett. Ezt bármelyik vándormágus elmondta volna ingyen is, de a tervező dölyfösségével nem érnek fel holmi jó tanácsok.

Ahogyan lenni szokott a "Klaatu, barada...." még csak eljutott hősünk, de sem a "Necktie", sem a "Nectar", sem a "Noodle" nem jött be. A tervező ezzel a meggondolatlansággal legmélyebb bugyraiból ébresztette fel a kerékpárút ős öreg kegyetlen szellemét:

És az mindenféle ördögi dolgokra vetemedett:

Míg szegény tervező aludt, addig orvul átrajzolta magát a tervezőasztalon, mindenféle oda nem illő dologgal akarta hiteltelenné tenni a művet:

Elképzelhetetlen borzalmak estek meg ezekben a sötét órákban:

A köznép rettegett, mert a kerékpárút immáron a józan ész láncait letépve garázdálkodott szerte a Pusztaságban:

Összehívták hát a falu bölcseit, de ők sem találtak megoldást a kerékpárút átkára:

Az elátkozott kerékpárút azóta is odakünt settenkedik és a bozótos sötét árnyékában ármánykodik. Ameddig hagyjuk neki.

Fotók via szegedbicaj. Mese via okos döntéshozók. Muzsika via Slayer