Vega január 9-i indexes kommentjét tett követte: tegnap 9 után pontosan sok perccel végezvén a Lidérc alaposabb felpumpálásával, elindultunk tekerni Palicsra. Miután a nagyra becsült outis kollégám még nem járt a határ túloldalán, elérkezettnek láttam az időt, hogy megmutassam: igen is léteznek jó minőségű, nem agyonfoltozott utak ezen a szélességi körön is (állítólag nálunk azért rosszak az utak, mert ki kell bírniuk a nyári +40 és a téli -5 fokot) és nem csak az algyői finomító mögött. Így aztán a töltésen majd a vonat és rendezőpályaudvar-szimulátoron át eltekertünk Tiszaszigetig, majd Gyálára a határátkelőhöz. Szemüveget levesz, személyit odaad mindkét oldalon. Köszönésképpen a szerbeknél megpróbálkoztam egy "Dobre dan"-nal, de nem jött be, mert a hölgyemény magyarul kérdezett vissza, hogy mit akarunk. "Burekezni Palicson :D " volt a válasz, így mehettünk is tovább. Innentől módunkban állt kiélvezni a hátszél, a kiváló útburkolat és az országúti örömét: 40-44km/h-val hasítani huzamosan azért ritkán szokott az ember, itt meg egészen Kanizsáig összejött. Azt se hittem volna, hogy a kanyarokban kitett 40-es tábláknál egyszer még fékeznem kell... Ezúttal a felezővonal mellé húzódva sikerült elkerülni a Novi Knezevac/Törökkanizsa előtti szeméttelepről az útra hordott jóságokat. Törökkanizsán Vegának megmutattam a szakasz egyetlen "kerékpárútját": van egy ilyen körforgalom a falu közepén, összekötve a zentai és magyarkanizsai utakat, na a mellé húztak egy ilyen méternyi széles izét. A Tisza-híd épp tatarozás alatt félpályásan lezárva. Erről a hídról sajnos keveset tudni, 1974-ben adták át és akkor még mintha fehér színűlett volna a mostani tapasztalt-drappos helyett. A dilatációs elemek minden esetre veszélyesek egy országúti kerekére nézve, szóval csak óvatosan!

Magyarkanizsa felé a töltésen vezet az út. Az aszfalt továbbra is príma, a járművek pedig furcsák, a szél pedig szembe. A Vajdaságban itt élnek a legnagyobb arányban magyarok, híres még a cserépgyártás (lásd a gyárat a település túloldalán), a jazz fesztiválok és a mezőgazdaság. A nagy templom torony kialakítása alapján mondjuk én szász alapokra gondoltam volna, de ilyesmiről nem találtam semmit. Egyenesen végigtekerve a "Suboticki put"-on ismét a gáton találjuk magunkat, majd balról becsatlakozik a Zentát Horgossal összekötő 119-es út. Itt még egy picit haladtunk tovább egyenesen egy traktor mögött, Kishomok-Kispiac-Ludas felé fordultunk el balra. Googlemaps atyánk sajnos továbbra is mostohán kezeli az országot, szóval senkinek nem kell szerb neveket tanulnia, mert a táblák kétnyelvűek. Aki mégis nyelvészeti remekekre vágyik: a "male" valószínűleg "kicsi"-t jelent, a "pijace" pedig piacot. De igazából minket úgyis a "pekara" és a "burek" érdkel, az meg cirill betűk alapján is felismerhető :D .

Itt kezdődik a túra következő guszta része. Rendkívül gyors haladásunk folytán kissé összezavarodtam a távolságok lerövidülése miatt: valahogy a dolgok ennél hosszabbak szoktak lenni. A 800. évét ünneplő Kispiacon a korábban 1+1 sávos út 1 sávossá alakul, sőt a falu központjában elég ramaty formát ölt. Sokkal érdekesebb azonban, hogy a jobb majd bal kanyart követően jókora huplit kell megmászni és kerülni. Az egész vidék története hasonló az békéssámsoni poszt kapcsán taglaltakkal: adott jó minőségű illetve szikes talajok bázisán virágzó középkori kis falvak, török jön, pusztaság, telepes falvak, majd tanyásodás. A tanyák formája viszont határozottan a ruzsai formát követi (léckerítés!!), szóval nem rongyol egy falkányi virgonc kuvasz az ember sarkában (bár mostanság már ilyesmi a Préripályán sem jellemző, pedig!...). Az egy sávos tanyákat összekötő kifogástalan minőségű út viszont nagyon jó lenne az Unió határain belül is (tehát nem földút, nem agyon foltozott izé, hanem volt benne anyag is). Rosszmájúak persze mondhatják: ez is a kerékpárosok miatt van. No, ha már kerékpárosok: Dova és Atom itten beájulna. Merthogy az út pont olyan széles, hogy egy Zastava és egy kerós gond nélkül elférjen. A Yugóról meg azt kell tudni, hogy akkoriban még valódi autókat és nem városi tankokat készítettek, szóval a hasonlóan szocializálódott White Van Man-ek és laposmercik már sanszosan 10 centire húznak el az embertől. Ez persze nem baj, a kormány nem lószerszám, hogy cibálja az ember, el tudunk mi suhanni egymás mellett szemtől szembe, meg párhuzamosan is.

Ludasnál az út minősége kissé leromlott, és ez a falu határáig így is maradt. Innentől azonban ismét 1+1 sávunk lett. Az autópálya keresztezése után is haladjunk csak egyenesen. A "Palics" tábla ugyanis furán döntve volt, így az első adandó lehetőségnél csak lefordultam jobbra a korrekció végett, mígnem ugyanoda lyukadtam ki. Mint kiderült, a korrekciót pontosan egy kanyarnyival a palicsi tó előtt hajtottam végre. A tó északi partja mentén lévő kutat már kevesebb kanyargással is megtaláltam, a szerelmesek padja mögött van. Itt végre ittunk is. Vega mondjuk hozott izotóniás erdeigyümölcsös folyadékot kulacsban, amiből kaptam én is még a hídon, de az igazi mégiscsak a folyó víz. A távolság emellett hatvanakárhány km volt, tehát pontosan a Szeged-Orosháza standard utat tettük meg - csak sokkal jobb grafikával :D .

Némi előzetes táplálkozást és sétát követően elmentünk burekért a Dubrovacka utcába. No ez egyből sikerült. Más kérdés, hogy fotózás közben az eldőlő Lidércet az első fék bowdenénél kaptam el, minek következtében km óra vezetéke nyüsszentett egyet. A pékségben (pekara) épp a magyarul tudó személyzet volt, így tudtam kérni túrós bureket (nyamm). 200 denár volt a két szelet, a pénz még az előző évi túráról maradt és gőzöm sincs, hogy ez pénzben mennyi (260 HUF volt egy szelet). Vega még hozott a boltból még valami színes vizet is - Szerbiában csak a valóban gyümölcstartalmú üdítőkön lehet gyümi képe, így ott a Fantán is csak szép kör alakú minták vannak :D . A tó partján a lassan tovakúszó árnyékban elfogyasztottuk az ételt, majd 2 körül elindultunk vissza. 

Itt már szembe kaptuk a szelet, a túrós burek (ebből Szandi hatására egy jókora utazott a kerósnadrágom zsebében - csak ez megevésre is került Szegeden :D ) hatására azonban elég jól nyomhattam a tempót, mert Hajdukovo/Hajdujárás és a tanyása vidék elég gyorsan elmaradt mögöttünk. Az út itt a Szegedet Szabadkával összekötő 5-ös szerb folytatása 22.1 néven és néhol kissé viseltes burkolattal. Nem tudom, miből készítik az aszfalt, mert ez még mindig nem öltött olyan jelleget, mint mondjuk a Nagyszénás-Kondoros rémség. A horgosi csárda romjánál végzett gyors pisiszünet után ráfordultunk az autópályára. Itt lehetne egyenesen is menni Horgoson tovább, majd a falu után egyből ráfordulni a balra lévő homokútra és egyenesen a határállomásnál kibukkanni, miként a helyiek ajánlják, de most nem állt rendőr az autópálya-lehajtón, illetve a félautópályát egésszé kibővítő másik két sávos aszfaltot még nem adták át. Volt tehát egy príma, 2 sávos kerékpárutunk :D . Persze kizárólag a leállósávban haladtunk. Azután meg a külső sávban, hogy ne járjuk össze a friss festést, útfestő Tibiék őszinte lelkesedésére.

A határnál szépen besoroltunk az autós sávba, majd lépdeltünk a mászva-mászó járműoszlop mögött. Vegának ekkorra már pazarul le volt égve a vádlija, meg úgy egyáltalán. Nekem most valahogy nem sikerült, mondjuk reggel kivételesen visszarohantam bekenni magam 50 faktorossal indulás előtt, bár eszembe nem jutna, hogy a vádlim is leéghet, szóval oda nem is tettem. A szerb határőr a légkondis kuckójában szépen scannelte a személyinket, majd mehettünk tovább. A "dobre dan" köszönésként továbbra se működött. Legközelebb a cseh változat helyett bepróbálkozok a lengyel, "dzsin dobléval".

No, magyar oldal. Aki azt hitte, ezúttal rendesen megúsztuk a határátlépést, az tévedett. Schengeni határ. Naaagy épület. Rendőrbácsi áll az útpadkán az "EU citizens" sávban. Köszönök neki. Néz. Nyújtanám neki a személyit. Néz. Mutatok a kreclire, hogy akkor ott ezt az izét?! Néz. Na mondom ez lefagyott, elindulok a doboz irányába, erre beedukál, hogy hát ezt mégis hogy, meg jónapot és miként. Ezek szerint eddig pufferelt. No mindegy, odaadtuk neki a személyit (napszemüveget levettem). Ránéz, forgat, visszaad. Scanner, IT, TQM ... UV lámpa rulez. Retinába épített scanner körözési EU adatbázissal, az. Na az ilyenek végett rúgták fel a dánok a szerződést... A vámosok már csak mosolyogva megkérdezték, merre jártunk, és, hogy van-e elvámolnivalónk (ebben a környezetben inkább nem hozakodtam elő a Gergő féle 200 liter gázolaj és 40 karton cigi poénnal), így sikerült becsempészni az országba Vega nagyrészt még nem megevett túrós burekét. Az autópályát követően ráfordultunk az 5-ös főútra. Itt a táblázás egy ideje engedélyezi a kerékpáros-traktoros-lovaskocsis közlekedést, kivéve a 18:00-7:00 intervallumban. A mellettünk futó autópálya tükrében még így is elég nevetséges a dolog. délután három után nem sokkal értünk be Szegedre, Vega órája kerek 100km-nél járt, az enyém pedig épp 650km-nél pusztult el. Jóóó túra volt, az útvonalat és a kaját ajánlom mindenkinek :) (a tónál lévő étteremben is fincsi a kaja). 

Csak, hogy technikai paraméterekről is írjak: mint kiderült, a Lidérc áttétele azonos Vegáéval: 52-13 a max fokozat. A menet közbeni pozícióváltás számomra kissé misztikusan zajlott: Vega időnként felváltott, majd visszaállított előre. Ez bizonyára oksági kapcsolatban állhatott a sebességem ingadozásával, de igazából nekem most nem tűnt fel, milyen rendszer mentén cserélünk. De meg kell mondanom, hatékony volt.