~65km, 9:00-13:00 (néhány fotószünet közbeiktatásával)
Egy hete Zolival és Botival csodáltuk meg az 5-ös út és a Sándorfalva-Szatymaz összekötő kereszteződést ékesítő gigantikus műbarackot. Akkor az időjárás nem nekünk kedvezett (Sanyifalván az eső és a csatornázástól retkes utak elég fénykép-negatív fizimiskát kölcsönöztek mindenkinek), de most vasárnap visszatértünk!
9 órási indulást követően Botival begyűjtöttük Almádi Robit az Anna-kútnál, majd a Csongrádi sgt - Vértói út - Béketelep érintésén keresztül kijutottunk Öthalomra. Még szerencse, hogy a régi 5-ös út mellett van egy párhuzamos autópálya, mert így a régi 5-ösön is tilos kerékpározni - nehogy elrontsuk az aszfalt. Scotty ezért a Fehértavi csárda utáni szatymazi leágazáshoz sugárzott le minket pont a 160-as kilométerkő mellé. A Szilánk/CE Glass telephelyig jó az aszfalt, utána már kicsit meg van rottyanva. Boti mögött ülve viszont kellő mértékben ösztönözve voltam arra, hogy ne lassítsak mindenféle úthibák miatt. Szatymazra beérve nem ajánlom a főutca (Kossuth Lajos utca) használatát, mert a nulla forgalmú úttest mellé épített "kerékpárút" a megszokott mértékben kritikán aluli szintű. Helyette menjünk inkább a Barackhoz!
Boti eredetileg úgy emlékezett, hogy a műtárgy még forog is, azonban a társaság tagjaira így is a megfelelő hatást gyakorolta - szeressük az érett, húsos barackot :) . Ezt követően visszazümmögtünk a faluba és elégedetten konstatáltuk, hogy milyen szépen el van látva U alakú kerótárolóval (Atom boldog lenne :) ):
Rövid táplálkozási periódus beiktatását követően Boti javaslatára hozzáláttunk a "III. körzet tanya" névre hallgató út feltárásának. Először még a vasútállomás mellett haladtunk (eddig még sosem láttam erről az oldaláról - bámulatos ez a true-3D technológia!), majd az úttest szépen lassan egy sávosra szűkült.
Gusztusos, gondozott porták az út mellett, országútival is élvezetes aszfalt, nulla forgalom. Kicsit olyan, mint a Holt Láp útja (csak jóval magasabb a népsűrűség), vagy a Préripálya (csak kevesebb a kuvasz és bonyolultabb a növényzet). A kezdetben délnyugatias szelet északnyugatias váltotta fel, ami kényelmes tempóra szorított minket ezen a romantikus kis úton (arról azért megoszlanak a vélemények, hogy mennyire NEM állnánk meg erre éjszaka egy út közepén háttal álló bácsi kedvéért).
Elől az Enterprise Botival, mögötte Robi és az Alejandro túra üzemmódban, míg mögöttük javában tesztelem a rugós üléscsövemet. Ilyet már azóta venni akartam, amióta Lidércen túrázok, három év vágyódás után most pedig elég ambivalensen éltem meg ezt a "változást". Mert, hogy konkrétan semmi különbséget nem érzek legpuhábbra vett csillapítás mellett sem. Az Urak szerint pont ez a lényeg, mert egy tisztességes lengéscsillapító így dolgozik. A félreértések elkerülése végett azért jelezném, hogy a cuccot nem e-bikeon keresztül rendeltem meg, mert ott a három ropis cuccból 5 ropis cucc lett volna, mire a kacsómba kerül - hanem szépen elfáradtam a Heavy Pedálba, mert nálunk jobb helyre került a pénzem. Robi nagyon örült az új optikájának - amivel már-már kezdett Twitchy-re hasonlítani a Pirosszkából (Hoodwinked!):
De egyébként tényleg szép képeket készített: 
Ebben a szélben és meleg napsütésben jobb volt levenni a kabátot, így a fotón is megörökítésre kerülhetett Hajni kerós fölsője - sose öltözzünk reggel sötétben :D . Miután a bőrkabátom Boti feneketlen táskájába költözött, máris áramvonalasabb lettem, így a Balástya-Forráskút országút elérése után beálltam előre, hogy törjem a szelet. Legutóbb a múlt évi eső miatt aszfaltos Petres-túrán jöttünk erre, azelőtt pedig még Lacival sok-sok éve. Pedig ez egy remek országút: újra van aszfaltozva a széle, így végre gondtalanul lehet rajta siklani! Jókora oldalszélben pattogva. Megfelelő nyújtottságú sinus-görbe illesztésével a szelet sikerült kimozogni, így szépen tudtam tartani egy 28-as tempót. Ki voltam már nagyon éhezve egy jó kis napsütéses tekerésre, így ez most nagyon jól esett.
A térkép alapján kissé egyhangúnak tűnhet a védik, pedig még Hindu templom is van erre! Mi az útról mondjuk csak egy gigantikus üvegházat láttunk, de odabent bizonyára Visnu szeretete nevelgeti a paradicsomokat. Forráskúton megszemléltük a boltba járó helyi jányokat, majd a kék kútnál ismét bemutattam, hogy ivás előtt mindig le kell(ene) venni a szemüveget. Bordány felé ez az átkötő út már gyatrább minőségű volt, de a gyönyörök birodalmába akkor léptünk be, amikor elfordultunk Szeged irányába. Hááátszél. Nem kicsit, így szépen emelgettem a tempót 30-ra, majd afölé, míg 38km/h magasságában Boti állva hagyott. Dáridó!
Bocs, ezt nem lehetett kihagyni :D
Szépen gyorsulgattam én is, hogy majd utolérem, de 42km/h-nál sehogy sem sikerült többel menni, pedig Algyői ipari utakon korábban Zolival hasonló erejű szélben sikerült elérnem az 52km/h-t - igaz, akkor már az egész keró a tekerés ütemére pattogott. Boti háta időnként közelebbről látszódott, de utána mindig kiderült, hogy csak lassította valami emelkedő, vagy híd.
Roppant élvezetes üldözés volt ez, bár Bordány előtt jó lenne, az Útkaparó eltüntetné azt a 10 cm magas kereszt irányú felnyomódást, ugyanis kimondottan alkalmas Lidérc nyugalmának megzavarására. Bordányban ismét visszakerültem előre és laza 30-as tempóval keresztül pirítottunk az egészen. A rugós üléscső hatását valóban érezni lehetett a kissé tapasztalt aszfalton. A benzinkút után már ismét rá lehetett adni a kraft. Szűk 5 km tömör-gyönyör következik ezen a fiatal szakaszon, Lidércke szépen hozott valami 36-38km/h sebességet, miközben azzal szórakoztam, hogy fejdöntéssel állítottam rá az ívekre.
A jobb talpam kezdett szép lassan elzsibbadni a pedálon, de attól még nyomtam neki serényen, hadd szokja a tavasz közeledtét. Az országútra visszatérve Boti állt be ismét előre, aki ismét 38-ig húzta a tempót a Szikiig tartó egyenesben. 12:33-kor álltunk meg a kanyarban - a hívásnaplóm szerint pont 30 perccel az után, hogy Hajnival még Forráskútnál beszéltem. Kis szusszanást követően átlibbentünk az első dorozsmai kék kúthoz inni, majd a leggyorsabb úton bevágtattunk a városba - kínosan ügyelve a megfelelő minőségű útburkolat használatára. Mindennek eredményeképpen Hajnit sikerült begyűjteni a Dugonics téren, hogy elmenjünk sütizni.
