4. nap Tisno-Murter-Jezera (10km) "Békatalp"

| |

 

Az ipari mosógépzene még a reggeli hét órás ébredéskor is szólt. A kabócák már rákezdtek a reggeli műszakra, így sajátos hangverseny indult – a fán lébecoló rovarok győzelmét eredményezve. Ezúttal már 8 órára sikerült elérni Murter falujának az elővárosát, ahol az egyik boltnál megkajáltunk. A népek kevésbé aludtak kellemeset, sőt egyenesen hullák voltak és mindenféle kavicsokra meg szúnyogokra panaszkodtak. Bizonyára. Kajálás után betekertünk Murterbe, Dova a helyi turist büróból szerzett ingyenes térképet a szigetről, így tudtunk megfelelő beachelős (helyi nevén plázázós) helyet keresni. A vitorlás kikötőben találtunk frissen takarított toi-toi-t, wc papírral! Ez a fajta tisztaság és ellátottság valamiféle helyi hagyomány, utunk további állomásain is hasonló jókba botlottunk. Bámulatos.
Először Tisnoba tekertünk vissza, de az ottani part túlzottan rusnya és forgalmas volt. Kénytelenek voltunk visszafordulni és a sziget közepén lévő magaslatra (állítólag 10%-os emelkedő, szerintem annál gyíkabb) feltekerni, hogy utána balra fordulva lecsorogjunk a tündéri Jezera falujába. Na ez maga volt az álom. Ha az ember jobbra kanyarodva kerülte meg a kikötő öblét és az akadémiát, akkor kellemes, zúzott kővel borított strandra ért. Ennek a legvégébe sétáltunk ki, ahol az egyedüli árnyékot adó fa álldogált. Szó szerint beleásta magát a sziklákba. Fölöttünk a part végig sziklás, a növényzet eszeveszett harcban áll a kővel, de egyelőre az utóbbi erősebbnek bizonyul. 
Ebben az árnyékban osztoztunk még egy köveket festő fickóval meg a láncdohányos-monokinizős asszonyával. Érdekes látványt nyújtottak. Tehát inkább tenger felé vettük az irányt, mivel a strand itt szépen körbe volt bójázva a hajózási útvonal mellett. Ismét használhattam Dova felszerelését, megcsodálva a sokkal gazdagabb tengeri élővilágot. Illetve matrac segítségével a hajózásnak köszönhető hullámokat. Dél után elugrottam kajáért és vízért, a falu hegyesebbik részén lévő nonstop K-Martba. Később pedig megcsodáltuk a Dova által tengerből kihalászott sünös sziklát. Napnyugta közeledtével egyre jobban ürült ki a tengerpart, és a kikötőbe visszatérő hajók hullámai csapkodták a partot. Mi egyszerűen ottfelejtődtünk.
Az éjszakát sikerült a roppant otthonos, sziklák és fenyők által ölelt, part menti „rókalyukakban” tölteni. Itt nem volt annyira köves a talaj, sőt, otthonosan be volt rendezve hosszú tűlevelekkel. Dova eközben a parton sátrazott (az iglu-alakú sátrak nagy-nagy előnye, hogy érzéketlenek az altalaj minőségére – az én háromszög alakú alkotmányom felállítása sajnos nem lehetséges az efféle terepen). Az éjszaka során összesen három éjszakai pecás mászkált végig a parton egyszer oda-vissza, még csak meg sem láttak minket. Nem, mintha bárkit is érdekelt volna, hogy mi ott vagyunk. A helyi népek továbbra is masszívan fütyültek a létezésünkre. 
A nap végén a km számláló 142 km-en állt (amihez hozzá kell adni 40-et, mivel csak a második napon, az első mágállónál sikerült felcelluxoznom a km órát…).

A bejegyzés trackback címe:

https://midnight-rider.blog.hu/api/trackback/id/tr711356742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása