Egyszer voltam biciklis boltban és láttam, hogy országútis szuperagarak miféle izotóniás cumókat be nem majszolnak, hogy optimális állapotban suhanjanak még a 600. km után is.
- Tojásrántottás akármi nyáron: éjszakai Zánka-Várpalota tekerés közben kezdett zöldülni a fejem úgy Almádi magasságában az esti finom kis tojáska-tojáska után.
- 3 kiló dinnye, jó 30 fokos tűző napsütésben. Pár éve Cecén találtam igazi old-school mélyzöld hajú dinnyét (nagyanyám bátyja termesztett ilyet, jó 8 kilósak voltak). Naná, hogy meg kellett állni, miután előtte már megittam fél liter csokis tejet és megettem némi sajtot. Elég sajátos állapotban (napszúrás + Katter im magen) csorogtam be Szabadszállásra és szunyáltam egy órácskát a posztapokaliptikus állomás padján.
- Túl sok étcsoki – szeptemberben volt szerencsém bepuszilni két tábla 70 százalékos étcsokit, 60 km teliholdas tekerés lett a vége, a végén pár km kamionnal telített főúttal.
- Forróvíz: nulla fok körüli tekerés során kellemes a termoszban cipelt melegvíz lefetyelése. Igen ám, de ősszel a Pilisben volt szerencsém nyelvpörzsölősre forralt vizet kapni a fém termoszba. Kút persze a környéken se, nem baj, a hegy tetején bele tettem némi aspirin C-t megfázás ellen – rekordidő alatt oldódott (és bomlott le) a pezsgőtabletta, a hatása szerencsére már csak Budapesten mutatkozott…