A szegedbicaj blog ugye mi mással sincs tele, mint elfuserált, nem odaillő kerékpárutak bemutatásával. Tudjátok, mintha az étteremben a pudinghoz villát, a leveshez villáskulcsot, a pörkölthöz pedig forrasztópákát szolgálnának föl evőeszköz-gyanánt. Aztán jönnek a kommentelők, meg a képviselők és sírnak-rínak, hogy dehát erre van pénz, meg "a közút veszélyes". És építenek valami olyat, ami tényleg az lesz...
Node. Lássunk most egy olyan kerékpárutat, amely már-már MK standard szerint épült meg. Persze nem nálunk, a balkáni politikusokkal/klientúrával ellátott Magyarisztánban, hanem a Hobbitfalvára és Megyére hajazó Szlovéniában. Mi csak Kopertől Portorozig fotóztuk le az útvonalat, de az előző poszban szó volt a horvát határig húzódó maradékról is. Tehát mi az, ami talán felveszi a versenyt a horvát minimalista (jóó széles síma aszfaltos országút) stílussal? Külterületen - merthogy városon belül ez is ugyanolyan veszélyes. Csak nem fapados (szétlopott), hanem első osztályú minőségben.
A D-8 ugyabár a Pulát Trieszttel 1902-1935 között összekötő kisvasút nyomvonalára épül, felhasználva a töltéseket és az egyéb műtárgyakat. Koperben leszállva a vasútról (figyelem: 15:00 és 15:40 között az állomáson ebédszünetelnek!) indul a szép belterületi kerékpárút. Ehem. A ljubljanás poszt után gondolom nem kell magyarázni, ez helyi sajátosság. Szóval szépen elsuhanunk a Planet Pláza mellett, a következő körforgalom előtt figyelve a mélygarázsból kihajtókra, akik jobbára meg szoktak állni.
Vagy nem. Hajnira várva volt szerencsém látni mind a kettőt. Imi és Atom füle itt kezdene gőzpamacsokat eregetni. Ugyanis a keróút irányt vált, szépen át kell menni az út jobboldalára a körforgalom segítségével. A piros festéket sehol nem spórolták le, a körforgalom többsávos-turbó körös, az autók pedig mindenhol elengedtek, pedig igyekeztem nagyon bénán viselkedni (az nagyon megy :P).
A kerékpárút ezt követően is szintben elválasztott, a járdánál alacsonyabban húzódik. Nomármost. Ami számomra érdekes, hogy vihar után erre tévedve sem álltunk rajta nyakig a ganajban. Illetve nem csónakáztunk Velencéset. Valamit a helyiek nagyon értenek. Hogy legyen egy kis idegenvezetés is, Koper ugyebár középkori hajós kereskedőváros volt, melynek gályái Levante kikötőit róták. Aztán a természet úgy döntött, hogy míg Velencét szépen lassan süppeszti bele a nagy sós lébe, addig Kopert felemeli. Így lett Koperből echte szárazföldi városka. Meg hely a sok plázának, lidlinek, Mercatornak :) . A térképet nézve azért elég jól látható, hol is volt Kolombusz idejében még tenger. Ismét találunk egy körforgalmat, ahol meg balra kell kanyarodni. Nosza, át az úton, rá lehet állni végre a nyugati általános irányra.
Szóval tekerget az ember szépen illedelmesen, a gyalogosokat nem kell lepöckölve, mert tudják a helyüket (alig volt ember az utcán, mert dög meleg volt). Majd lassacskán (egy újabb körforgalmat követően...) belefutottunk egy építkezésbe. Koper nyugati oldalán most sok mindent építenek. Túrnak a tengerparton, a hegyoldalban (alagút), itt meg valami nagy épül sok betonból jó magasra kellő alapterületen. Nézzük meg tehát, miként terel kerékpárost a jó szlovén ember.
A jómunkásemberek ezt követően kitettek pár, rendkívül egyértelmű táblát is a blogíró hülyegyerek kedvéért. "Ne mennyé tovább, mert fal van". Megnéztem, tényleg :D
Igen, itt is szólhatnak a mennyei kórusok, ez itten a kerékpáros terelés. A figurák vízzel töltött műanyag dobozokból építettek egy román-mintájú ideigelenes körforgalmat és ideiglenes felfestéssel ki is jelölték, hogy merre menjek, ha nem lehet amoda. Hajni is örül.
Itt kellene bepréselődni a szallagkorlát és a műanyag kerítés közé, a másik végén még ki is lett táblázva. Összesen csak egyszer jött össze, amikor teljes menetfelszerelésben osontunk ki az állomásra eső után. De legalább le van szórva kővel. Még pár 10 métrnyi ideiglenes megoldást követően éri el a kerós az igazi D-8-ast. Keróshíd és kerós körforgalom találkozása. Imi szerint felesleges, nekem meg nincs teleobjektívem, hogy egyben lefotózzam. Tekintve a D-8 kerékpáros és robogós forgalmát (valamint azt, mennyit kellett bénáznom ahhoz, hogy az egész túra során túlzsúfolt utakról olyan képeket készítsek, amin nincs senki...) én valamelyest indokoltnak tartom.
A kerékpárút innentől Izoláig a tenger és a főút között halad. Összesen csak 50 méteren tér ettől el egy tengerparti strand kedvéért. Egyébként tenger, rajta hajók, parton monokinizős kislányok. Meg futó-görkörizó-biciklis kislányok. És szikár 60 éves kerósbácsik. Arrafelé kevésbé divat a sörhas.
Ez a megoldás tök cuki abban a szikrázós napsütésben, ami előírás szerint a mediterrán éghajlattal járna. Node. Amikor vihar után és a következő vihar előtt ki kellett tekerni Izolából Koperba teljes menetfelszerelésben a vonathoz, az alábbi kép fogadott minket: hegyről folyik le a víz az útra (omlásveszély tábla rulez). Ezt az útról csapják az autók a tengerbe (érdekes módon minket senki se csapott le, valamit nagyon tudnak a derék helyi népek). A tenger meg pöttyet háborog-hullámzik. Szóval így már kevésbé volt szívderítő a parton tekerni...
Izolába szépen be kell gurulni, a D-8 másfelé nem is enged. Itt némi belterületi kerékpárutas szakasz után lemegy az útra a Büntető Camping bejáratánál. Ha valakinek gyengék az idegei, ne aggódjon, a következő kereszteződésnél balra kell kanyarodni, alacsony forgalmú kis utcákon át mászunk minél magasabbra. A hivatalos D-8 táblázástól 28-as vasszörnyekkel érdemes lehet eltérni, miután szép murvás egy szakaszon.
Ezt követően olyan 1 km múlva lesz ismét aszfaltos, tehát aki jót akar, az használja az általam térképen jelölt Juzna cesta - Livade útvonalat. A táblázás egyébként frankó, szóval az alapján is lehet haladni.
Az út innentől válik minden egyszerű rágcsáló álmává. Guszta kis szőlősök, gabonaföldek, gyümölcsösök és erdők között kanyarog az út, mind inkább felfelé vezetve. Még kakast is látni. A kisvasút egykori vonalvezetésére a bevágások falazása utal. A kerékpárútra pedig az autós behajtást akadályozó bonbonok.
A túloldalon kissé változatosabb a felszíni formakincs. Szóval: egy tetővel fedett kerós pihenőhely elhagyása után előbb fel kell menni (a legváratlanabb pillanatban jobbra kanyarodik az út és produkál egy 4 méteres emelkedőt - ujjacskák az első váltón), majd le. Aztán némi mezőn csatangolás után (itt van egy kilátó is, de nem mernék még ráköpni sem, nemhogy felmenni...) ismét be a szőlők közé egy mezőgazdasági hasznosítású aszfalzotott útra, amin autók is vannak. A helyi autósbácsik éppúgy szeretik nyomni, mint cseh társaik, és hozzájuk hasonlóan nagy sebességgel is képesek kikerülni az embert. Nem tudom, miként tanulták, mert az utacska egy autó széles. És egyikünk se húzódott le róla. Döbbenet.
Srunjan felé ne forduljunk el. Hiába van arra is egy alagút, az egy campingbe visz. A keróúton szépen meg van tiltva az autózás, a fotó elkészültét követően máris jött szembe két kocsi. Szóval erre is csak emberek élnek :) .
Forduljunk tehát ne jobbra, hanem balra. Egyenesen se menjünk, mert az ott szikla. A jobbra vivő úton ismét felfelé lehet mászni. Vannak kis padok is, leülni, lefetyelni. Gyalogosok is előfordulnak szürkületkor. Ja igen, itt találtunk úthibát is. Az egyik renitens fa csak felnyomta az asztalt. Tűrhetetlen elhajlás ez kérem.
Ez után következik a túra finom része, az 550 km-es Valeta alagút. Ez hol fölfelé megy, hol lefelé. Használatával el lehet kerülni a 111-es "motorosröptető" szakaszát, amit az előző posztban emlegettem. Emellett egyenesen a tengerpart közelébe vezet. Mindezt roppant élvezetessé teszi az a tény, hogy az objektum mentes a hegyi trolloktól, balrogoktól és egyéb Mória-lakó lényektől.
Az alagút után NE kövessük a tábla útmutatását. Persze így még sok szépet lehet tekerni, de felesleges. Egyenesen továbbhaladva Portorozban lyukadunk ki, közvetlenül egy Mercator (=fincsi szendvicsek), a buszpályaudvar (innen visz az ingyen busz Piaranba!!), és egy pekara (=fáánk) közvetlen közelébe. Tehát: egyenesen kell menni.
A part érdekesen van kialakítva, felújítottak egy korábbi sétányt, a kikötőből strandot csináltak. Imi kedvéért lefotóztuk a színes betonburkolatra rakott "kerékpáros nyomokat". Piran felé el lehet tekerni az úton is (eléggé vegyesen használta mindenki), csak kérdéses, mennyire érdemes. Az autók eleve ki vannak tiltva a településről (böhömnagy parkolókat látni a gúglimapson és szabadszemmel is), Portorozból ingyen busszal lehet bemenni. Izolából pedig ott a Koper-Piran buszjárat, ami 8 euróért vitt el kettőnket Izolából Piranba. A városka ugyanis gyönyörű, ellenben a főtér kivételével hegyes. Tehát elég szenvedős kerót tologatni benne. Persze lenne is mihez zárni, láttunk kerós rendőröket is, de gyalog egyszerűbb.
A D-8 ugyabár a Pulát Trieszttel 1902-1935 között összekötő kisvasút nyomvonalára épül, felhasználva a töltéseket és az egyéb műtárgyakat. Koperben leszállva a vasútról (figyelem: 15:00 és 15:40 között az állomáson ebédszünetelnek!) indul a szép belterületi kerékpárút. Ehem. A ljubljanás poszt után gondolom nem kell magyarázni, ez helyi sajátosság. Szóval szépen elsuhanunk a Planet Pláza mellett, a következő körforgalom előtt figyelve a mélygarázsból kihajtókra, akik jobbára meg szoktak állni.
