Cobríta és Lidérc kalandjai

Imiéknek csak sikerült megfertőzniük a szegedbicajjal, és a tízpercbringa Frankfurtos posztja után már én se tudok úgy végigmenni egy városon, hogy ne a táblázás-csíkozást fotóznám. Szóval, volt pár órányi lehetőségem Salzburg városának megtekintésére. Gyalogosan, autóval érkezve, ahogyan illik. Ennek következtében csak erről a szűk belvárosi 5 km-nek a felépítéséről tudok mesélni.

Kezdetnek ott a jobbára 2x2 sávos Rainer Strasse, ami egy ideiglenes körforgalomból indul, és egy térben ér véget. A kettő között pedig troli is használja. Ezen a 2x2-es szakaszon található szaggatott fehér vonallal jelölt kerékpársáv.

A Mirabell felé haladva a jobb oldalon csak a Ferenc József utcánál figyelhetjük meg a kerós-autós sávváltás problémájának a lehető legkevesebb anyag felhasználását célzó egyszerű és kispolgári megoldását.

A Franz Josef Str.-ról még annyit érdemes tudni, hogy ott bizony mindkét oldalon kerékpárutak vannak, amit a balra kanyarodó sáv sajátos meghosszabbítása, illetve szép átvezetések szolgálnak ki, miközben szegély látnivalóan csak a járdát védi.

A kerékpárút annyiban nem öncélú, hogy az út másik oldalán a Kurparkon vezet keresztül. 

Hagyományos huzavona övezi a buszmegállók és a kerékpársávok kérdését. Van ugyebár a rémálom, amikor a keróst valami oknál fogva bevezetik az útról a megálló mögé (lásd Békés), meg a minimalista, mint a Csongrádi sgt.-n, amikor egyszerűen megszaggatják a megállónál (nincs öböl!), és a kerós szépen megáll, vagy kikerüli, mint értelmes létformája e bolygónak. Osztrákék a buszmegálló öblénél egyszerűen tovább vezetik a keróst, minden flancolás nélkül.

A kerósáv utána ott is marad a két forgalmi sáv között. 

Ezt követően illik pár szót szentelni a belvárosnak is, elvégre az Salzburg szebbik fele. Itt ketté kell bontanom a dolgot: a folyópartra és a kis szűk utcácskákra. A folyóparton (Salzach) az Krakkóban és Varsóban is megszokott gyalog és kerékpárút vezet végig azzal a különbséggel, hogy itt a hidak alatt át lehet "bújni".

Aki pedig át szeretne menni a folyón, a Staatsbrückén például csillapított sebességgel mehet a járdán, vagy valamelyik gyaloghídon. A gyakorlat azt mutatja, hogy inkább az úton mennek, a bácsi még jelezte is az átsorolás szándékát.   

Ahogy én láttam, a történelmi belváros sétálóutcák és egyirányú utcák szövevénye (esetleg mindkettő). Előbbiekbe kerékpárral is be lehet hajtani (bár a nappali órákban még gyalog is alig lehet mozdulni az esernyős néniket követő hadaktól), utóbbiaknál pedig ott virít a "kivéve kerékpárral" felirat

És most következzék egy cyclesicc-aspiráns kép organikus és szervetlen ló találkozásáról, valamint egy modern és roppant kifejező műalkotás.

Már csak egy dologról nem szóltam, a tározókról. Na, olyanból mindenféle található Ausztriában is. A leggyakoribb az ilyen első kerék + váz lezárós "U"

A megfelelő lakatolás persze ez esetben is elengedhetetlen

Kerékpárral behajtani tilos táblát csak egy helyen találtam, a Mirabellgartennél. Gondolom egyértelmű, miért is.