Múlt hét vasárnap 7:00-kor frissen és üdén ugrottam ki az ágyból, majd az előző napi hallé vidám emlékével pattantam Cobrítára, hogy odaérjek a FB-n Tamás által meghirdetett randira 7:45 és 8:00 között. Mondjuk azt, hogy 15 perc elég volt a faluvége táblától a hídig érésre, ami montival egész jó. Utána még 45 perc volt a közepesen hitvány töltésen. Otthonról a Bécsi körúttól kerek egy órányira van a mártélyi kemping, a távolság állítólag 26km - én ügyesen nulláztam az órát. Ezt követően regisztrálás, ivás, rajtszámragasztás, ivás, jelentőségteljes pillantások az úttól jobbra található víz irányába. Szóval 9 előtt fél órával már erősen indulhatnékom volt. Erre kiderült, hogy 10-kor lesz a start, báh (FB-n 9:00 - 14:00-re volt meghirdetve, alatta persze ott az apróbötűs). No mindegy, addig minden negyedórában meghallgattuk, hogy a folyadékbevitel fontos és csak lassú kortyokkal.
 |
| From Mártély_verseny |
10:10-kor végre el is indultunk. Terepismeretem nulla lévén kissé meglepő volt, hogy egyszer csak jobbra le kellett rongyolni a jó kis aszfaltról, bele a susnyába, de én gyorsan tudok alkalmazkodni. Korábbi útitársam sajnos itt eltűnt a szemem elől, mert beakadtam egy kissrác mögé. Aztán meg volt egy fincsi árok keresztbe, nagyfék, hátperszenemváltottamvissza, nagygáz. Hangulatos kis erdei móka. Néhány flik-flakolás után volt egy visszafordító északféle irányba. A táv ugyanis egy 10 és egy 17 km-es szakaszból állt, a kisebbik a tájvédelmi körzet északi, a nagyobbik a déli oldalán tett egy kört. Elég gyorsan kiértünk a vízpartra, amit abból lehetett sejteni, hogy kellően gyors visszaváltás hiányában az "á ez csak homok" "finom puha" homokká változott. Rögtönzött tájfutásunk keretében lefutottam pár arcot, majd parketta vissza 27-re. Ugye emlékeztek a dzsungeles "bum-bum kicsikocsi százzal tép"-re az Ace Venturából? Na, 27-tel épeszű ember nem megy ilyen retyóban, dehát a Cobra is élvezte, meg én is. A földút néhol magán viselte a fakitermeléssel járó forgácsot is, de most már én is visszaváltottam a kanyarok előtt. A holtág másodszori keresztezését követően rajta találtam magam a Mindszent-Mártély keróúton aszfaltján. Itt volt az ideje behozni némi lemaradást - két sárga pólós sráccal cserélgettük sokáig a helyünket, itt most kivételesen én kerültem előrébb. Még megjelent egy leányzó is mögöttem valami tükörgumissal, így egy ideig szélcsendben utazhattam. Aztán sajna csak meg kellett előzni, mert nagyon belassult, viszont onnantól kezdve egészen az aszfaltcsík végéig ott üdült mögöttem. A 10km-es szakasz vége felé már kezdett rajtam erőt venni az a felismerés, hogy a sok-sok lefetyelés megtette a hatását és most nekem valahol nagyon meg kéne állnom. Csak hát mögöttem a mezőny nagyobbik fele, előttem a kemping emberekkel, szóval a rajtvonalon történő második áthaladáskor ittam még egy kis vizet, majd ismét ugrás be a susnyásba. Ezúttal már láttam a keresztbe futó árok mellé pici cövekre letűzött pici felkiáltójeleket is. A korábbi visszafordítónál most dél felé fordítottak - ki egy csodás rétre. Nos itt a kraft szép gyorsan elszállt. Szénadátha rulez. Sajnos itt jókora nyílt terepet jelöltek ki a rendezők - kevés fával és sok fűvel. A mezőny haladósabbik része szépen lassan kezdett áthömpölyögni rajtam, így a beálló csendben végre mód nyílott a satufékezésre és a vegetáció megöntözésére. Néhány kukoricatáblával később végre fásabb lett a vidék, így ismét 27-re szökött a tempó, ami néhány úriember visszaelőzését eredményezte. Egyszer csak nagy nyikorgás hátul - hát mondom, én ilyen hangot sehogy se tudok kiadni, mire egy össztelós gyerek döngetett el mellettem. Egy ideig kísérleteztem az elfogásával, de ilyen förtelmes nyervogást géptől én még életemben nem hallottam. Szóval az akármilyen tanya/fogadó/csárdánál lévő itatónál szépen megálltam és lasssan elkortyoltam a nedűt.
Ezt követően balkéz felől került mellém valami nagy víz - guglibarátunk szerint ez a déli holtág kell, hogy legyen. Itt a traktornyomat gyalogösvénnyé szelídült. Épp azon filóztam, hogy eddig milyen gondatlanul szaladgáltam az "út" bal keréknyomain, amikor előttem termett egy autó. Az alulról-oldalról-felülről-hátulról benyúló ágak a sisakomat csapdossák, erre szemből autó. Lehetett egy olyan fejem, mint Martin Lawrencenek az alábbi videóban 1:07-nél ("The boat!"). Miután átugrottuk egymást, mögém szegődött a szerencse. Vagy legalább is hangos instrukciókat kaptam a hátam mögül, hol várható kanyar, keresztben fekvő fa (amivel elég nehéz lett volna a célig eltekerni) ami alatt át kellett bújni. A Hang végül egy alkalmas ponton megelőzött, de az út ismét felvitt a gátra, lendületből meg felfelé csak utolértem. Ezt követően szociális igényeim (legyen végre valaki, aki mögött gurulni lehet) kielégítésre találtak, előbb a gáton pirítottunk 30-val, majd a gát mellett a frissen vágott fűben. A száraz, porló fű persze ismét tenni a hatását, ámde ezúttal nem maradtam szégyenben, mert a töltéskoronán gyalogló leszakadt hátsóváltójú kolléga végett csak meg kellett állni. Szépen leszedtük a láncát, a váltót pedig a nálam lévő kábelkötegelővel ráraktuk a vázra. Be is akartuk gurítani, de ő inkább saját erejéből akart berollerezni, így elzötyörésztünk mellette az utolsó 2 km-n. Itt telt le amúgy az egy óra nálam (állítólag az első helyezett 52 perc alatt szuszakolta át magát a pályán, tuti nem lesz vese, epe és fogköve). 1:12-kor csak beértem én is. Vagy valami ilyesmi, mert valami népek örömködtek valakiknek, meg volt valami kamera a cél mellett, de a kutya nem mondott valami helyezést, vagy akármit. Állítólag azért, mert nem verseny, csak túra. Tudja cső, minden esetre elgurultam lefotózni a túra elejét (a susnyásba vert ösvényt):
 |
| From Mártély_verseny |
Ezt szorozzátok be 27km-vel, na annak a kisebbik harmada ilyen volt.
A maradék kétharmada meg:
 |
| From Mártély_verseny |
Visszaindulás előtt még kipróbáltam a rendőrség által biztosított részeg-szemüveget amiben egy akadálypályát lehetett végigdíbolni. Sajátos élmény volt, főleg, hogy ilyen interfésszel elvileg csont nélkül be kellett volna tudnom vágni a vasat sinusba - nos az elméleti és az empirikus görbe illeszkedése hagyott némi kívánnivaló maga után. Közben elmerengtem azon, hogy voltaképpen ez volt az első kerós versenyem, bár a szervezők azóta állítják, hogy ők túrát szerveztek, szóval mégse verseny. Az előzőre még 2001 augusztusának végén kerítettem volna sort az orosházi régi homokbánya területén, de a útvonalbejárás utáni leülős beszélgetést követően sikerült felálltamból pofára esni, aminek előbb a térkép összevérzése lett az eredménye, majd a hazaúton szembejövők váltak falfehérré (miközben tapogattam a szutymót, kissé szét is kenhettem, meghát olykor csöpögött is). Na szóval, 2001-ben összevarrott állal mégsem mehettem másnap versenyre.
Asszem ezután se fogok, mert még így járok:
