Lidércet mostanság eléggé elhanyagoltam, a héten már alig lehetett visszatömködni a konyhába - pedig kedden Lacival még elvittük egy 40km-es Szeged körüli köröcskére is. A versenyekkel szembeni ambivalens hozzáállásomat így átmeneti jelleggel fel kellett függesztenem, főleg miután Vuk és Vega is jelezte, hogy részt venne a Szeged-Maty-ér - Mórahalom - Zákányszék - Ruzsa oda-vissza 80km-es tekerésen. Az ötpróba programjait egyébként érdemes nézedetni itt, mert még valami jó is kisülhet belőle. Ruzsán legutóbb a tavalyi Szélmalom fordított letekerése során voltam, Mórahalmon meg számtalanszor.

8:30-kor volt a randi az urakkal a Lófara-téren, előtte kétségbeesetten próbáltam előásni a fülesemet, de valahol elhagytam Orosháza és Szeged között. Pedig igencsak erősen muzikális útvonalat raktak össze a szervezők - előbb le az ötös főúton a határ előtti körforgalomig (szembeszél), itt jobbra fordulás Mórahalom felé, majd a tanyasi útra ráfordulva pirítás befelé a faluba, majd tovább Zákányszékre. Innentől ismét rossz széllel Ruzsáig. Épp a tegnapi posztban dícsértem meg az urakat, hogy milyen ügyesen tudnak szoros alakzatban haladni, sőt még cserélgették is az egyest. Meseszép. Így a rosszabb szakaszokon se fáradtunk ki különösebben, míg az ereszd el a hajam szakaszokat is jobban ki lehetett élvezni. A táj pedig cuki: füves puszták, rendezett tanyák, gyümölcsösök - cukiságfaktorban ez a vidék messzemenően veri a vizuális sivatagként leírható Alföld Tiszántúli részét, miközben nem olyan undorítóan kanyargós-erdős, mint a Szeged-Kiskunhalas út. Itt lehet képeket nézegetni. Most nem készültek fotók, mert eléggé el voltam foglalva a kormányzással, illetve a Lidérc nem tolerálja, ha ilyen művészkedések végett lassítani merészelek. Lényeg, hogy a japánok legfeljebb már csak úgy tudnák fokozni a cukiságot, hogy egy tisztességes aszfaltozást követően teliaggatnának mindent rózsaszín masnikkal és mosolygós figurákkal. Majd az egészet három rétegben jó alaposan becsomagolnák :D .

9:00-kor sikerült is elrajtolni, mondjuk ezt követően még pár percig barkácsoltam az urak hátára biztostetűkkel a rajtszámot. Utána rendőri biztosítás mellett rámentünk az 5-ös főútra és most teljesen szabályosan zúztunk le a határig. Bár az útszéli nyalókákon eddig is volt egy 18:00-7:00 vagy hasonló megkötés a behajtani tilosra. Eleinte elég sok csoportot előztünk, de Mórahalom magasságában eléggé kiürült az út előttünk. Vicces azonban, hogy a tanyasi út mennyire népszerű volt odafelé - kerósok mellett voltak autók is szép számban. Mórahalmon eredetileg meg akartunk állni, de aztán mégsem, és aztán végül Zákányszéken sem, pedig ott még vattacukrot is árultak a falunapon. A pedálom közben ismét a csapágyasabbik orcáját fordította felénk, csúnyán szép lehetnek már benne taposva a golyók. 1000km telt el az őszi felújítás után, kb azóta gondolkozok, hogy le kéne cserélni. De városon belüli távoknál sose csinálja, így mindig ki megy a fejemből. Mórahalomtól négyen mentünk, mert Vegáék begyűjöttek egy kisbarátot. Zákányszék után be is raktuk a srácot előre, hadd törje a szembeszelet. Mondjuk 35km/h-val esett neki, így aztán rövidesen le kellett váltani, majd az én szenvedésemet meg Vuk orvosolta. Aztán szegény ott is maradt elől :) . A kedvenc staticésemet most sajnos sehol se találtam :( . Szemből egyre több kerós érkezett, így bőven lehetett csápolni útközben. Aztán csak odaértünk a ruzsai Páva panzióba, aminek elég kis hangulatos kiülős helye lehet a tetején. És finom volt a pogácsa is. Miután jóllaktunk, fél-háromnegyed óra falatozást követően, el is indultunk visszafelé. Először a szél is rossz volt, illetve vissza kellett szokni a nyeregbe (+ pogácsa). Erre 28km/h utazónál nem megelőznek? A "Wraith is not fast - just feeding" szabály alapján a kanyar után szert tettem egy kellemes 40km/h tempóra (hááátszél) és szépen ledolgoztam a hátrányt, majd beültem eléjük. Innentől viszont nem volt előttem senki, szóval szép lassan vissza lettem előzve. Kisbarátunk a hátam mögött biztatott, hogy tapadjak rájuk, amit nem kellett kétszer mondani. 40km/h-s vonatozásban ritkán van része az embernek. Az elől haladók ráadásul roppant lelkiismeretes népek voltak, mert minden apró úthibára rámutattak, sőt ki is kerülték. Szeged-Fehérvár között még egy pók is zavarban lenne, ha ilyesmire kérnék meg :P . No, egyik kanyarban utól is érte a rajt egy piros Suzuki, amiben a zsenigyerekre pont a kanyarban jött rá az előzhetnék. Előttem épp úthibát kerülgetnek és mutogatnak, szemből is jönnek kerósok csőstül, a kanyar is frankón beláthatatlan, de azért bepróbálkozott az egybites eszével. Aztán dudálgatott is, hogy há mé nem engedjük átal azonnal. Két tőmondatban felvilágosítottam, melyet gyors kussolás majd udvarias oldaltávolsággal történő előzés követett, immáron az út belátható szakaszán. Zákányszék előtt már gondoltam, csak hátranézek, mikor is kidderült, hogy kibarátunkon kívül már senki sincs mögöttem. Miután már a CSImi-Anita-Dova hármas is elment szemből Ruzsa felé, gondoltam megállok egy csöppet. Az út is szél felé fordult, szóval egy időre amúgy is jegelnem kellett a Lidérc étvágyát. Nem kellett sokat várni, Mórahalomig szép nyugodtan 26km/h-val zümmögtünk le az igencsak bosszantó oldalszélben. Megkockáztatom, hogy a szél erősödött is némileg. Mórahlomnál volt itató, de sajnos a rétes lemaradt. Pedig lelkiekben már készültem arra, hogy egyet becsúsztatok a biciklis nadrágba :D (ezt csak kevesen értik majd :D :D de azok nagyon :D :D ).

Szóval a rétes a 40km-es távot tekerő nyulaknak volt, mi pogácsát kaptunk Ruzsán. Lényegtelen, mert a falu után rámentünk a régi kisvasút helyére épített tanyasi útra (megtévesztő jelleggel az elején és a végén kerékpárút tábla van, amit elfelejtenek táblával feloldani, el se tudom képzelni miért - érezzétek az iróniát :P), amin ugyanúgy van traktor, meg autó, meg egyéb. És 30-as sebességkorlátozás. Vega már kipihente magát, így kaptam tőle engedélyt gyorsabban haladni. Ismét 40km/h-ig toltam fel a tempót, amiből aztán maradt 37. Így már-már megvolt az élmény, hogy milyen is lehetett itt a kisvasúttal pirítani. MÁV-os tapasztalatok alapján ennél nehezen lehetett gyorsabb. Közben mögöttünk bandukolt egy magányos transzporter is, de szépen követte a követési távolságot és nem is értetlenkedett, mert esélye nem lett volna megelőzni. Plusz olykor szembe is jött egy-két traktor, autó, miegyéb. Az országútra visszatérve konstatáltam, hogy a vizibivaly-telep egész sokat fejlődött. A szél itt ismét fékezett, de az autópálya-felüljáróra akkor is max fokozatban mentem fel. Az 5-ös főúton megint hátolról jött az áldás, szóval, még utoljára megnyomtuk jó alaposan. Egy ideig én kotortam elől, majd Vuk, a célra fordulást követően pedig jó alaposan odaléptem neki, összehozva egy 47,9km/h maximális sebességet így a végére. Táv: 81km, idő: 2:35, átlag: 31,9km/h, 9:00 indulással és 12:15-kor értünk a célba. That was BIIIIG!

Térkép:

Muzsikának pedig szóljon Lemmy: