Tetszőleges kerékpáros téma kapcsán előbb utóbb az alábbi konzervek mindig befigyel az a konzerv, hogy a hínár kerós már megint bömbölő tucc-tuccal a fülében.
No, ebbe azért nem árt belepiszkálni – lévén a keró mégis csak egy szervas meghajtású valami, ahol a zenének épp csak annyi értelme van, mint egy evezős hajón. Életképtelen hörcsögök kedvéért: igen, az zene (=ütemezés) kell.
Én elsősorban az országúti túrázós bringás identitásával tetszelgek, tehát az a napi
Ennyi agyzsugorítás után még nézze meg a nyájas olvasó az alábbi videót:
hát igen, ebben a maximálisan ingergazdag környezetben ugye csak jól esik egy Big Gun az AC/DC-től. Hegyvidéki felfelé mászós videóm nincs, de ott is köllemes, ha van valami ütem, amire nyomkodni lehet a pedált – mert, ha nincs, akkor kénytelen az ember énekelni. A „Zsolti a béka” huszadjára, netán beteg Blues company nóták dúdolgatása eddig mindig heveny ellenkezést fejtett ki mindegyik útitársamból.
A fülhallgatónak aztán még vannak olyan előnyei, hogy hűvösebb, szelesebb időben megtakarít az embernek egy kiadós megfázást. A Hortobágyon pl végig bedugott fülessel tekertem masszív szembeszélben úgy, hogy az mp3 lejátszó már rég le volt merülve.
Persze lehet érvelni, hogy így az ember nem hallja az autót. Pedig de – hacsak nem valami szuperhangszigetelt dongó nyomja egyenesen az ember agyába a trubba-trubbát, akkor az elsődleges hanghatás úgyis a szél fütyülése lesz. Utána a közlekedés, majd netán a muzsikából is átjön valami.
No, lehet anyázni, a többiek még megnézhetnek pár szép pusztás videót:
