Tegnap arra ébredtem, hogy Laci néz be az ajtón, hogy ugye megyünk-e lángosért Orosházára. 8-kor sikerült is elindulni, Egérbicóval (Peugeot), lévén Cobrítáért előző nap inkább mégse mentem Boriszhoz.
Beültem előre, az a keró meg "egyemberes rakéta". Egyszer orvul elcsórom az asszonytól, kicseréltetem a hátsó tengelyt meg a racsnit és onnantól 8-as fokozattal stafírozva jobban ki lehet majd húzatni 40-re, mint a Cobrát. Most csak olyan békésen zúztam 3-7-ben, megállás nélkül át az algyői hídon, majd a franc se megy rá a lyukas keróútra, szóval még egy kiadósat a 47-esen, majd csak a szuper-keróútnál hagytuk el a remek 4 sávos utat. Vásárhelyen szükség volt némi útvonal-korrekcióra, illetve megálltunk egy finom kútnál inni. Ezt követően ismét 47, csak sajna a kétsávos, lyukasabbik verzió. A kettes folyamatosan kukucskál hátra, hogy jön-e valami, vagy szemből egy kamion. Ez döntötte el, hogy benne megyünk-e a finom nyomvályúban, vagy mellette az út szélén. Továbbra is padlógáz, csak arra hullámosabb a vidék. Laci beült előre pár km-re, aztán rájött, hogy most én vagyok a vadabb állat (muhahahaaa), szóval továbbra is én ültem az egyesben. Székkutas előtt lementünk a pici útra, így alulról mentünk be a faluba. Így egyfelől megússza az ember a Székkutas előtti halálkanyart, a falu keróútját és van ott egy kellemes kék kút. Vasútállomás és 47 közötti betonon vissza az országútra, ismét parkettázás. Ez hagyományosan gyors rész, az út is jobb. Érdemes volt rámenni az orosházi elkerülőre, mert a belvárost a gyopárosi lehajtón keresztül könnyebb elérni. 10:17-kor már ott voltunk a piacon és megrendeltük a finom láángost :D
