Cobríta és Lidérc kalandjai

Imiék délután jelezték, hogy itt már csak egy ember segíthet rajtuk (gy.k.: Bicycle Repairman), tipliztem kifelé a Felsőtiszaparton (előtte persze átöltöztem :D ), mikor is Novotelnél megelőztem egy országútis srácot (piros outi, vázon váltós típus). Először az lett volna, hogy beülök mögé, de annyit tetvészkedett a kigyorsítással, hogy nem bírtam ki, csak rá csaptam arra a 8-asra (belső kényszer). No, Bertalan híd felé ugyebár emelkedik is az út, meg ratyisabb is, a szél is szembe fújt, kezd dögleni az ember. Hetesbe vissza, hátha beelőz a srác és beülhetek üdülni. Hát, nem jött össze, tizesek mellett meg már ismét volt kraft, szóval a srác bent vonatozott mögöttem egészen addig, amíg Tápéban (a komp mellett nem sokkal) össze nem szedtem Imiéket :) . Szóval asszem le lettem lejmolva, bár soha rosszabbat :D . Végső soron megtiszteltetés, ha oútis ül be MTB mögé, mert egyszer már jártunk hasonlóan Szeged és Zsombó között, amikor srác csak úgy ránk cuppant. A szél akkor is szembefújt, nekem meg történetesen akkor is "beledobom a kardot a Holdba" hangulatom volt.