Miután reggel némi sátor körüli futkározás és szalonna-hagyma evés humanizálta a körülményeimet, elindultunk, hogy nem szivárgó belsőt találjunk Dova legendás kerójába. A második kerósbolt után már kezdtem gyanakodni, hogy a bácsi azért kerekezte eddig négyszer körbe a Földet, mert valójában gumit keresett. Végül megismerhettük az egri viaduktot is, mire egy rendes úriembernél találtunk mindent, sőt a műhelyébe is beengedett a szerelés idejére. Fél 10 magasságában elindultunk Felsőtárkány irányába. Remek út volt a négy sávos 25-ös, majd egy elég jó állapotú keróúton folytattuk utunkat. Felsőtárkánynál a falu fölött haladó keróutat választottuk. Szép volt, előbb hegyoldalban futó susnyásban vezetett, majd erdőben.
Hosszas készülődős szöszmötölés után sikerült pontosan, 7 óra után egy órával elindulni. A meteorológiai kilátások rendkívül kedvezőek voltak: szembeszél, eső a délutáni órákra, további napokban enyhe fagyok, hóesés. Szegeden ebből mi csak a szelet és a szép napsütést észleltük – ahogyan a túra további 6 napján is. Jómagam korábbi országúti tapasztalatairól e blog épp eleget regél, útitársam külföldi tapasztalatai szintén ismertek. Lényeg, hogy míg Ő külföldön tanulmányozta a remek infrastruktúrát, addig én a Vas Paripával, majd Cobrítával a hazai utakkal kerültem alaposabb kapcsolatba.
Nem árt elkezdeni a március közepi Szeged-Abádszalók-Miskolc túra (és/vagy fordítva) tervezését, íme az első változatok.
"A" Szeged-Abádszalók (referencia, autóval, főúton): 162 km
"B" Szeged-Abádszalók (van benne pár km 4-es és főút is a végén): 166 km
Makó határától - Orosháza központjáig:
1:43 menetidő
47 km távolság
27,3km/h átlagsebesség (Tótkomlós után a totális déli hátszéllel 33 km/h alá nem ment az óra)
46,5 km/h maximális sebesség (volt egy kutya az út szélén, oszt meg kellett nyomni - hátszélben kissé túl is lőttem a célon).
No, és akkor a részletesebb úti beszámoló:
1. Makó trükkös város
Építettek szép keróutakat össze-vissza, így aztán lépre is mentem - ahelyett, hogy a megszokott útvonalon át a belvárosban lyukadtam volna ki, annál keletebbre kereszteztem a 43-ast egy körforgalomban, majd újabb sajátos megoldások után egyszer csak egy temető után azt láttam, hogy én kelet felé tartok mind kevésbé bizalomgerjesztő vidéken (inkább nem vártam meg a "belépőket megehetik" táblát). Fordulás vissza, irány észak (reggel 9 előtt ez könnyű), keresni kellett két egymás melletti templomtornyot, mivel ott kell keletnek fordulni, ha a belvároson át jön ki az egyszerű honpolgár. Addig mentem hát a Hosszú utcán (ezt is megtanultam), amíg meg nem láttam a tégla-piros és malter-szürke tornyokat egymás szomszédságában. Öröm és boldogság, Tótkomlós felé vezető útra ráfordul.
Gyálánál léptük át a határt. Falu után jött az álleesős rész: full új út! Itt még nem sejtettük, hogy egészen Szabadkáig kell mennünk az első kátyúig. Törökkanizsáig hátszelünk volt, forgalom alig. Az út némileg keskenyebb, de kb olyan az élmény, mintha az algyői ipari utakon száguldoznál, csak ez egy egész régió!!! A két Kanizsa között léptük át a Tiszát. Keróutat csak egy körforgalom körül találtunk, de az az utak a Tisza körül szélesebbek, az autósok símán ki tudtak kerülni - lényegében abszolúte nem foglalkoztak velünk, és ugyanúgy udvariasak voltak, mint a hazai autósok 95%-a.
Magyarkanizsa után fordultunk kispiac felé. Úgyabb pofára esés: út kis faluk között - Magyarországon ez a foltok és a kátyúk számának szignifikáns emelkedésével jár. Ellenben itt ismét új aszfaltcsík, kajálni lehetett volna róla. A tanyák szépek, rendezettek, körbekerítve. Ergo: kivételesen úgy lehetett menni a tanyavilágban, hogy nem volt egy rakat kuvasz (mondjuk a gyálai határátkelőnél volt pár kis dög). Kispiac után félpályára csökkent az út, továbbra is kifogástalan minőségben. A talaj a Mórahaloméhoz hasonlóan homokos, autókat símán el lehetett engedni, mert az útpadka is rendezett. Palics előtt mondjuk kissé régebbi volt az útpálya, de még tűréshatáron belül.
2008. augusztus 22
Szeged-Baks (34 km) - Mindszent (8,6 km) - [Szentes] - Szarvas (53,6 km)
összesen: 100 km
Péteken mentem fel Szarvasra. Szentesen frankó kerósáv megy be a faluközpontba, érdekes módon forgalom elől elzárt övezetekkel meg lehetett oldani, hogy az autósok le tudták tenni a csotrogányaikat az út mellé, de ajtónyitásni távolságnál messzebbre voltak a bicajsávtól. Emellett tetszik a Csongrád-Szentes közötti bicikliút is (külön izgi a Tisza-híd).
2008. augusztus 1-jén próbáltam ki ezt az alternatív útvonalat Szeged és Balaton között. Jánoshalma-Hajós-Kalocsa-Paks-Cece-Szabadbattyán érintésével. A távolság 140 km, 5,56 óra kellett a megtételéhez.
Jánoshalma után jut be az ember az Illancs vidékére, ahol több erdőt találni, mint mondjuk Kiskunhalas és Szeged között. A szakasz előnye a sok bucka - sok jó lejtő található erre, a domborzat jelentősen segíti a haladást.
[- Our arrows will blot out the sun!
-Then we will fight in the shade.] /300/
Zánka-Balatonkenese-Berhida-Várpalota 83 km 4 óra
A női lények meglehetősen csipogósak természetüknél fogva, amely állítás szerencsére ugyanúgy igaz kedvenc Gombolyagaim esetében is. Más kérdés, hogy történetesen én másnap fél 7-kor akartam indulni, ami alvásügyileg mind nehezebb megpróbáltatásnak tűnt az ablak alatt cincogós női személyek miatt.
Sebaj, stílusos spártai megoldással hozakodtam elő - "majd sötétben harcolunk". Felnyergeltem a Kobrát olyan jó fél 3-kor. Végső soron Szolnokra is hasonló időben inultam el majd egy hete, csak egy órával később és telt Hold mellett. De hidegebb is volt! :D
Illendően elköszöntem a házigazdáktól (igyekeztem nem nekimenni az álmosságtól az ajtófélfáknak), majd Éviék aggódó tekintetétől vezérelve felkecmeregtem hátasom nyergébe.
"Ride the lightning"
2007. július 9.
Némi eltévedést követően elintultunk a Tisza-Maros gáton Klárafalva irányában. Közben lement a Nap (kilenc után jóval), és feljöttek a csillagok. Elvileg telihold is lett volna, csak éppen éjfél után kelt - így aztán olyan sötét volt, mint éjszaka a csizmaszárban. Az új reflektorom szépen vizsgázott, jó messzire mutatta az utat, bár a szürkés-kékes fénye eléggé csalóka képet adott. Minden esetre már messziről láttuk az arra mászkáló gyalogosokat (mit kerestek arra?!), a gáton átugráló szarvasokat, és a sündisznókat, amiket épp csak ki tudtunk kerülni (pótgumi és pumpa minek is lett volna nálunk). Az elején még aszfalton mentünk, majd homokon, majd betonon, majd homokon, bár mindenek szürke színe volt, csak az egyik jól porzott. Aztán elkezdett villámlani. Valahol, messze, mert először azt hitem, hogy jojózik a szemem, de Lacival szinkronban nem szokott vibrálni, tehát valódi fotonokról volt szó. Klárafalva után derült ki, hogy Szeged keleti része fölött volt egy kisebb zivatarfelhő és az villogott magában, messziről szép látványt nyújtott, de felettünk totál csillagos volt az ég. Volt pár hullócsillag és szentjánosbogár is, meg egy nagy fekete kutya, akire ráhoztuk a szívbajt és bemenekült az árokba, utána meg mi kaptunk frászt, amikor rájöttünk, hogy az mi volt. Közben Laci összehozta az est poénját, amikor a messze előttünk világító körrel kapcsolatban kegkérdezte, hogy az a Hold, mire kitakartam a lámpámat (egyből semmit sem láttunk), ezzel demonstrálva, hogy behajtni tilos tábla:) Útitársam az útszéli szallonázást és a furcsa színű ringló-vadászatot követően majdnem elszunyált az ülésben, időnként kikapcsolta az első lámpáját, ami miatt a frász tört rám, amikor a sötétből egyszer csak előbukkant mellettem. A világ leggyorsabb kiskutyája ezúttal szunyált, így Szeged-Szőregre minden gond nélkül értünk be, és végre tudtam sms-t is küldeni. Később, találtun kegy kutat is.
Útvonal: Újszeged-Bertalan híd tövétől gáton a második faluig (egy 90 fokos jobb, majd két balkanyar és egy jobbkanyar után), ott földúton le. Klárafalva után Kübekházáig pocsék az út, de a közepén járható (állítólag most felújítják). Kübekházán nem emlékszek kútra. Közkút csak Szőregen van.
"I fear who I am becoming, / I feel that I am losing the struggle within
I can no longer restrain it, / My strength, it is fading
I have to give in
It's the fear, / The fear of the dark"
[It's The Fear - Within Temptation]
Nem az első eset, hogy Orosházáról levitorlázok Szegedre. Nyáron ráadásul volt szerencsém két hálózsákkal-sátorral-menetfelszereléssel megtenni az utat, miközben szakadt az eső, és nem volt vizem.
Ezúttal jóval könnyebb dolgom volt: szép napos vasárnap délután, egy remek éjszakai buli és egy monitor előtt töltött hét után naná, hogy erre van szüksége az embernek! Eredetileg is csak a következő heti felszerelésemért ugrottam haza, tehát minden adott volt ahhoz, hogy keróval menjek vissza a Fény városába. Erre az utamra a Within Temptation-t válaszottam SilenMercXperience válogatása mellett, hogy muzikálisan is el legyek látva.
Már az indulásnál gondok jelentkeztek: sikerült elmolyolnom az időt, így délután három is lehetett, mire kigurultam a kapunkon. Így aztán megint elkezdődött a szokásos program: rohanni a komphoz.Várpalota és Paks között ezt más sikeresen előadtam az utóbbi két évben, idén pedig Beremend és Mohács között ugyancsak. Szeged esetében azonban komoly problémát jelent a Tisza ingatag vízállása - ezen a nyáron már majdnem rajta vesztettem. Alternatív átkelési pont feltérképezése vált így szükségessé, hogy ne kelljen minden ilyen esetben Makóra mennem, hogy vonattal menjek tovább Szegedig.
9. nap (2006. július 10.): Beremend
- Homokozó
Válogatott apró utakon Kistapolcán keresztül elgurultunk Oldra, majd gátakon át Drávaszabolcsig gurultunk (amely út a térképen szereplő 8 helyett
- Fagylaltozó
Némi pihenést követően átgurultunk a helyi kishatár átkelőn a szomszédba óriásfagyit enni. Megéri! Leírhatatlan érzés, ki kell próbálni! Visszafelé meg se állítottak minket. A forgalomból ítélve a fél falu fagyiért jár át a határon. A benzin és a cigi-import után itt az ideje, hogy végre valami értelmes is bejöjjön szomszédainkból az országba.
8. nap (2006. július 9.): Pécs-Beremend
- Jégvirág (Pécs-Újpetre)
20:30
Kigurultunk Lasek lakjából (miután kiszedegettük a kerókat a liftből), és meg sem álltunk a legközelebbi benzinkútig. Némi feltöltés után elindultunk a némileg mókás nevű „posta-völgybe”. Ez afféle kertváros-szerűség, egy szép mély völgyben. Mielőtt még leereszkedtünk, felhívott Hajnalka, hogy mit tudok ajánlani a térdére, amit erősen szétnyírt a korábbi túra. Így, menet közben nehéz lett volna adni Lasekot, aki – sajnos – komolyabb tapasztalattal bír ilyen téren (nekem hál’ jó égnek, 6.-os korom óta nincs ilyesmim). Utána meg bontani kellett a vonalat, mert azért forgalom is volt.
7. nap (2006. július 8.): Szekszárd-Pécs
- Windy Town (Szekszárd-Hőgyész)
6:10-kor gurultunk ki eddigi táborhelyünkről, hogy mégis csak kerótúrának nevezhessük a rendezvényt. A Nap már szépen felkelt, de még minden párás volt. Szépen rámentünk a főútra, míg el nem értünk a 6-osig. Itt első körben tévesen a Sió-hídra mentünk (nem volt tábla, merre kell menni a Balaton felé), majd onnan vissza. Száz méter csupán. Ezt követően száguldás a 6-oson a legközelebbi lehajtóig Pécs irányában. Könnyű dolgunk volt, mert itt az út négy sávos, így a sofőrök őrülteknek kijáró tisztelettel kerülhettek el minket. Érdekes módon én voltam elől. Eme lelkesedésem menten alábbhagyott, mihelyt letértünk a „hagyományos” főútra. Itt még volt némi dombra-mászás, majd még némi másztatás. A váltó természetesen ezúttal se váltott hegyi fokozatra, így mehetett minden izomból.
6:49
Harcot elérve végre sima országúton mehettünk tovább. Ez is némi kupacmászással indult, de ekkor már túl voltam az első megrökönyödésemen, hogy: „ezen, cuccokkal, fel?!”. Minden esetre szakítottunk a laposon megszokott 20 km-enkénti pihenőkkel, és átálltunk 15 km-es megállásokra. Az igazi utazás ugyanis most kezdődött! Bejutottunk a Tolnai-hegyhát birodalmába. A terep rendkívül szegdelt, zömében északnyugati-délkeleti magaslatokkal tagolt, és a Kapos, valamint a Sió fogja közre. Végső soron ez a Mecsek legészakabbi nyúlványa, ennél északabbra csak Külső-Somogy van, ami már dombság. Ez pedig hegyhát. Ez pedig hosszú lejtőket és emelkedőket takar! Imádnivaló terep!
4. nap (2006. július 5.): Szekszárd-Szálka-Szekszárd
- Szeplőcske
Aktívabb lábadozás: irány Szálka! Ott is a tó! Elég fura volt átszokni a jóval kisebb léptékű turistatérképre, így nyomban elővett az optimalizálás-rövidítés ösztöne. Találtam is egy rövidebb (=kevesebbet menni a főúton, vagyis semennyit) utat, azonban a térkép hogy-hogy nem az asztalon maradt (a tartalék gumi meg a nyeregtáskámban), így fejből kellett bénázni. Minek következtében egy szőlőshegy tetején találtuk magunkat, gyanús irányban, és 20%-os lejtővel a hátunk mögött a sokfokos melegben. Sebaj, legurultunk. Én spec az összes létező módon kapaszkodtam a fékekbe, mert piszok módon gyorsultam. Közben még a betonozott útban elszórt lyukakat is kerülgetni kellett, ami időnként a fékek felengedésével járt, ami fokozta a zuhanást. Végezetül még sikerült átugrabugrálnom egy jó széles hasadékot – amibe így Lasek akadt bele elejével-hátuljával. Kapott is nyolcast és felni-benyomódást mindkettőbe. Stabil jószág, hogy ennyivel megúszta, mert ekkora rúgástól az enyém erősen omladozott volna. Ez után visszazümmögtünk a főútra, és megtettük a nevetséges távot (alig
Csörgős Pocok
2. nap (2006. július 3.): Szeged-Szekszárd
- Paprikás csirke (Szeged-Kalocsa)
5 órai kelésünket követően 6:15-kor végre el is indultunk Szegedről. A változatosság kedvéért szitálós esőben. Közepesen kómásan gurultunk a keróúton Dorozsmáig. Ott is csak az ébresztett fel minket, hogy egy arra rohangászó kutyát ütött el az autó mellettünk. Ezt követően azonban a biztonságosat fel kellett cserélni a sokkal simábbra aszfaltozott autósra, ami növekvő élénkséget és nagyobb tempót eredményezett részünkről. A szokásos felállás alapján hátul helyezkedtem el, élvezve a szélcsend és a képembe felcsapott sár örömeit. A jó út egészen Bordányig ki is tartott.
7:09
Bordány után már nem ártott egy kis pihi, meg víz. A kaját még hanyagoltam, mert előző nap kissé sokat ettem. Lasek fotózott.
Ezt követően ismét folytattuk az utat, ami nem volt túl észtvesztően bonyolult. Csak éppen ide-oda kanyargott, meg olykor dombozódott. Az esőfüggönyt már rég lehagytuk, és már csak a pocsolyák áldásaiból részesültem időnként.
