Cobríta és Lidérc kalandjai

 Csörgős Pocok

1. nap (2006. július 2.): Orosháza - Szeged

– Steel River

A hajnali indulás már eleve hamvába holt ötletnek tűnt a kopogós eső miatt. Így serényen elszundikáltam még pár órácskát. Úgy fél 10 tájékán már csak elővett az indulhatnék, úgyhogy az ebéd elfogyasztása után el is indultam 10:15-kor Orosházáról. Aznap csupán Szegedre kellett eljutnom, mintegy bemelegítés gyanánt a másnapi nagy túra előtt. Az eső továbbra is esett, de a nagy lomha felhőkből nem néztem ki semmi biztatót, így örültem, hogy legalább nem villámlik és nincs valami brutális szél. Sőt, a szél remek módon keletről fújt, ami rendkívül ritka dolog errefelé. Ahogy kiértem a városhatáron, irdatlan esőfüggönybe futottam, így patentolhattam vissza a menetközben szétkapcsolt esőkabátot. Mire eme művemmel végeztem, az eső is alább hagyott.

Kardoskútnál rátértem a préri-pályára (a másik terv szerint Makón keresztül kellett volna mennem, de ekkor nem használhattam volna ki a kedvező szélből eredő előnyömet), ami gyakorlatilag nyíl egyenesen vezetett Hódmezővásárhelyre. Be is kapcsoltam Chris Rea-t a jobb fülembe (a balra ugyebár a hátrafelé figyeléshez volt szükségem). A „Road to hell”-t gyorsan léptettem, mert túl babonás vagyok az ilyesmihez. Így aztán a „Texas”-ra húztam keresztül a Fehér-tavat körülölelő nemzeti parkon. A vállam fölött visszalesve láttam az esőfüggönybe burkolózó Orosháza kimagaslóságait (furcsa, hogy a másutt tömegcikknek sejlő tízemeletesből itt három is elég ahhoz, hogy kilométerekről látszódó felhőkarcolóként uralják a tájat). A szél azonban tolt maga előtt, így sebesen kikerültem az esőzóna elé a prímára aszfaltozott úton. Az új aszfalt persze megszűnt a megyehatárnál, azonban kivételesen most nem vesztegettem a drága időt a kilátóval – inkább suhantam tovább, átlépve a 20. kilométeremet. Az eső nyálkássá tette a murvával felszórt, majd szurokkal összejavítgatott burkolatot, amin így remekül futottak a terepre szabott abroncsok (száraz időben ugyanez rémesen le tud lassítani).

 Operation: Atomgombolyag 

2005. július 18. szép, meleg nap, dél felé erősödő déli szél

5:30 Várpalota 756 km Orosháza óta

Íme elérkezett az utolsó szakasz, háromhetes zarándoklatomnak a mai nap vége. Feltéve, ha elérem a 11 órási kompot. De ja vu. Tavaly ezt egyszer már eljátszottam. Akkor szakadó eső volt, most pára és napsütés. De már megint majd lefordulok a keróról, olyan álmos vagyok. Nem is volt semmi érdekes. A szél is nyugton hagyott. Sárszentmihálynál már ébredezni is kezdtem, mert onnantól már valódi út jött. A szokásos keresztútnál ezúttal megálltam.

6:36 Keresztút 780,8 km

Itt most nem volt akkora tépelődnivalóm, mint tavaly. Nem mehetek Székesfehérvár felé, mert úgyse volna pénzem hazavonatozni innen. Naplózás, ivás és irány tovább. Szabadbattyán. Ismerős hely, idén már voltam egyszer erre, akkor vonattal. Ezúttal akadálytalanul mentem át a falun, meg az autópálya fölött. Tácon ismét láttam a táblát Gorsium antik városa irányába. Most sem fordultam le. Itt már kezdett feltámadni a szél.

Operation: Dawny

2005. július 16. napsütés, igazi nyári reggel párával, északnyugati szél

6:00 Zánka 671,36 km Orosháza óta

Ismét vízen a hajó. Szandiéktól érzékeny búcsút vettem a vasútnál, majd megindultam, egyelőre a bicikliúton. Aszófőig. Balatonudvarin integettem a vonatuknak is. Aszófőnél azután lekanyarodtam a tihanyi útról, és elindultam egyenesen Balatonfüred felé. Volt egy kis hegymászás, de semmi extra. Tábla, hogy képzett ebek védik a helyszínt és mellette nem létező kerítés, pár szőlő, permetezős bácsi. És a csodás panoráma. Traktor. Az út elég magasan vitt, így láthattam a tihanyi sziklát és némileg az apátságot is. Balatonfüredre kerek 7:00-kor értem be. A templom épp akkor harangozott, amikor a főtérfélére értem. Megnéztem egy kifüggesztett várostérképet, majd elindultam a jó irányba. Csopaknál azért frászt kaptam, mert valami Lovas volt kiírva útirányként, de kiderült, hogy olyasmi is lesz útközben. Paloznak falujában azért leszólítottam egy fehér bajuszú bácsit, hogy tényleg jó fele megyek-e, aki megerősített ebben. Alsóörsnél aztán visszataláltam a 71-es főútra, meg a bicajútra.

 Rozsomák -- 2005. július 9.

Objective: Gimme fuel, gimme fire

10:45 Zalakaros 540 km

Nem apróztuk el. Másnap felkeltünk hajnali kilenckor, így már háromnegyed tízkor el tudtunk indulni. A pízt kifizettem, még diákkedvezményt is kaptunk. Először tök rossz irányba indultunk el, dél felé. Lasek magyarázta is nekem, de valahogy mégis arra mentem. Rá is jöttem, miért. Arra volt a benzinkút, így ismét feltöltöttük magunkat levegővel. Utána irány vissza. Pár bamba turista addig tötymörgött előttem a bicikli úton, míg megunva a füttyögést inkább közelebbről megközelítettem őket. Ezt ugyan ők nem díjazták, de amikor még a másik kettő is elhúzott mellettük, akkor már becsukták a csoszalesőst.

Zalakomár irányában elhagytunk pár kerós német turistát, majd egy füves repteret. Zalakomár meglehetősen jellegtelen kis falu volt, de mindenhol ellátva precíz útjelző táblákkal. Sikerült elsőre átjutnunk a 7-es főúton, majd kijutottunk a vasút után a prérire. Itt megálltam, mert némi eső környékezett minket. Nemsokára már spontán szakadt. De a szél jó volt, úgyhogy nyomtam rendesen. Sikerült harminccal felrohannom egy domb tetejére a szakadó esőben, meg legurulni onnan, de Somogysimonyi és Nemesvid között már lefékezett az oldalszél. Míg megálltunk, hogy az Ági megtörölje a szemüvegét, addig az eső is elállt. Aznap nem utoljára.

 Rozsomák -- 2005. július 8.

Objective: Over the hills and far away

7:00 Sopron 396,95 km északnyugati szél, felhős idő, hideg

Robi felrakva a vonatra. Harcos Leány kissé késett, majd meggebedtem. A szél fúj – végre jó irányban. De az eső aggaszt.

Kiértünk Sopronból. Ahogy felértünk a balfi hegyre, frászt kaptam, mert villámot láttam nyugaton. Amikor harmadjára villant, akkor esett le, hogy az az oszták szélerőmű fénye, hogy a repülők is lássák a sötétben. Villog.

Elkezdett szemerkélni az eső, így Balf után felvettük az esőkabátot. Most csak ketten mentünk, a Harcos Leány meg én. Robi vonatozik haza, Lasek pedig gondolt egyet, és elugrott Kőszegre. Én inkább nem mentem vele, bízok az általam völgyesre optimalizált útvonalban.

Ismét a bicaj úton mentünk, továbbra is pocsék. Az eső hol szemerkél, hol nem. Sikerült sehol sem megállni. Annyira, hogy Fertőhomoknál Ágira ráhoztam a frászt, amikor úgy gurultam, hogy közben néztem a térképet. Nem mentem neki a sövénynek. De megtaláltam az utat egyből Röjtökmuzsaj felé. Áthajtottunk a 85-ös úton. Elég nagy volt rajta a forgalom. Utána megálltam egy csöppet, mert Ági is nem sokkal megállt előtte. Az eső éppen nem esett, a szél viszont nagyon finom lett.

 Rozsomák -- 2005. július 6.

Objective: Kobra és Puma

6:22 Várpalota északi szél, napsütés 275. km Orosháza óta

Na, megint el kell indulni. Előtte mondjuk ki kellene jutni a városból. Legurultunk Hajni dombjáról, utána el a vár mellett, majd rá a régi 8-as főútra. Talán a rendőrségnél kell balra fordulni.

Nem, nagy valószínűséggel nem ott kellett volna, mert ez egyre keskenyebb lesz. Irány vissza.

Na, akkor egy sarokkal arrébb. Ja, itt a temető. Biztató. Ágink megállt. Remélem, kibírja az utat, gáz, hogy betegen indult el.

Felfele, felfele, felfele. Szeretem az Alföldet. Nagyon szeretem az Alföldet. Elhagytuk az utolsó házat is. Eddig csak ment hegymeneti fokozatban, de most már a szél is erősebb. Az erdő meg luxus errefelé?

 Rozsomák -- 2005. július 4.

Objective: Arccal az ipar felé

Orgovány, 6:00

Ismét együtt nyomulunk, büszke vagyok, hogy ismét Lasek Kapitány mellett mehetek. Íme a tökéletes párosítás: a legerősebb kerós, a legjobb másodpilóta és a navigátor (jelzők itt már feleslegesekJ)! Ismét a szokásos felállásban nyomjuk. Én előre ültem, Robi jön szorosan rám tapadva, végül pedig Lasek, addig, amíg felmelegszik. „Dübörög a gép, a sebesség ördöge belédszállt!” Végre a Nap is fényével áraszt el minket! Imre-mama és Imre a kapuban integetett, amikor elvágtattunk. A szél is tűrhető, gyakorlatilag szélcsend van. De, valahogy nem tudok felgyorsulni. De az általam produkált 24km/h már így is száguldás az előző etaphoz képest. Még csak három kilométer? Már fáradok. Levegő! Ütemre! Egy-kettő-három-négy, ritmusra. Öt kilométer. Lasek, ülj be most már előre! Zászlóshajónk előre állt, meg is látszik: egyből elértük a gyors, országúti utazó sebességet. Lasek-féle rakéta-üzemmódban. 28 km/h! Gyerünk!

Operation: Rozsomák -- 2005. július 2.

Objective: Eagle Dawn

Orosháza, 4:15 erős északi szél

Hát, elindultunk. „A legjobb város New York city, de Kispirics a pálmát viszi!” felkiáltással gurultunk ki a füves placcról a házunk elől. A Nap még fel sem kelt, bár úgy tűnik, nem is fog. Egész éjjel esett, most épp szárad az út. Talán kibírja ma az esést. Robi tanácsára én is hosszú farmert vettem fel. Nem volt jó ötlet.

Kiértünk a városból, elhagytuk a körforgalmat. Felértünk a gyökeresi magaslatra, Robi kéri, hogy csökkentsem a tempót, mert túl erős a szél. Visszakapcsoltunk, és átálltunk széllel szembeni fokozatra. A sebességünk a kezdeti 24km/h-ról 20-ra apadt.

Lassan megközelítjük az Eötvös-kanyart. Innentől már végképp elhagyjuk a várost. A napszemüvegem otthon maradt. Már nem fordulhatunk vissza, ott marad. De Briginek elküldtem az sms-t, hogy jelezzük áthaladásunkat, bár nem hinném, hogy ilyenkor bárki kidugja az orrát. Nem is festünk túl szép képet. Végre oldalról jön a szél, növelhetjük a tempót.