![]() |
| Robival 2005-ben Dunaújváros felé, már sisakban és 4 fős sátorral2005_07_04 |

Kezdjük először is ott, hogy jómagam miért csinálom. Talán csak pozitív karmára gyúrok vizsgaidőszak után/előtt/alatt, vagy szimplán a kézzelfogható eredménnyel járó droidolás öröméért. Miután a legtöbb időmet az SCSP-nél töltöttem, rám ragadt a mentalitás, hogy egy egész napos lótifutiért az ember csak kap valamit. Egy köszönömöt minimum, meg legalább kaját. Illetve nem viszi vásárra a bőrét.
Augusztus 13-a nem volt hűtlen a babonákhoz. Az előző napi lófarkas felhők sokaságából lehetett arra következtetni, hgy hidegfront várható. Már éjszaka elkezdett pötyögni az eső, majd hajnali 5 körül mindez jókora szélben és még szakadó esőben teljesedett ki. Nyomta rendesen, volt villám, mennydörgés ezerrel. A mi sátrunk szépen állva maradt, az alatta lévő pocsolya sem áztatta föl. A Büntető Camping ellenben már cudarabbul nézett ki. Olyan 8 körül már kidugtam az orrom, tusoltam egyet a kellemes hideg vízben, majd cucc össze. Ahhoz képest, hogy a rögzítő karók közül az idióta szomszédok az éjfél utáni vacoképítésük közben kettőt kitapostak (zseni egy gyerökök voltak, jól szét is áztak a viharban...), egész jól bírta a sátrunk. A maradékot kihúzva meg jött egy csomó föld is.
A D-8 ugyabár a Pulát Trieszttel 1902-1935 között összekötő kisvasút nyomvonalára épül, felhasználva a töltéseket és az egyéb műtárgyakat.Délelőtt 10 körül csak sikerült elhagyni ezt a földi paradicsomot. Erre a napra városnézést találtunk ki, Porec és Novigrad közbeiktatásával. Szó volt még Umagról is, de undorítóan teli van nyomva kaszinókkal a város, szóval kihagytuk. Az út finoman lankás, szóval hol felmegy, hol le. De megvan az illúzió, hogy lejtőn begyorsítva fel lehet menni a következő hupli tetejére. Minőségi különbség az első napokhoz képest, ámde legalább olyan fárasztó. Arról nem is beszélve, hogy a forgalom az úton már nagyon nagy. Persze széles a pálya és dudálni senki sem dudált ránk az egész túra alatt. Mondjuk fel is ajánlottam volna a renitenskedőnek, hogy cserélhetünk, tekerjen ő fel a cuccal, én meg addig nyomom mögötte a duda :P . Szóval nekem Porec erősen Biográdra hasonlított tavalyról. A Somogy megye utcán érdemes bemenni, a belváros tolt keróval járható.
Mint az adatokból látható, aznap az addig megszokottnál kevesebbet hegymásztunk. Induláskor legalább is azt hittük, hogy így lesz. A maximális sebesség persze árulkodik :) . Szóval, most sikerült 9 órakor elindulni (tadamm!) Vrsarba. Ott két napot óhajtottunk eltölteni, hogy ne csak tekerjünk. A campingből szépen visszakerekeztünk Fazana irányába, majd szép finoman elkezdett alattunk a táj emelkedni egészen Vodnjanig (onnantól 21-es főút). Meg utána is, tudjátok, az a picit fel, picit le móka. Lényegében fent megy az ember egy 120 méteres dombháton, amit az országút nem követ le rendesen. Így aztán le-le mászik róla, majd hoppá rájön, hogy mégse és visszamászik. Ez az út elég gyengén van ellátva településekkel, ellenben annál több a kerós (bár az mindenhol sok volt), sőt szembe jött velünk egy szalmakalapos-túrazsákos bácsi is! Eredetileg Rovinj is beleesett volna az aznapi útvonalba, amjd úgy döntöttünk, hogy másnap cucc nélkül visszatekerünk. A Limniski kanal élménye után meg inkább egye meg a csiga.


