110km, 19:20-3:06, 38km/h max, útvonal
Meleg, 20 fokos éjszaka, újhold, hétvége és nincs vihar. A múlt évi éjszakai túrán a félhold és a felhők zavarták a csillagos égbolt élvezetét, pedig mindig is kíváncsi voltam arra, hogy néz ki az égbolt fényszennyezés hiányában, a zavartalan horizonttal rendelkező Alföldön. Természetesen nem egy Mauna Kea-élményre kell számítani, vagy a zselici csillagparkra, de azért az elég jó közelítés, hogy a Holt Láp határától 12 km-re van Tótkomlós és Pitvaros a keleti égbolton, de Földeákra is 12km-t kell tekerni, míg Békéssámsonra 10-et. A hegyvidékkel ellentétben a vidék mocsaras-nedves jellege miatt eleve párásabb, így nem kell ISS-minőségű látványra gondolni.
De ettől még sokkal szebb volt, mint bármi, amit Szegedről látni lehetett. Előző este éjfél tájt futkároztam körbe-körbe a szabadság-téri pályán és gúvadtam a Sarkcsillagra. Meg a Hattyúra és a Cassiopeiára. Idekint határozottan részletesebb volt a kép, google sky segítségével még a Neptunusz és Szaturnusz pöttyeit is megtaláltuk. Az egyik ledes fényszóróval fénykardozva még a rámutatással sem volt gond. Galaxisunk "síkja" (szóval a közepe, meg ami előttünk, mögöttünk, és kívül található - tekintve, hogy a tányér leves külső harmadában vagyunk egy szerencsésen üres vidéken) is szebben pöttyösködött.
A méreteket jól érzékelteti, hogy a "Csík" mellett minden irányban látunk különféle naprendszereket a saját kísérőinken kívül. A többi galaxist és a porfelhőket azért nem említem, mert a finom szellő ellenére még így is elég párás volt az ég (tengerszint feletti magasságunk még a 100 métert sem haladta meg).
Node, kezdjük az elején: pénteki UP-on MÉvivel kitaláltuk, szombaton Boti is bejelentkezett, így kis késéssel szombat délután 7 óta akármennyikor MÉvi elindult a felsárhányózott és túratáskával ellátott Lidérccel és én a natúr Szellemmel. Kiszomborig nappali körülmények között tekerhettünk, okos gyerek módjára otthon hagytam a napszemüveget, ami a Szőreg-Deszk közötti bogártermés fényében nem volt bölcs döntés. A 43-as melletti "kerékpár" ""út"" állapotára lassan nincs szó, sem több szóból álló kifejezés Szőreg és Deszk között: hasadozik, gazosodik, huplisodik. De legalább a bugyuta karók eltűntek róla (ha véletlenül rátévedne egy traktor és felszántaná, már ez is csak segítene rajta :P ). A csatorna fölötti híd még MÉvinek is a vasutat juttatta az eszébe, ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ilyen hangok esetén a masiniszta az orruknál fogva invitálná a pályafenntartás szakembereit némi kézimunkára. Deszk túlsó felénél egy gyors ivás idejére álltunk meg a kék kútnál (olyan nincs, hogy itt ne álljon meg az ember :) ).
View Larger Map
Hamarosan elfogyott a keróút a Kálrafalva előtti semmiben, megfelelően illusztrálva a bölcs magyar államigazgatás, az érintett önkormányzatok, polgárjenőmesterek és a Közútkezelő impotenciáját immáron sok-sok éve. Visszatérve a lényeges dolgokra: 20:20-ra értünk oda Botihoz, ahol bütyköltem kicsit a lámpákon, így utána Botitól kaptam még egy hátsó lámpát a makói tecsóból. MÉvi divatolása után immáron hármasban átvágtunk Kiszomboron, majd az omladékos beton kerékpárút érintésével megérkeztünk Makóra. A település bejáratánál Boti leoptimalizálta az útvonalat a tecsóig, hogy minél kevesebbet kelljen élvezni a Bélabá által igényesen megtervezett és kivitelezett kisvárosi kerékpárúthálózatot (Bélabá keletkezéstörténetét itt ismerheti meg a nyájas Olvasó). Valami ilyen irányban haladhattunk: A kiskereskedelmi létesítmény vendégszeretetét élvezve átgondoltam a Fasor Vendéglő Pásztorábránd nevű fogása iránt eddig táplált rokonszenvemet, míg Botitól kaptam egy második hátsó lámpát hátra, ha a meglévő kikapcsolódna, netán elrepülne. És míg a többiek boltoltak, készítettem egy fotót a Flottáról:Botinak utána feltűnt, ami nekem nem (bár éreztem egy kis mászódást hátul), hogy a kép elején látható Szellem hátsó kerekén a gyors zár meglazult. Plusz egy szép kép az éjszakai műszakra felszerelt Lidércről:
A műszaki és anyagcsere folyamatok lezárását követően elindultunk az úti cél irányába: a Tecsóval szemköztes utcán kellett tekerni (úttesten! :) ) kattanásig, majd jobbra, hogy Tótkomlós-irányba álljunk. A település határában épp műszakváltás lehetett, mert igencsak szaporázták hazafelé a népek. Az elkerülő utat követően (nincs is jobb annál, mint amikor valaki jobbra indexel, majd egyenesen megy tovább) facsoportok szegélyezik az utat kilométereken át. Egy távolból szembejövő autó fényszórója adott világosságot eme "alagút" végén: MÉvi egyből rá is világított a látvány halálszerű jellegére. Ha egyszer deathmetál zenekart alapítanék, tutira ő írná a dalszövegeket. Pedig nem is dunántúli. Kilométerekkel később értünk ki a Hiányba ("Absence" - csak, hogy Alastair Reynolds Napok Háza című művét idézzem).Ezt a vidéket az elmúlt félezer évben nem sikerült visszafoglalnia az embernek. Makó Rákoson álltunk meg ismét, ivás céljából. Boti még az indulás előtt jelezte, hogy ő korábban találkozott kutyákkal Bogárzó és Földeák között. Indulás előtt ezért elvégeztem az házi feladatot és street viewn keresztül meghatároztam azt a 4 tanyát, ahonnan kuvaszok várhatóak. Mielőtt továbbmennénk, lássuk, mi a teendő kutya-fronton:
A kutya területvédő állat, amit az ember tenyésztett azzá. Mindez azt jelenti, hogy idegenként a területére lépve (hacsak nincs velünk a Gazdi) le fogja tépni a fejünket, mert ez a munkája - amennyiben emberként erre okot adunk (ha vadállatról lenne szó, akkor ez utóbbi kiegészítés hiányozna). A fenti szabályt tisztességes túrázóként kétféle módon fordíthatjuk hasznunkra: ha meghalljuk a kutyák első, figyelmeztető ugatását (vavavava vaf vaff vaff), onnantól az egész mókusörs nekilódul a betolakodónak. Tehát:
1. csoportként maradjunk egyben, mert amennyiben szétmászunk, az első ember felébreszti a falkát és a többieket szembe-oldalba kapja a falka.
2. az első ugatás után skera van, mert 30km/h körül már állva lehet hagyni a kuvaszt, németjuhászt és ha kiértünk a területükről, már kevésbé harciasan fognak minket követni.
2.a. amennyiben esélytelen, hogy lehagyjuk őket, mert pl gyalog vagyunk, futva még így is komoly távolságra tudjuk őket elcsalni. Majd szembe fordulva, üvöltve szembe futva velük vissza lehet őket zavarni oda, ahonnan jöttek. Annyira nem ajánlom, de eddig bevált 3-4 ojjektumvédő németjuhász és 3 házőrző komondorral/kuvasszal szemben, amikor megtámadtak az utcán. Tanyás vidéken nem teszteltem - nem is szeretném.
2.b. ha vizslával futunk össze, akkor készülhetünk a kilométer-hosszú önfeledt futkározásra. Cserébe sokkal értelmesebb - tekintve, hogy jó vadászeb módjára apportírozni egyébként sem tudna minket.
3. Út közepén álló falkával egyszer találkoztunk, Laci szép komótosan átgurult a kutymók között 15km/h-val, a nyáj pedig körülötte téblábolt és nem különösebben foglalkoztak vele (Préripálya, a megyehatár melletti tanya). Mindez természetesen nappal történt.
4. Egyszer télen egy roti/boxer szerű lény parkolt az út közepén Gyopároson. Helyem gyorsítani nem volt, vissza sem akartam fordulni, nappal volt, így illendő távolságban megálltam tőle, tekintetemet az előtte lévő aszfaltra irányítottam (nem a szemébe), és elkezdtem beszélgetni hozzá. Rövidesen lesimult a hátán felálló szőr (vicsorogni szerencsére előtte sem vicsorgott), majd végre valahára oldalra fordította fejét és felém fordította az addig hátra csapott fülét. Amikor a farka is járni kezdett, akkor szépen lassan elsétáltam mellette (közöttünk a Vas Paripa), miközben tovább beszéltem hozzá. Fontos a nyugalom, mert az ideges ember sok adrenalint választ ki, amit a kutymó megérez az orrával. Ezért hasznos a rendszeres fürdés is, ugyanis akkora orral mi is utálnánk a rendkívül büdöset (oké, átvágtázott 10 kilométerek után senki sem egy virágszál). A témában érdemes elolvasni Csányi Vilmos művét, hogy jobban megismerjük az őseink által alkotott faj jellemvonásait.
A töksötétre tekintettel meg se próbáltam fotózni, így íme egy kézzel rajzolt csoportkép
Szóval Rákos után eltekertünk a remek úton a "Bogárzó-balra" tábláig, ahol a fények lekapcsolása után megálltunk csillagokat nézni. Érdekes módon műhold, űrszemét nem volt, csak analóg Flightradar24. A nagy nézelődés közben lehetett hallani a békák kuruttyolását, a nádi madarak éjjeli zsörtölődését, sőt, olykor morcos hörcsögök cicergérését is hallottam. A csillaghatározós fénykardozás sem arathatott osztatlan lelkesedést. Annyira, hogy egyszer Botival láttunk is egy fényt az Igás felé vezető kis úton, de utána ott is sötét lett. Újhold ellenére meglepően jól láttunk, az Enterprise szunnyadó parkolófényében a Szellem fehér festése nevéhez passzoló módon irizált. Emellett néhány, villámból származó foton is megtisztelt minket jelenlétével, de itt még annyira messze volt minden, hogy nem törődtünk vele. Helyette elindultunk a Bogárzó Holt Láp belsejébe vezető, néhol kanyargós, ám egész jó állapotú úton. A vidék növényvilágáról és látnivalóiról ezeken a helyeken lehet olvasni. Először MÉvi és Boti állt be előre, míg én mögöttük kaptattam, mígnem az első tanyánál a riasztó ugatásra nagyon nem akartak megindulni, így beálltam előre. A MÉvi alatt dolgozó Lidércen ekkor már be volt kapcsolva a nagy fényszóróm is, így az Enterprise fotonágyújával remekül kiegészítették egymást. Relatíve csendesen csörömpöltünk végig az erre-arra kanyargó úton, a tanyák közelségében meg-megnövelve a sebességet. A romos templom és tanyasi iskola a sötétségben még kísértetiesebbnek hatott - különösen, hogy körülötte találhatóak egyedül fás szárú növények az út mellett. Ezt követően az igási tanyabokorig elhagytuk az ember által lakott tájat, kutyástól. Lassacskán elértük a Makó-Békéssámson utat. Ez az út bármely hazai kerékpárút kivitelezőjének becsületére válna, annyira borzasztó az állapota. Különösen országútival csapnivaló. Békéssámson (azaz jobb) felé azért nem érdemes fordulni, mert hamarosan átalakul km hosszú macskaköves burkolattá, majd földút lesz belőle, mire beér a faluba. Makó felé legalább csak ocsmány (Érzékeltetés gyanánt idéznék Hofitól: "Megkérdezik Szendő Józsi bácsit a színházi előadás után: Mester milyen volt??? Fos. És majd ha összeáll??? Akkor már lehet szar."). Az igási fogadó utáni tanyacsokrot követően majdnem túlfutottunk a földeáki leágazáson, bár amikor végül ráfordultunk, Boti nem bánta volna, ha visszamegyünk Makóig. Két lyuk között akadt némi aszfalt is, ami nagy szó, mert a tápéi komp elpanamázásáig tavaszonként erre jártam és még Lidérccel is járható volt. Most konkrétan lerepült a hátsó lámpám konzolostól úgy, hogy fel is volt szigszalagozva. Ez nem a fissen vett lámpa volt szerencsére, hanem még az, amit Boti a Szellem mellé adott novemberben. Becsületére szóljon, hogy miután összeszedtem a búrát, elemet, foncsort és a lámpatestet, működött. A celluxom viszont elfogyott, így innentől csak egy lámpám maradt hátul. Földeákon meg akartunk állni a falu közepén, de aztán hirtelen vége lett, így a Makó-Vásárhely út melletti szélén álltunk meg. MÉvi nagyon jól bírta a túrát eddig, bár itt már érzékelte az alacsony hőmérsékletet (20fok volt Boti szerint). Számomra a 20 fok már meleg, de Hajni-mércével már a "fázok" tartományban található, így érdemes vigyázni azokra, akik nem 90 kilós nagy cula szőrös emberek. 00:20-kor indultunk tovább Vásárhely felé. A szikáncsi leágazásnál csak megálltunk ismét, mert az ég kicsit jobban szikrázott az illendőnél - időkép szerint Szabadka körül tombolt a vihar, fölöttünk csillagos éjszaka. Szombat lévén kissé aggódtunk a buliból részegen hazaautózó népelemek miatt, de mindenki ember-módon viselkedett. Vagy csak kijózanodtak fénykörünkben :D . Boti tájékoztatása szerint még mindig 27km/h-val haladtunk, ami nagyon jó. MÉvi is tekert serényen, én meg mögötte. Ezért mindig meglepődtem azon, amikor Boti a szél irányáról beszélt, mert Mozdonyom ideális aerodinamikai kialakítása miatt én csak a szívó hatás nyomán fellépő 30%-os energiamegtakarítást érzékeltem (a minap Hajnival voltunk az Alexandrában és ott kinyitottam egy "Tápos BiciGlisek Kézikönyvét", abban szerepelt az okosság az edzéstervek és energiaszeletek tőszomszédságában). Vásárhelyen a kerékpárutak gondos elkerülésével jutottunk el a Tecsóig, ott új duracellt raktam a Szellem lámpáiba (4db AAA-s elem ennyi idő alatt lemerült, míg a Lidércen lévő, 1W-os fotonágyú fénye nem gyengült a 4db AA-s erőforrás miatt) és MÉvire ráadtuk a láthatósági fekete thermo pulóveremet. Innentől a 47-es melletti biciGliúton pattogtunk a Kakaóscsigáig, majd következett a jó szakasz Kopáncsig. A döglött benzinkút sikánjánál Boti meggyanusította a Közútkezelőt holmi takarítással, de az első kerekem annyi szemetet hordott a bokámra ott is, hogy ezt a lehetőséget el kellett vetnünk. Az ocsmányabbik szakaszon nem volt elég kerülgetni a huplikat és beszakadásokat, de még egy rakás pókhálót is begyűjtöttünk. Ennek következtében valami csoda történt és jó aszfalton haladva hirtelen eljutottunk a farigcsálás alatt álló Tisza-hídig. Útközben élvezhettük a fokozódó villámlást 12 óránál - főleg, amikor egy-egy villám kirajzolta a Mórahalom felé araszoló zivatarfelhő karfioljának sötét sziluettjét. Értem én, hogy irgalmatlanul messze van és fölöttünk a csillagos ég, de attól még a bennem lévő jószág (nem goa'uld) erősen cinn-cinnelt. Algyőnél megálltunk egyet pihenni, majd MÉvit az élre állítva bevágtattunk Szegedre és meg sem álltunk a 4-3-as Budapesti körúti megállójáig. 3:06 volt ekkor, pontosan terv szerint. Itt elváltak útjaink, a jelekből arra következtetek, hogy mindenki szépen hazajutott.
Értékelés:
- a Lidérc alkalmas rakott állapotban történő túrázásra kedvezőtlen út és látási viszonyok között
- a AAA-s elemmel működő lámpák hasznos üzemideje 4 óra
- Holt Lápra éjjel egyedül nem megyünk
- rengeteg a pocok.
Zenének pedig következzen a jó öreg Midnight Rider: