RangeRecorder éjjeli tekerés: Szeged-Makó-Tótkomlós-Kardoskút-Vásárhely-Szeged

| Címkék: éjszaka Szeged Hódmezővásárhely 47-es Makó Kardoskút Tótkomlós 43-as Makó-Rákos Préri-pálya |

A szegedi Utolsó Péntek tekerések minden hónap utolsó péntekén (hogy-hogy nem) 18:00-kor indulnak a Széchenyi térről. Körzünk egy jót a városban, majd eszünk valami finom tápláló egészségeset a Bociban. Azonban van, hogy ez nem elég. Boti, MÉvi, Gergő, Robi (ő már a 3. ilyen nevű ember a blogon :D ) és még sokan mások azonban heveny kilométer hiánnyal küzdöttek a hosszú télben, így az áprilisi CM óta Boti órája szerint jó 1600km-t tettek meg az elmúlt EGY hónapban. Amikor a bocis túróscsusza fölött elhangzott az ötlet, hogy a másnapi Homokhát túra előtt tekerni kellene egyet éjszaka nem ért váratlanul, az már igen, hogy ennek végre én is a részese lehettem :) . A blog címe eleve utal az éjszakai tekerés (és a Saxon által képviselt muzsika) iránti szenvedélyemre (és Rocktörténetből is ott van a jeles az indexemben). A hőskorban ott voltak a hajósi és balmazújvárosi sátrazások, majd az igazi éjjeli országúti tekerés Pécsről Beremendre, Zánkáról Várpalotára. Később pedig Lacival sokat jártunk Szeged körül az éjszakában, a nyári forróság és a kapcsolódó viharok elől menekülve. És persze ott van még az Ember a gáton speciális műfaja. Az estétől hajnalig túrázás azonban eddig elkerült, így boldogan váltam e kicsiny munkaközösség tagjává.
felhős.jpg

Egzotikus vidéken: Szeged-Tömörkény-Pálmonostora-Petőfiszállás-Kiskunfélegyháza

| Címkék: kerékpár túra egzotikus Kiskunfélegyháza Ópusztaszer Csanytelek Tömörkény Sándorfalva Baks Pálmonostora Petőfiszállás |

78km Vannak olyan helyek, ahol még a vonat is csak lassít. Sőt, Tömörkénynél még csak nincs is (pedig de). Szegedről valamiért mindig Ópusztaszerig megyek és onnan vagy Kistelek, vagy Baks felé fordulok el, csak ritkábban jutottam el Csongrádig - az elmúlt két évben az Ember a gátonra Orosházáról indultam. Így aztán a közepesen borongós március 9-i napon elindultam, hogy eljussak oda, amit még csak térképen láttam. Egzotikus vidékeken című sorozatunk harmadik része következik, melyben a majsai cukrászda és a pitvarosi biciklitároló után a petőfiszállási vasúti átkelőt néztem meg - a vonat ablakával ellentétes perspektívából. 


Nagyobb térképre váltás

Offroadozás Lidérccel a Pákozd melletti buckákon

| Címkék: kerékpár túra kerékpárút Székesfehérvár Pákozd Lidérc Szikla- és pusztagyep |

Avagy: hogyan vágjunk haza egy garnitúra gumit mesés környezetben. A 20km-es túra eredeti célja a pákozdi sárkányeregető fesztvál megtekintése volt (távcsővel valóban látványos élmény - fotóztam, de a képen csak pöttyök látszanak). Fehérvár felől a rém idióta velencei tavi keróutat használtuk, a masszív déli szelet kihasználva kétszer is felfúvattam magam a dombra, ahol utána elhagytuk az utat. Mint az a térképen is látszik, a "Lovastanya balra" táblánál gurultunk le a műútról egy múrvás földútra, majd a tanya előtt jobbra fordulva bementünk az erdőbe. Itt még szépen járható volt az út egy szakaszon, bár kétszer-háromszor elásódtam a puha homokban. Ezt követően jött még két meredek emelkedő, ahol már kézben vittem tovább a bicajt, mire felértünk a füves-bokros tetőre.

Fénykép0666.jpgItt már remekül lehetne golfozni is, találtunk egy jókora tócsát (itató, fürdőhely, kinek mi), a bucka tetejére pedig egy jól kimunkált köves út vezetett, ahova a Lidérc néhány kaparás kíséretében fel is tudott mászni megállás nélkül. Ekkor még úgy tűnt, hogy bírja a gumi.

Szeged-Ruzsa-Öttömös-kelebiai út-Ásotthalom-Mórahalom-Nagyszéksós tó-Szeged

| Címkék: szeged kerékpár túra kerékpárút ruzsa pizza 55 Lidérc Kelebia Mórahalom Erdő Boti Öttömös Ásotthalom Cobríta MÉVi |

Az idei kora nyár/késő tavasz túrákban tobzódott mind Cobríta, mind a Lidérc számára - határozottan gyorsabban járt a lábam, mind a billentyűzetem. Az évad a márciusi hó elolvadását követően az április 8-i rendhagyó Petres-79-cel indult Boti és Robi társaságában, majd 13-án Tavaszi hajtás szintén az Urakkal, majd egy röpke veszprémi kitérő után következett a CM, a hónap végén pedig Tótkomlósra gurultunk MÉvivel és Robival, ezt követően 1-jén Palicsra látogattunk CsImi, Anita, MÉvi és Atomboy (kimozdult a Városból! kimozdult!!) társaságában - végül 10-én MÉvivel és Botival megtettük a poszt tárgyául szolgáló kört is. A blog megszokott logikája mentén ezzel a mesével kezdem a koranyár bemutatását és majd szépen lassan jönnek a többiek is :) .
Mai posztunk két szereplőjét illik bemutatnom a nyájas olvasóknak: MÉvivel már találkozhattatok a múlt évi szabadkai burekezés appropóján, Boti pedig - nos, ha Lacinak kijárt a Flottánk Mozdonya cím, akkor Botinak külön csillaghajó-osztályt kellene kitalálni (ugyebár Enterprise nem lehet :D ). Majd rájöttök, miért. A túra egy tudományos igényű kérdés megválaszolása jegyében zajlott, amely az azt megelőző hetek tapasztalatait sürítette egy mondattá: mi történik, ha MÉvit rátesszük a Lidércre? Az elméleti felvetés alapját az adta, hogy a jány lábai Breki hátán úgy pörögnek, mint a winchester, ha betettük Egyesnek. 27-28km/h-val felvezetni Lidércet Kispiactól Gyáláig finoman jelzi, hogy a magas fordulatszám nem jelent problémát - a Total Carból pedig tudjuk, hogy a motort egyébként is a nyomaték eszi, nem a pörgés. Túránk elején a szabadkai úti felüljárón Breki úgy gondolta, ledől pihenni egy kicsit, így az elmélet gyakorlati tesztelése követett. Még szerencse, hogy az alulmotivált szerelőbácsi nincs messze az Odútól - MÉvi+Breki visszagurít szerelőhöz, MÉvi szerelőt felprogramoz munkára (bár a Breki épp tőle jött a pusztulás előtt), majd Lidérc és MÉvi összeszoktatása, Cobríta felpumpálása max nyomásra. A szél lágyan fújdogált dél-keleti irányból. Lássuk, mit tettem :)


Nagyobb térképre váltás

Szeged-Tótkomlós nem egyszerűen - térkép poszt

| Címkék: hódmezővásárhely szeged kerékpár túra szél puszta 47 tótkomlós maroslele földeák Holt Láp |

Robival és Évivel elindultunk Tótkomlósra - Tápén-Algyőn-Batidán-Maroslelén-Földeákon keresztül, majd Vásárhelynek vissza. 120km-nek indult, picivel több lett (140km) :D Indulás: 9:00, érkezés: 19:30.  


Nagyobb térképre váltás

Egy kis téli séta Ouluba

| Címkék: séta Finnország Oulu |

Délalföldiként kissé nehéz felfogni, milyen az, amikor négy és fél órán át van fent a Nap az égen. Hasonlóan a "repülőn felszállás után nem ér le a lábunk" hibaüzenethez, bár ennél jobb a "mi történik, ha felállunk a mozgó repülőn" továbbá a "lehet-e sétálni a repülő szárnyán" (ha már egyszer körbe rajzolták rajta, hogy hová nem szabad rajta lépni) magvas gondolati kör. Persze az ember érti, hogy erre a masszív alumínium/kompozit csőre az se gyakorolna különösebb hatást, ha lambadáznék benne, de az "állati én" ettől még úgy viszonyul ehhez, mint a székely bácsi a zsiráfhoz az állatkertben. Node: a Nap állása az egy speciális dolog, ott már egy Ljubljana/Split/Dubrovnik kiruccanás során is feltűnik az embernek, hogy adott időpontban a megszokotthoz képest máshol jár az égen, ami Svájcban még inkább szembeötlő volt. Japánban meg végképp, ott május közepén két órával tovább is tart egy nap, mint Szegeden - így ébredtem én minden nap magamtól frissen és fürgén reggel 6-kor...

Na szóval 2012. november utolsó előtti hetének vasárnapján szálltam le Oulu repterén éjjel 1:30-kor, szakadó esőben. Ez kissé meglepő volt, mert ez már igencsak észak (bár a helyi fogalmak szerint ez még csak Közép-Finnország) és tajga, de mint kiderült, tényleg nem ez a típikus időjárás. A reptéri váróban szépen berendezkedtem éjjelre, volt ott internet, konnektor meg meleg, majd reggel szépen bebuszozok a városba (a wikitravel szerint a taxi 30 eurót kóstál a busz meg 5-öt, az általam kapott pénz pedig már elfogyott a repülőjegy és szállás kifizetése során), szóval ráérünk. Hajnali 5-kor azért már csak kidugtam az orrom a buszmegállóba, majd meg is nyugodtam, hogy 8-kor majd lesz itt busz. Kivéve vasárnap, mert akkor csak 11-kor indul :) . Mire eljött a 8 óra és ráébredtem erre az apróságra, már kiolvastam az egész internet és lábrázást kaptam volna még öt óra ücsörgéstől. A város csak 15 km-re van a reptértől, az összes cuccom elfért egy 95 literes hátizsákban, az eső elállt, szóval sétáljunk inkább.

Nagyobb térképre váltás

Szeged-Tápé-Algyő-Batida-Maroslele-Földák-Pitvaros-Mezőhegyes

| Címkék: túra Nagyfa Mezőhegyes Tápé Batida Maroslele Óföldeák Földeák Igás Holt láp Makó Rákos Pitvaros |

Az újévet követően merült fel a Kerékpárosklub levlistán Pitvaros kerékpáros projektje. Be kell vallanom, a faluról semmire nem emlékszem, pedig erre vezetett a Cobríta első útja - amikor Lacival 2007 nyara végén letekertük a Szeged-Makó-Gyula-Doboz-Vésztő-Komádi túrát. A történettel azóta is adós vagyok, a Makó-Rákos-Mezőhegyes útvonalból meg annyira emlékszem, hogy szép fák vannak mellette, és hogy lapos. A dinnyeföldek csak később jönnek. Március harmadikán aztán szépen nyeregbe pattantam és a nyugati szél által terelgetve kigurultam Tápéra emlékfrissítés végett. Stílusosan ismét Cobríta volt alattam, mert Lidérc előtte kapott felütéses defektet a Dugó téri villamossínnél, mire kiderült, hogy az elmúlt két és fél ezer kilométert végig olyan pótgumival tettem meg, aminek a szelepe nem ér túl a duplafalú felni tetején.
Tápén aztán kiderült, hogy indulás előtt kevesebb időt kellett volna fordítani a tegnapi tepsis túrós tészta elfogyasztására, mert a komp 7 perce ment el, következő indulás délben. Irány Algyő és az ipari utak. A szél innentől oldalba kapott, de különösebb szenvedés nélkül jutottam el az M43 felüljáróig. Innentől heverészés a kormányon, amin csak akkor változtattam, amikor egy kolléga volt szíves megelőzni. A kutya-ösztönök feléledtek, tapadtam is rá, mint légy a papírra, egészen a 47-es körforgalmáig üdülhettem a szélcsendben, mire elfordult az Algyő felé vezető szervízútra. Én meg tovább, rá a jó kis 47-re. Szél is jó irányból fújt végre, úthibából sem lett kevesebb (anno Makkosházáról elköltözés után pár hónappal szomorúan vettem tudomásul, hogy eltűnt az egyik kedvenc kátyum a Diófánál). Ellenben Cobríta kiemelkedő menettulajdonságokkal bír Lidérchez képest: nem ráz. Jó, vannak ilyen huppogások, hogy nézd már, épp most rongyoltunk keresztül a Grand Canyonon, de egyébként minden kényelmes és puha - azzal az első teleszkóppal, amit Borisz már kellően sok éve ganézott ki a reménytelenség rozsdás és rohadó pöcegödréből, miután egy éjszakai ködös túrán volt szerencsém kissé aszimmetrikusan felütni és úgymaradt. 


Átlagosan keletnek tartok

Bern-Aarberg-Neuchatel

| Címkék: Svájc Newton Bern Aarberg Neuchatel B+R |

Bármilyen hihetetlen, Svájcban vannak magyar ésszel felfogható magasságok és síkságok is - ahol ismét szembejött régi jó barátunk, a szellő. A nyári osztrák-svájci kéjutazás gyönyöreit a már tárgyaltam a Linz-Salzburg és a Feldkirch-Zürich posztok során. Röviden és tömören: országúti kerékpározás arrafelé arról szól, hogy kiszemeled az út szélén a fehér csíkot (vagy Svájcban a nyílt kerékpársávot) és élvezed a tájat, plusz menekülsz az esőfelhők elől (2012-es paradoxon: ritka száraz év volt, és ritka sokszor sikerült szétáznom). Szóval semmi pattogás, lyukkerülgetés, búvárkodó kaja visszagyömöszölése, stb. Figyelem, tudományos megalapozottságú poszt következik, mely Newton törvényei mellett kitér a B+R kálvinista és lutheránus értelmezésére majd a kötöttpályás elővárosi közlekedés istenítésével zárul.   

Nagyobb térképre váltás

Átirányítás és szolgálati közlemény

| |

A szegedbicaj blog végre valahára lehozta a szeptember 9-én fogant, és a szerkesztőség kérésének megfelelően objektív és pártatlan módon megírt posztot. A hatalmas sikerre tekintettel berendelték a naccerű mű folytatását is, Szeged-Vásárhely és Szeged-Ásotthalom témában. Egyúttal finoman jelezték is irányomban, hogy a rövidebb olykor több. Étvágygerjesztőnek két illusztráció:

morahalom.jpg

vasarhely.jpg

Szolgálati közlemény: kivételesen eredményesnek bizonyult az őszi CM, beszámoló hamarosan.

Szolgálati közlemény 2: pont egy éve (-1 nap) tekertem le Lidérccel először a Szeged-Székesfehérvár távot, miután Rázsi olyan szépen feltuningolta (a vezérlés ergonómiájának javításával hatósugárnövelést hajtott végre). Azóta is remekül hasít a drága, néhány apróbb módosítástól (új elsőkerék, középcsapágy, pedálok, bondázs, fékkarok, fékbetétek és pofák, sárhányó) eltekintve hibamentesen zúzta le a 2380 km-t.  

Találtam egy frankó cukrászdát Kiskunmajsán :D

| Címkék: szeged túra kerékpárút keró kiskunmajsa ópusztaszer sándorfalva bordány üllés sütiiii |

117km, 4:31, 45,4km/h max, 25,7km/h átlag
Mint azt tudjátok, tegnap volt Mártélyon a Bodnár Bertalan teljesítménytúra. Péntek este szépen fel is készítettem a Cobrítát a nagy napra, beállítottam a féket, felragasztottam a pótbelsőt és a javítóegységet, beállítottam az ébresztőórát 7-re. Aztán kinyomtam és szunyáltam délig, majd a "Motörhead: March or Die" című - a PhD hallgatók remek kilátásaira utaló - albumával a Lidérc hátán kiporzottam a Városból Ópusztaszer irányába. Már egy ideje tervezgettem egy nagy kerülést körbe egészen Mórahalomig és most végre nappal sem ég szénné az ember. Az M43-as fölötti felüljáró után megpróbáltam útbaigazítani egy, az út szélén integető barátságos kopasz, kigyúrt, naponbarnult fiatalembert, de csórikám nem beszélt se angolul, se magyarul én meg idegenül. Valamit mutogatott előre, meg körbe-körbe, szóval elküldtem Ópusztaszerre, ott majd talál körképet. Az idő nagyszerű, szép napos idő,  a leégésmentes fajtából, vizet nem vittem, mert kút majd lesz közben (most miért? tényleg volt, bár nem mindig arra, hol vártam). Takarmánynak pedig Hajnitól egy tábla 90%-os Lindt étcsoki (plusz egy 99%-os tartaléknak).


View Larger Map

Feldkirch (Ausztria) - Vaduz (Lichtenstein) - Sazgans (Svájc) - Zürich

| Címkék: kerékpár túra Ausztria Svájc Zürich Feldkirch Vaduz Lichenstein Lichtenstein Sarganz 3 as főút Walensee Zürichsee kerékpáros útvonal |

2012. július 16. hétfő, Feldkirch-Zürich 141km, 5:25, 61,2km/h max, 26km/h átlag
A tegnap esti vihar továbbállt reggelre és én már kora reggel frissen fürgén ácsingóztam a roppant prózai nevű, ámde annál rusztiukusabb Hostel Feldkierch földszintjén. A klasszikus fachwerk szerkezetű és kívül-belül szürkére színesedett falú építmény illetve a recepciós formája alapján simán lehetne "Rudolph the Red Nosed Reindeer / Rudolph das Rentier mit roter Nase" ezzel a zenével: 


View Larger Map

Két lekváros zsemlével később Rudolph ...ööö... Hans segítségével kiszedtem a Lidércet a ház melletti csűrből, és elindultam a majdnem legnyugatabbi osztrák városkából Zürich felé. Amennyiben a Linz-Salzburg 1-es Landstrasse Minőségnek számított a honi viszonyokhoz képest, akkor a 191-es, majd a "határ" után 28-as főút maga a menyország és tanult kerékpáros kollégáim össze-vissza puszikálnák nálunk azt, aki ilyet építene a közlekedőknek:
Származási hely: Svájc és Ausztria, keróval

-16 fok

| Címkék: tél kerékpár túra Préripálya |

Most, hogy közelít a tél és +42 helyet árnyékban már csak +31 fok van, ideje megemlékezni az idén február 11-én délelőtt megejtett Vásárhely-Kardoskút-Orosháza közötti Préripályás tekerésről - Cobríta-rajongók figyelem. Szóval amikor kimentem Hajnival Bernbe, akkor ott is volt hó, ámde amikor visszaértem Szegedre, akkor úgy nézett ki a város, mintha ráesett volna egy gigantikus hópehely. Pár hétig takarítgatták is kifelé. Node, ki kell élvezni a minőséget, ráadásul előző évben csak -8 fokban fötörtünk új év körül Pepével és Lacival. De előtte muzsika:

Az útvonalat gondolom nem kell bemutatni. Hogy mi a különbség a -8 és a -16 fok között? Elsőre semmi, a szemüveg a szímaszkban ugyanúgy párásodik, ugyanúgy elég két pulóver a télikabát alá, a szempilláimon viszont vidám kis jégcseppek nőttek, sőt a bal oldalon a szélénél szépen össze is fagytak.
Származási hely: Kis_minoseg

Landstrasse - Linz-Salzburg (Strasswalchen)

| Címkék: kerékpár túra 1 es Ausztria Salzburg Linz Wels Lidérc |

2012. július 14, szombat, 8:00-13:30, 107km, Ausztria
Reggel nyolckor kezdtem gurulni lefelé a linzi szállásnak helyt adó dombról egy kiadós reggelit követően. A Gugl Stadion suhant el mellettem, miközben a vastagon felhős eget vizslattam. Az előrejelzés szerint vagy lesz eső, vagy nem. Hajnalban mondjuk volt, de szerencsére fel is száradt azóta minden. Még mindig nem tudok napirendre térni afölött, hogy a Lidérc a 8 baron valóban képes az aszfalton történő egyenletes suhanásra mindenféle pattogás és nyekergés nélkül. A mai nap során el kell jutni Salzburgig, hogy utána a következő nap átadhassam magam a hegyesebbik Ausztria örömeinek. Ehhez előbb a 139-es főúton kellett haladnom egészen addig, míg bele nem torkollik az 1-es főútba, majd onnantól azon lehet menni szép egyenesen a célig. Stílusosan a Blues Company: Mind halálig sebesség című nótájával kezdtem:

Az A7-es autópályára vezető Kremstal Strassét azt követően kell elhagyni, hogy egy felüljárón áthaladtunk a vasút fölött. A 139-es itt még egy 2+2 sávos főút, oldalán hol létrejövő, hol megszűnő kerékpáros járdákkal. Miután forgalom alig, ezeket pár döccenős ismerkedést követően inkább hanyagoltam. Nem mondanám, hogy ez is a honi "kőműves szintezés" mentén épült, de óránként 30km-es tempónál ebből előbb-utóbb hányás lészen, vagy a felnit vágom oda. Az út két oldalán a standard jellegtelen bevásárló-raktár-ipari épületek voltak, természetesen minden élére állítva, múrva-térkő-fémkerítés szentháromság. Továbbra is barátkozok a szokatlan érzéssel. Az úttest szélessége miatt a szélén futó fehér vonalon sem pattogok, hiányzik nyomvájú és a repedezett útszéle közötti domborulat is. Egyszerűen csak aszfalt van, meg a festés. Az a néhány autós pedig, aki mégis erre jár, szépen le tud előzni. Hihetetlen. A repülőtér felé haladva lesz egy 139A nevű út is, én erre vitézesen rá is mentem, de lényegében mehettem volna az eredeti úton is, mert a végeredmény mindenképpen az 1-es lesz (google maps csak az eredeti útvonalat tudta lekezelni). Itt némileg gyanakodtam, mert az aszfalt nedvesebbnek tűnt a megszokottnál, de a levegő továbbra is kellemesen hűvös és párás maradt. Reggel minden esetre a kínaiban 600 pénzért vett tornacipőre ráhúztam a kamáslit, a nájkot pedig betettem a hátizsákba, hogy legyen száraz cserém.


View Larger Map

Szolgálati közlemény - Bodnár Bertalan Kerékpáros Teljesítménytúra és Verseny - szeptember 6

| |

Pont most gondolkoztam el azon, hogy idén volt-e Szélmalom és Bodnár Bertalan. Mert voltunk Petresen és 5 próbán is, de ezek mintha kimaradtak volna. Igaz, voltam a bolygó túloldalán is, de azért no. Bodnár Bertalan úgy néz ki lesz, méghozzá szeptemberben és 9-én és lesz külön "verseny" is, ami miatt a múlt évben nyíttam, hogy hazavágta a technikát jó alaposan, oszt még azt se tudtam, hanyadik lettem. Amilyen ügyes vagyok,idén majd tuti a teljesítménytúrára nevezek be :DDDD . Na, olvassátok és menjetek rá el: 

Budapest-Solymár-Pilisszántó-Pilisszentkereszt-Dobogókő-Esztergom(felé)-Dobogókő-Pomáz

| Címkék: dobogókő 10 es Budapest Pomáz Pilis Solymár Pilisvörösvár |

2012. július 8. - 70km
Lidérccel vagy Cobrítával menjek Svájc-Ausztriába? Jogos kérdés, mert a Lidérc gyors, és egy csomó pénzt öltem bele, hogy irányítható és mellékesen kényelmes is legyen, míg Cobríta lassabb, ámde lágyan rugózik az aszfalton és van rajta csomagtartó. A Küllőlyukban, ahová egymást követő napokon volt szerencsém elvinni Atomot, Lidércet, Egérbicót és még Vukkal is összefutottam, na ott a srác azt mondta, hogy a Lidérc nem feltétlenül alkalmas a hegymászásra, a viszonylag kevés áttétele miatt. Node, a puding próbája az evés, és az ember nehezen mond le a 200km-es hatótávolságról 28km/h átlagsebesség mellet. Tehát irány a Pilis. Eredetileg a Bükk lett volna, mert egész tavasszal azon csorgattam a nyálam a térképet bámulva, hogy a Campus Expressel péntek délután felzötyögök Miskolcra, aztán hadd szóljon a dáridó. Nem tehetek róla, hogy előbb el kellett mennem Kobéba, meg kellett védenem a doktorimat és még álomvizsgákon is jeleskednem kellett, mielőtt végre időm lett volna a Technikára. És addigra kivették a campust, mert nyár lett. Bannán.


View Larger Map

A Pilis szép hely, legutóbb ősszel voltam erre, sőt először akkor tekertem fel a Dobogókő alatti parkolóig, mert előtte mindig csak a Szentendrére vezető erdészeti útig másztam fel. Node: reggel frissen fürgén felpattantam a 8:44-es vonatra, majd a Margit híd-Moszkva tér útvonalon elgurultam a Hűvösvölgyi útra. Decemberben jártam errefelé egy roppant kellemes konferencián roppant kellemes emberekkel, akik nem feltétlenül értették, miért méregetem kigúvvadó szemekkel a felfelé vezető aszfaltot. Most én se értettem. Van ugyanis egy, az út bal oldalán kacsázó "kerékpárút", amire valami elmezavar folytán felmentem a Lidérccel. Ez aztán keresztez mindenfélét, pl. villamost, macskaköves akármiket, cikázik össze-vissza. Na szóval ezt is valami gumikalapácsos hülyegyerek tervezte-megrendelte-kivitelezte(-használja). Később aztán valami oknál fogva oldalt vált, és meglepően konszolidált formája lesz. Már-már örültem neki, mert az út egyre meredekebbé vált, én meg hirtelenjében de-ráértem csoszogni hegymenetben. Alföldi patkány ugyebár. Ami érdekes volt, hogy az első váltó nem feltétlenül vette be a 2-es fokozatot, volt, hogy a lánc egyszerűen megállt a fogak tetején és sehogy se pottyant a helyére. Kedvenc szerelőim most pillantsanak másfelé, a többieknek megsúgom: visszaváltáskor nem érdemes kuplungolni, váltáskor pont, hogy szükséges az izmos megtaposás (ezt otthon ne próbáljátok ki...).

süti beállítások módosítása