"Csak rálépsz az útra és ha nem tartod féken a lábadat már el is sodródtál ki tudja hová!" (Bilbó)
Narancssárga Nap remegett át a 47-es elkerülőt övező mocsár párás levegőjén. Ezt a három kilométert és a következő 11-et már jól ismertük Nagyszénásig. Hátul keresztbe átvetett sporttáskákban cipeltünk magunkkal mindent, amire elvileg szükségünk lehet: békazöld 2 fős tecsós sátrat, jó sok szerszámot 4 liter vizet. Meg páncélos kaját. Az előző héten apróra szétszedtem mind a Vas Paripát, mind Robi citromsárga és némileg nehezebb paciját. Az acél Kelley's felniket még rozsdamaróval is lekezeltem. A 47-es ilyen korán még annyira sem forgalmas, mint egyébként, eseménytelenül fordultunk róla balra, Nagyszénás irányába. A keleti szél azonban nem tágított, kitartóan döntött minket oldalra. Orosháza Alsó vasúti megállóhelynél még némi facsoport mérsékelte ezt a szelet, de Pusztaszentetornya rászolgál a nevére: a kocsma körüli házak kivételével szántóföldek terülnek el körös körül. Amikor még 1998-1999 tájékán először tekertünk ki Lipivel Orosháza határain kívül, a szenttornyai buszmegálló volt a standard megálló inni. Olyan 4-5km. Később következik bal oldalon a be nem vakolt új ház, a jobbon pedig egy omladozó vályogból vert tanya. Innen már nincs messze a szénási kanyar.
 |
| Robival 2005-ben Dunaújváros felé, már sisakban és 4 fős sátorral2005_07_04 |
Ez a kanyar ad egy sajátos hangulatot az útnak: a falu irányába haladva nem látszik semmi az út végén, olyan, mintha sose érnénk sehová, miközben egyre csak fogynak a kilométerek.
Kezdjük először is ott, hogy jómagam miért csinálom. Talán csak pozitív karmára gyúrok vizsgaidőszak után/előtt/alatt, vagy szimplán a kézzelfogható eredménnyel járó droidolás öröméért. Miután a legtöbb időmet az SCSP-nél töltöttem, rám ragadt a mentalitás, hogy egy egész napos lótifutiért az ember csak kap valamit. Egy köszönömöt minimum, meg legalább kaját. Illetve nem viszi vásárra a bőrét. 
Augusztus 13-a nem volt hűtlen a babonákhoz. Az előző napi lófarkas felhők sokaságából lehetett arra következtetni, hgy hidegfront várható. Már éjszaka elkezdett pötyögni az eső, majd hajnali 5 körül mindez jókora szélben és még szakadó esőben teljesedett ki. Nyomta rendesen, volt villám, mennydörgés ezerrel. A mi sátrunk szépen állva maradt, az alatta lévő pocsolya sem áztatta föl. A Büntető Camping ellenben már cudarabbul nézett ki. Olyan 8 körül már kidugtam az orrom, tusoltam egyet a kellemes hideg vízben, majd cucc össze. Ahhoz képest, hogy a rögzítő karók közül az idióta szomszédok az éjfél utáni vacoképítésük közben kettőt kitapostak (zseni egy gyerökök voltak, jól szét is áztak a viharban...), egész jól bírta a sátrunk. A maradékot kihúzva meg jött egy csomó föld is.
A D-8 ugyabár a Pulát Trieszttel 1902-1935 között összekötő kisvasút nyomvonalára épül, felhasználva a töltéseket és az egyéb műtárgyakat.
